Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-04-01 / 4. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. április FIATALOK EMLÉKEZTEK A HŐSÖKRE A PARLAMENT ELŐTT Kevés olyan egyesület van hazánkban, melyet oly gyű­lölettel emleget a baloldali sajtó, mint a Vér és Be­csület Kulturális Egyesület. Persze az, hogy kulturális egyesület, nem mernék rá megesküdni. Fiatalok alakí­tották és ezzel a névvel lett bejegyezve. Az is igaz, hogy ezek a fiatalok fekete egyenruhában járnak, kar­lendítéssel üdvözlik egymást, és bizonyos neonáci ha­sonlóság nem tagadható. Mégis, lefasisztázni őket igazságtalanság. Ugyanis minden nyilvános szereplé­süknél kínosan ügyelnek arra, hogy beszédjük tartal­ma ne sértsen se alkotmányt, se törvényeket, még csak uszítónak se lehessen nevezni. Mégis, az új szocialista kormány, úgy fél tőlük mint az ördög a szenteltvíztől Ezek a fiatalok minden évben eleget tesznek önként vállalt kötelezettségüknek, hogy megemlékezést tarta­nak a budai várban, a II. világháború alatt, az ostrom- gyűrűből kitörő és hősi halált halt magyar és német katonák tiszteletére, ami 1945. február 11-én történt. Az idén a Várba nem kapták meg az engedélyt. Végül is több helyszín elutasítása után február 15-én, a Par­lament előtt összegyűlhettek. Magyar és árpádsávos lobogóval, a kezükben egy fakereszttel, melyre egy ro­hamsisakot helyeztek, megtartották a megemlékezést. Menjünk vissza több mint hatvan évvel a történe­lembe. A Várat magyar és német egységek védték hő­siesen. Az oroszok több heti ostrom után sem tudták elfoglalni. A németek páncélosokkal megpróbálták át­tömi a gyűrűt, ami nem sikerült. Amikor már vilá­gossá vált, hogy külső segítségre nem számíthatnak, 1945. február 11-én a várból megpróbáltak kitömi. A kitörés hősies volt, sajnos eredménytelen. Talán csak két-háromszáz katonának sikerült átjutni a gyűrűn. A többiek fogságba kerültek, megsebesültek vagy eles­tek. A vár alatt volt egy úgynevezett sziklakórház. Eb­ben a kórházban több ezer magyar és német sebesült katona volt elhelyezve. A katonák mellett voltak itt civilek is, akik az ostrom alatt sérültek meg. Volt még néhány tucat sebesült szovjet katona is, akik ugyanazt az ellátást kapták, mint a többiek. A kórház személy­zete magyar és német orvosokból állt. Az ápolónő­vérek zömében apácák voltak és hozzájuk jött még a technikai személyzet. Amikor a vár szovjet kézbe került, és a parancsnokság megtudta, hogy ott egy kórház van, a sziklahelyiségeket senki nem hagyhatta el. Az elfogott magyar és német sebesülteket is be­terelték ide. Ezt követően több ezer liter benzinnel elárasztották a kórházat, majd kézigránátokat dobtak be. A bentlévők tűzhalált szenvedtek. Ötven évig erről a barbárságról tilos volt beszélni. Idehaza belénk sulykolták a haláltáborokat, Lidicét, de erről hallgat­tak. Az a pár tucat fiatal róluk is megemlékezett. Fegyelmezett sorokban álltak a Parlament előtt és a hősökre, az áldozatokra emlékeztek. Nem keltettek gyűlöletet, nem dicsérték a náci rendet. Nem tettek említést a nyilasokról, csak emlékeztek. Az emlékezés végén elénekelték a magyar himnuszt. A Kossuth tér másik oldalán a MAZSIHISZ (zsidó szervezet) kért és kapott engedélyt “ellentüntetésre”. Izraeli, Dávid csillagos zászlók alatt vonultak a tér másik oldalára. Magyar zászló természetesen nem volt náluk. A megemlékezés alatt végig gyalázkodó, trágár szavakkal illették a fiatalokat és lefasisztázták a hősöket, az áldozatokat. A fiatalok nem válaszoltak a provokációra. Mivel a megemlékezés és a zsidó tünte­tés be volt jelentve, egy kisebb tömeg kíváncsiságból messziről figyelte a fejleményeket. A fiatalok fegyel­mezettsége kivívta rokonszenvüket, ugyanakkor a ma­gukból kivetkőzött zsidó tüntetők ellenszenvet keltet­tek bennük, s egy idő után a fiatalok pártjára keltek, és bizony nyomdafestéket nem tűrő hangon válaszol­tak a MAZSIHISZ tüntetőknek.. Sőt, csak a nagy számban jelenlévő rendőröknek volt köszönhető, hogy az egész nem fajult tömegverekedéssé. Mindebben a fiatalok nem vettek részt. Amilyen méltósággal jöttek, olyan méltósággal és fegyelmezetten vonultak el. Még aznap, de főleg másnap a balliberális média, az egész cirkuszért ezeket a fiatalokat tette felelőssé, követel­vén azonnali betiltásukat. A több ezer izraeli zászló alatt felvonuló zsidókhoz, akik még a magyar himnusz éneklése alatt is fasisztáztak, a magyar hazát becsmé­relték, a sajtónak egyetlen intő szava nem volt. Soós Géza —A gelencei után Erdély második leteljesebb középkori freskótöredékei kerültek elő a Bihar megyei szalárdi református templomban. A kincsre 1991-ben, az istenháza tatarozásakor bukkantak. A falképek res­taurálására magyarországi szakemberek segítségével került sor. A freskó a XV. század második feléből va­ló. A három nagyméretű képmező csaknem teljes nagyságában megmaradt. Az egyiken a trónoló Mária látható, ölében kis Jézussal. Baljukon a két szent ma­gyar király egyike tűnik fel - István vagy László -, egyik kezében országalmával, a másikban jogarral vagy bárddal, mellette Imre herceg karddal és liliom­mal. A Madonna-kép melletti freskó töredékesebb. Az északi fal képe Mária halálát ábrázolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom