Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-10-01 / 10. szám

2003 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 tette azt is, hogy a keresztény eszme, több mint ezer évig, tartóoszlopa volt István országának. A mü végén Vikidál Gyula és Varga Mihály (főszereplők) a hatal­mas tömeggel együtt elénekelték a székely himnuszt. Azt a székely himnuszt, melyet ötven évig még dú­dolni sem volt szabad. A csiksomlyói hegyek vissz­hangozták a dallamot. A közelben lévő Csíkszereda település kiürült ezen az estén. A magyarokon kívül románok is részt vettek az előadáson és együtt tap­soltak a magyarokkal. Mégis az igazi ünnepet a ma­gyarságnak jelentette. Az ott élők lelkét érintette meg a csodálatos zene és a szöveg. Sőt, azok lelkét is akik, a hosszú elnyomás alatt már veszítettek magyarságtuda­tukból. A bemutató olyan szempontból is maradandó élményt nyújtott, hogy nagyon sokan videóra vehették fel a művet, melyet tovább másoltak, kölcsönadtak, közösségben újranézték. Nem mehetünk el szó nélkül a hely mellett, ahol a darabot bemutatták. Csíksomlyó különleges hely. Nem kevesen vannak olyanok, akik szerint Kissomlyót a magyarság szent hegyének kell tekinteni. Egy kultusz alakult ki, mely összenőtt, ötvöződött a Szűz Mária kultusszal. Ehhez a kultuszhoz ősi vallásunk, hitvilá­gunk, kultúránk kötődik. A Kárpát-medencében egyre többen úgy vélik, hogy a pünkösdi búcsúnak és az István, a király erdélyi ősbemutatójának otthont adó Csíksomlyó a magyarság legszentebb helye. Mások úgy mondják, hogy az ősbemutatóval egy új időszá­mítás kezdődött Erdélyben. Ennek volt tanúja az az ugyancsak sok százezres néző, akik idehaza a tévé- készüléken keresztül nézték az előadást. Azt az elő­adást, mely az összetartozás érzését sugallta felénk. SOÓS GÉZA--Horváth Martina 17 éves füredi leányt vá­lasztották az Anna-bál szépévé Balatonfureden, ahol immár 178. alkalommal rendezték meg a nevezetes táncmulatságot. A hagyományos hintós sétakocsiká­záson a Füreden nyaralók is megismerhették a bál­királynőt és két udvarhölgyét. Horváth Martina Ka­posvárott szakközépiskolás diák, ruhatervező szakra jár, s maga által megálmodott báli viselete is hozzá­járulhatott a sikerhez. Az első udvarhölgy Molnár Klára, a 24 éves tatabányai leány egy tánccsoport vezetőjeként dolgozik. A második udvarhölgy Ocsai Dorottya lett. A 20 éves budapesti leány ősztől az ELTE magyar szakos hallgatója. Ha uralkodói indulataidon, és megbocsátasz ellensé­geidnek, kétszer nagyobb uralkodó leszel. Temesvári Pelbárt SAÁRY ÉVA: BARACKNYÍLÁS IDEJÉN... Magam sem értem, hogyan történt, de minden viharok és kálandok ellenére I946-47-es báli meghívóim sértetlenül megmaradtak. Utolsó budapesti látogatásom alkalmával rájuk bukkanva, kihoztam őket Lugánóba. No, nem kell azt gondolni, hogy ezek a háború utáni táncos összejövetelek valamiben is hasonlítottak az Édesanyám által oly sokat emlegetett Emericana- vagy Jo­gászbálokra, mely utóbbiak híres megnyitó száma a "Nem ütik a jogászt agyon..." kezdetű, tréfás szöveg csárdás volt. A "felszabadulás" vihara elsodorta a fodros-flitteres estélyi toaletteket, a glaszékeztyűket, frakkokat, szmokingokat. A fiatalság azonban fiatalság maradt Rákosi véres ország­osának árnyékában is. Annak idején még töretlen volt az idealizmus, a lelkesedés. A romokat eltakarították, s az országot "újjá akarták építeni", nem bírván elképzelni, hogy végleg a ke­leti barbárság jármába kényszerítenek bennünket. Gomba­mód alakultak az ifjúsági szervezetek (Kossuth Diákkör, Fonó stb.), s noha ezek komoly, igényes feladatokat tűztek maguk elé, a szórakozásról sem lehetett lemondani. Min­dig akadt valami bár vagy klubhelyiség, ahol a mulatni vágyók összejöhettek, s hajnalig rophatták a táncot, ré­szint az akkor divatos Yankee-doodle pezsdítő ütemére, részint olyan andalító, romantikus slágerek dallamára, mint a "Baracknyílás idején találkoztam veled én" vagy az "Egy cigánykaraván kocsiján ült egy lány, és jósolt"... Forgatva a dísztelen, sárguló kártyákat (mai meg­ítéléssel inkább céduláknak nevezhetném őket), ilyen szö­vegekre bukkanok: "A Kossuth Lajos Diákkör Budai Szervezete fo­lyó hó 14-én délután 5 órai kezdettel műsoros táncestélyt rendez a Gellért kávéház kistermében, melyre hozzátarto­zóival és ismerőseivel együtt szeretettel meghívja a Ren­dezőség. Belépődíj nincs. Műsormegváltás (5 Forint) kö­telező. Tommy Swing Együttes." Vagy: "A Független Ifjúság II. kerületi szervezete folyó hó 20-án zártkörű táncestet rendez, melyre..." stb. stb. Némelyiken az is rajta áll, hogy a meghívót ki küldte. (Az egyiken ki tudom sillabizálni a Kmettv Árpád nevet, de a hozzá tartozó arcra már nem emlékszem). Eleinte Édesanyám is velem akart jönni (illetve jött is), mint ahogyan az a régi világban szokás volt -"gardedámnak"-, de aztán hamar belátta, hogy nem akad kívüle más kísérő, s elunta a gyakran reggelig tartó, ma­gányos üldögélést. Vigyáztam magamra én. ( Mai eszem­mel csodálkozom is rajta, milyen ártatlanok, tiszták vol­tunk mi annak idején!) A nyilvános összejöveteleken kívül 47 táján dí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom