Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. szeptember ELHUNYT RÖKK MARIKA A szép, májusvégi délutánon százak gyűltek össze a bádeni Helenen-temető- ben, hogy búcsúzzanak a város híres lakójától, a legendáshírű magyar primadonnától, világsztártól, Rökk Marikától. A katolikus szertartás imái, énekei és méltatás után Agust Breininger, Báden polgármestere majd a rtagynevű színi- és filmrendező Rolf Kutschern búcsúztatója után vitéz Serényi István lépett a gyönyörű koszorúkkal körülvett és fehér virágokkal borított koporsó elé. Megemlékezett Marika gyermekkoráról, amikor már ébredezett benne a később világhírűvé vált tehetsége és az a megalkuvást nem ismerő elhatározás, amely kitűzött célja felé vitte őt. Aztán utánozhatatlan magyar temperamentuma, stílusa, bájos akcentusa vitte őt ragyogó tehetsége szárnyán a világsikerek fényébe. Fogalom volt az ő neve a parádés nagy revük, filmek, operettek primadonnájaként, sztáijaként mind Európában, mind pedig Amerikában. De a második világháború utáni idők őt is megalázták, mellőzték, mint valamennyiünket a középeuró- paisággal, magyarsággal járó keserű sors átélőit. Marikánkat nem fogadta be sokáig szeretett városa Budapest. Azért választotta utolsó lakhelyéül az akácvirágos muzsikás-operettes Báden városát, hogy közel legyen a magyar fővároshoz. Aztán később, mélyen „nyugdíjas korban” Budapesten búcsúzott a színpadtól, mivel mással, mint az általa a világ színpadain jónéhány százszor áíkerre vitt „Marica grófnő”-vei. Ez volt a búcsúja a világot beragyogó művészi pályafutásának. Külföldön a „paprikával” hozták kapcsolatba utánozhatatlan temperamentumát, ragyogó tehetségét, pedig az nem volt más, mint a halk magyar fájdalom, amely ott bujkál valamennyiünk szívében és megmagyarázhatatlan halk jelenléte ott lapul minden magyar siker, vidámságunk mosolya, varázslatos muzsikánk, dalaink és a mi nevezetes „sírva vigadásunk” mögött is. És ha cigányprímásunk vonója alatt felcsendül a nótánk, azt az idegenek is megértik... Kedves Gabriella, Fred és gyászoló barátaink! Szíves engedelemmel most ilyen szívvel és lélekkel mondanék búcsút a mi feledhetetlen világsztárunk, Marikánk utolsó földi útja során. * Kedves Marikánk! Itt állunk előtted gyászoló szívünk fájdalmával, szomorúsággal. Elhoztam nemcsak Ausztriában és e kedves városban lakó magyarok szívbéli köszöntését; tiszteletét, de az otthoni, szívünkhöz nőtt tájak is „Isten-hozzád-ot” intenek felénk. És érzem, hogy itt tisztelgek és hajtok fejet a világ minden tájára szétszórt honfitársunk nevében is. Elhoztam mély hódolatát és főhajtását a hősök, egykori rabok, megalázónak köszönetét, hogy magyar szíved sugallta művészeteddel vigaszt, örömöt, reményt sugároztál az elmúlt évtizedek vigasztalatlanság- gal teli napjaiban és mosolyt, varázst hoztál a szomorú arcokra. És lélekben itt tiszteleg előtted kedves Marikánk a vitézi magyar katonaerény a „kis gárdahadnagyával” . — legendáshírű gavallériájával, s tiszteletteljes gyengéd kézcsókjaival: Búcsúzunk tőled kedves Marikánk aki — mint egykor a görög istenek akik a hit és művészet szárnyán érkeztek Olympusz csúcsaira, — a hatalmas temetőből tekintesz le ránk és ha majd a csillagos égre nézünk fel, a nagyvilág bármely részén, feltűnik majd egy fénylő csillag — amely talán Zágon felé mutat, — tudjuk, hogy arról a te felejthetetlen mosolyod tekint le reánk, Marikánk! Búcsúzunk Tőled azzal a szívbemarkoló, örökszép muzsikával, amely kíséri az én szerény búcsúztatómat is, Szűcs Gergely művészi csellójátékával: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Isten tartson Téged, Marikánk áldó ölelésében — az Ő Örök világossága fényében. Amen. S.L Szeretném... Szeretném, ha az életem mint egy vers, olyan lenne. Hitem, mint bátor gondolat vonulna végig benne. Szívem tavaszi ritmusán rohanón, friss, vidáman, fagyos szívekbe szökne át belőle boldog áram. Pár muzsikáló tiszta rim dalolna: szép a jóság, s színes szavak szórnák a fényt, mint illatot a rózsák. S hogy ne búsítsa el, kinek olvasni kedve támad, a sorok között bujkálna csak szelíd és könnyű bánat. Nem lesz hálás utókor, mely emlékét messze menti és ezért hosszú se legyen, hogy meg ne unja senki. Verebély Vera Kérjük, terjessze lapunkat!
