Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 szeptember ALOM ES JOGÁLLAM 2003-ban. A magyar alkotmány szerint „a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. Érdemes lenne már azzal is egy kicsit alaposabban foglalkozni, hogy Magyarország ma mennyire és miben „ független” mennyire és miben „ demokratikus”, mennyire és miben „ jogállam” . Még a felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy a jelenlegi, baloldali regnálással sújtott Magyarország nem annyira „független „ és „demokratikus” mint kellene és sokan szeretnék. Feltűnő, hogy a sok bölcsnek látszó és kioktató modorú politológus, valamint a világviszonylatban is csodálatot keltő magyarországi politikai elit minden csip-csup témával foglalkozik, csak az ilyen húsbavágóan fontos kérdéseket, mint a függetlenség és a demokratizmus, veszi semmibe. Az eddigi 13 év alatt még egyetlen kormány országértékelő beszámolójában sem kaptak megfelelő hangsúlyt ezek a fontos kérdések és az ezekkel kapcsolatos időszerű tennivalók. Hosszan lehetne sorolni az olyan példákat amikor külföldi hatalmak és képviselőik (államok és intézmények, szervezetek) nyíltan diktálnak, zsarolnak és beavatkoznak a formálisan szuverén Magyarország ügyeibe. Számtalan példa bizonyítja azt is, hogy a „rendszerváltozgatás” az egypárti diktatúrát nem demokráciára, nem népuralomra, hanem első lépésben több párt uralmára, aztán pedig kétpárti diktatúrára váltotta. A bolsevizmus sajátos, leplezett formában folytatódik. A globalizálódás ugyanis nem más, mint a bol- sevizálás megújult, jelenkori változata. A globalizmus, mint kikerülhetetlennek hirdetett folyamat a bolsevizmus kórokozójának egy virulensebb, modernizált mutációja. A fő cél most is az egyén elnyomása, kiuzso- rázása. A globalizmus célja az egész emberiségnek egy nagy kolhozba terelése. A különbség az, hogy nemcsak az eszközök szelídültek - gulág és bilincs helyett a pénz és a fogyasztási javak elérésének korlátozása - hanem a többi ember elnyomása a kommunista élcsapat helyett ma az úgynevezett elit előjoga. Azt, hogy a bolsevizmus és a globalizmus egy tőről fakad, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a volt magasrangú kommunistákat, például Medgyessyt, mily nagyrabecsüléssel kezelik, például az Egyesült Államokban és a kommunisták ma mily buzgón szolgálják az általuk nem is olyan régen még kimúlásra ítélt, bőszen pocskondiázott „imperialisták” érdekeit. Ezeket a tényeket minden nyitott szemű józan ember világosan látja. Nehezebb azonban a tisztánlátás a jog területén. Most, hogy felmentették Tocsikot és jelentősen emelik a bírói fizetéseket, nagyobb közfigyelem irányul a bíróságok munkájára, már amennyire erre a jellegzetesen speciális időtöltésre illik a magyar munka szó. Napvilágot látnak olyan adatok, hogy ma már a perek huszadrészénél is kevesebb a közel 10 éve folyó per. Dicsekszenek azzal is, hogy a pereknek közel 60 %-ában egyik fél sem fellebbez. Egy szó sem esik azonban arról, hogy a hosszan tartó perekben miért is húzzák az időt a bíróságok. Talán csak nem azért, mert el kellene marasztalni az uralkodó elit valamelyik tagját? Arról is hallgatnak, mi az oka a feltűnően kevés fellebbezésnek. Az igazi ok egyáltalában nem a bíróságok jó minőségű munkája, hanem sokkal inkább a megfizethetetlenül magas ügyvédi költségek. Szomorú, de tény: akinek nincs pénze, ebben a vonatkozásban ki van rekesztve a magyarországi Jogállamból”! A jogszolgáltatás igénybevétele ma Magyarországon egyike a legdrágább fényűzéseknek, a fellebbezés útját ügyvédi képviselettel - még ha igazuk is van - leginkább csak a tehetősek engedhetik meg maguknak. Az igazságszolgáltatás erkölcsi követelmény-rendszere és tartása a Horn kormány jóvoltából szűnt meg Magyarországon és lépett a helyébe egy morál nélküli jogi „ szolgáltatás”, aminek már névleg sincs semmi köze az igazsághoz. A szocialista erkölcs diadala, hogy a bíráknak már nem kell az igazságot felderíteni, nyugodtan ítélhetnek az ügyvédek-ügyészek szónoki és taktikai teljesítménye alapján és alkalmazzák a Jogot”, ami viszont nem kell, hogy megfeleljen az erkölcsnek! A magyarországi jelenlegi jogi színvonalat jól jellemzik a következő tények. Az Országos Kriminológiai Intézet legújabb tanulmánya szerint huszonnégyszeresére nőtt az önbíráskodások száma a nyolcvanas évekhez képest. Azaz, az állampolgárok egy része erőszakkal vagy fenyegetéssel szerez érvényt anyagi követeléseinek még akkor is, ha azok jogosak. Maga a tanulmány is elismeri, hogy az emberek elvesztették hitüket a korábbi intézmény- rendszerben és főleg az igazságszolgáltatásban rendült meg a bizalmuk. Mára már kényszerből tudomásul vették az emberek, hogy pereik 5-6 évig elhúzódnak és ha a bíróság a javukra dönt is, a jogos követelésük behajthatatlan marad. Ezért fenyegetéssel és veréssel jutnak hozzá követeléseikhez, amit vagy saját maguk hajtanak végre, vagy kiadják a „munkát” egy behajtó brigádnak.
