Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. március TÖBB IMA, KEVESEBB STRESSZ, KISEBB HAJLAM AZ ÖNPUSZTíTÁSRA Farkas Adrienne Azoknak az embereknek, aki rendszeresen templomba járnak, és eimélyülten hisznek Istenben, jó esélyük van hét évvel tovább élni, mint az ateistáknak. Sokkal kevesebb közöttük az alkoholista és a dohányos, gyorsabban gyógyulnak, és jobb az immunrendszerük. Valószínűleg soha még ennyi orvos nem jött össze a világon azért, hogy a vallásosság és a gyógyítás kapcsolatáról halljon, mint a közelmúltban a SOTE aulájában a Hit és egészség címet viselő konferencián. Feltehetőleg minden jelenlévő sejtette, hogy jó és segítő kölcsönhatásokról hall majd, de a bevezetőben leírt, higanymilliméterekkel és immunsejtszámokkal alátámasztott - és nyugodtan mondhatjuk: szenzációs - adatok a szakmabelieket is elképesztették, amit jól mutattak a felhúzott szemöldökök, a hitetlenkedő fejcsóválások és a szünetekben a lelkesült eszmefuttatások. A 300-400 magyar orvosnak persze nem volt nehéz részvételi rekordot dönteni, mert a világon ez volt a második ilyen jellegű összejövetel. Furcsa, hogy Amerikában közel sem voltak ennyire kíváncsiak az orvosok, pedig az ottani szakfolyóiratokban egyre-másra jelennek meg - ahogyan ők mondják - a betegek spiritualitását és ennek a felépülésükre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok. Szintén tengerentúli példa nyomán született meg a konferenciát szervező IHS alapítvány, amely azt tűzte célul, hogy az egészségügyben dolgozókat bátorítsa keresztény hitük gyakorlásában. Igazi nagyágyút sikerült Budapestre hozniuk dr. Harold G. Koenig személyében, aki az észak- karolinai Duke egyetem professzora, egyébként pszichiáter és belgyógyász. Számos könyvet, tanulmányt jelentetett meg a témával kapcsolatban. Évezredeken keresztül senkinek nem jutott eszébe, hogy a testet és a lelket külön gyógyítsa, az első kórházat a bizánci egyház hozta létre. A XVIII. századtól kezdi a tudomány afféle gépezetnek tekinteni a testet, amelynek nem sok köze van a tulajdonosa gondolataihoz. A „hasítás" azzal fejeződött be, hogy Freud neurotikus maradványnak bélyegezte a vallást, Albert Ellis vezető amerikai pszichiáter pedig egyenesen érzelmi zavarnak. Úgy látszik, ezek az elméletek mélyen beleivódtak a nyugati orvosok fejébe, annak ellenére, hogy az amerikai lakosság 85 százaléka tagja valamelyik nyugati egyháznak, és a fennmaradó rész is hisz valamiféle spiritualitásban, amit az is igazol, hogy a szeptember 11-i támadást egy felmérés szerint a lakosság kilencven százaléka a vallásos hithez fordulva volt képes feldolgozni. Koenig professzor adatai magukért beszélnek: az Oxford University Press 2001-ben kiadott, Vallás és egészség című kézikönyv szerint azoknál a személyeknél, akik hetente legalább egyszer eljárnak valamilyen vallási közösségbe, és naponta egyszer imádkoznak is, mérhetően fiatalabb az immunrendszerük, a vérnyomásuk statisztikailag alacsonyabb, kevesebb az agyvérzés és a szívinfarktus. A nyitott szívműtétek után tizennégyszer magasabb a mortalitása azoknak, akik nem hisznek Istenben. Megfigyelték, hogy a papok jóval tovább élnek, mint az orvosok, sőt a bevezetőben említett adat szerint a mélyen hívő emberek hét évvel, a színes bőrűek pedig tizennégy évvel élnek tovább. A Berkley Egyetemen készítettek egy nagyon érdekes felmérést: megvizsgáltak ötezer embert, akik a hatvanas években templomba jártak San Franciscóban, hogy milyen egészségi állapotban vannak. Nagyságrendekkel többen voltak életben, mint a kontrollcsoport tagjai. A bökkenő csak az, hogy a hatvanas években többnyire azok az emberek fordultak Istenhez, akik betegesek voltak, segítségre volt szükségük. Aki akkor egészséges volt, az élvezte a frissen kitört szexuális forradalmat, mára mégis közülük temettek el többet. A magyarázat egyszerű: több ima, kevesebb stressz, kisebb hajlam az önpusztításra, jobb társas kapcsolatok, stabilabb házasság, a közösséghez való tartozás érzése. A JAMA című tekintélyes amerikai folyóirat feldolgozza egy 83 éves asszony esetét, aki gyógyíthatatlan belgyógyászati beteg volt, súlyos, állandó fájdalmakkal. Egyedül élt, nem volt, aki támogassa. Mégis optimista volt, bizakodó, ellátta önmagát, sőt a szomszédainak is igyekezett segíteni. - Hogy csinálja? - tette fel neki a kérdést az orvosa. Azt felelte: „Hiszek Istenben, rábízom az egész szívemet, testemet, telkemet. (...) Ő vezeti, irányítja az embert, és gondját viseli. Ebben hiszek, ez a szilárd meggyőződésem." Ez a cikk volt az, amelyik bő évtizeddel ezelőtt elindította a vallásossággal kapcsolatos orvosi kutatásokat Amerikában. Ezek az eredmények többségükben keresztény közegben születtek, egyszerűen azért, mert a keresztény országok vannak olyan jó anyagi helyzetben, hogy megengedhessék maguknak az efféle kutakodást. Ugyanakkor
