Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
2003. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Dr. Varga László: A SZELLEMI TERRORIZMUS MEZSGYÉJÉN Háborúben élünk - csaták nálkül. Embereket lőnek le az utcán, de nem látunk katonákat. Nem jelennek meg hadseregek, sem tankok, mégis: van, ahol több ezer ember pusztul el. Néhány pillanat alatt, egy-két ember terrorista cselekedetének áldozatává válva. A világ legerősebb országának fővárosában, annak mindaddig az átlagosnál biztonságosabbnak mondott negyedében, az emberek hónapokon át éltek rettegésben. Mert egy ismeretlen terrorista tizenhárom embert sebesített meg: közülük tízen meg is halltak. A fontosabb épületeket már úgy védik, mintha egy háború kellős közepén, a frontvonal szívében állnának. Egy-egy repülőgép eltérítésével, egy színházi előadás látogatóinak túszul ejtésével, teherautók segítségével végrehajtott öngyilkos merényletekkel, népszerű, világhírű szórakozóhelyek elleni pokolgéptámadással majd minden nap megdöbbenésbe és félelembe taszítanak bennünket. De a terrorizmus azáltal is fokozódik, hogy bárki, bármikor kaphat olyan küldeményt, amelyből - amikor felbontja azt - ártatlannak látszó fehér por száll a kezére, az arcára. De az a por - mérgező. Belégzése gyors halált okozhat. És csak a címzettet ismerjük - a feladó kiléte ismeretlen marad. Ő az ismeretlen terrorista. És bármely órában megtörténhet az, ami ennél kevesebbnek tűnik. Hogy egy ismeretlen telefonáló arra figyelmezteti valamely repülőgép pilótáját: bombát helyezett el a csomagtérben. Vagy egy színházba, iskolába, közhivatalba érkezik ugyanilyen tartalmú telefon- hívás. És megjelenik a rettegés, a halálfélelem. A pilóta kényszerleszállást hajt végre, szorongva, a legközelebbi repülőtéren: a színházat, iskolát közhivatalt kiürítik: majd órákon át hivatásos félelemeloszlatók vizsgálják a repülőgépet, kutatják át az épületeket. S szinte hiábavaló, hogy nem találnak bombát: az érintettekbe, az emberekbe tartósan beköltözik a rettegés. Aggódva fekszenek le, és aggódva indulnak másnap is a munkahelyükre. Abban a tudatban élnek, hogy a terrorizmus célpontjaivá váltak békésnek gondolt otthonaik, munkahelyeik, s immáron a terrorizmustól rettegve élnek minden pillanatban. Nem a világháborútól kell félnünk, hanem a terrorizmustól. Mert a nagyhatalmak (Egyesült Államok, Kína, Anglia, Franciaország, Japán, Németország) nem fognak egymás ellen háborút indítani. Az viszont nagy kérdéssé vált, hogy képesek-e együtt, összefogva is verességet mérni a terrorizmusra... S miközben ez a kérdés égetővé vált, talán már minden emberben megfogalmazódott: foglalkoznunk kell egy másik veszedelemmel is. A szellemi terrorizmussal. Azzal, ami a közéletben, a sajtóban, az Írott és elektronikus médiában tombol. Azzal a szellemi terrorizmussal, amely hadat visel az igazság elhangzása, hangjának felerősödése ellen. Azzal a terrorizmussal, amely minden politikai rendszerben jelen van, de minden rendszerben másképp nyilatkozik meg. A fasizmus és a kommunizmus, az egy töröl fakadó emberirtások borzalmas körülményeinek idején az igazság szinte sehol el sem hangozhatott. De ha mégis akadtak merész és bátor emberek, olyanok, akik felemelték szavukat az igazság mellett - azok szabadságukat és életüket áldozták fel. Mert a diktatúrák nem válogattak kemény eszközeikben. Mind a fasizmusban, mind a kommunizmusban - mint ahogyan minden elnyomó rendszerben - a hatalom szava volt az igazság. Legyen az bármilyen égbekiálltó hazugság... És ezért az elnyomó rendszerekben, különösképpen a kommunista struktúrában, az emberek gondolatvilágát és egyéniségét zavar hatotta át. Alapvető személyiségi zavart okozott bennük az: tudomásul kellett venniük az igazság lábbaltiprását, hiszen szólniuk az ellen - kevesek kivételével - szinte lehetetlen volt. De milyen világban élünk - ma? A szellemi terrorizmus egészen másfajta megjelenési formáját kellett megtapasztalnunk. Az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban a félrevezetés, a szándékos megtévesztés módszere tombol. A tények, az igazság közlése helyett a szerkesztők és a riporterek elhallgatják azokat, tudatosan vezetve félre a hallgatókat, nézőket, olvasókat. És mondjuk ki őszintén: az igazság elhallgatása, a tények tudatos elferdítése nem más, mint szellemi terrorizmus. Már nem csupán egyszerű elfogultságról kell beszélnünk ennek kapcsán, amely akár megérthető, elviselhető cselekedet, hanem olyan - tudatos - megtévesztésről, amely gyengíti a demokráciát, aláássa a társadalmi békét, és mindeközben tudatosan, következetesen gyengíti, elszigeteli, majd végképp megszünteti az igazságot, az igazságba vetett hit erejét. Óriási károkat okozva... Szándékosan, előre megfontolt szándékkal és céllal vezeti félre a polgárokat: az értékeket semmisnek tekinti, az értékteleneket pedig feldícséri. A fontos, a népünket komolyan érdeklő és érintő eseményekről nem szól, vagy azokat a valóságtól eltérően mutatja be. Az építő szellemű, tehetséges emberekről hallgat, de a gyengéket és az alkalmatlanokat kiemeli - így közéletünk erkölcsi súlyát is gyengíti, társadat-
