Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
2002. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 SOÓS GÉZA HAZAI KÖRKÉP Pezsgésben van idehaza a politika. Talán túlságosan is pezsgésben. Sőt, a mindent mozgásba hozó lendület nemcsak az itthoni választásokkal áll szoros kapcsolatban, hanem szomszédaink választási kampánya is visszatükröződik benne. Ennek tudható be, hogy Szlovákia a kedvezménytörvény miatt, megorrolt ránk. Ez a megorrolás éppen elég volt ahhoz, hogy a pártok sorra kijátszák az úgynevezett "magyar kártyát”. Hiszen a hagyományos pánszláv nacionalizmusra mindig vevő egy széles magyarellenes réteg, és ez értékes szavazatokat hozhat bármelyik politikai pártnak. Az sem zavarja a szlovákokat, hogy hasonló törvényt már régen meghozott a pozsonyi parlament. Az viszont végképp felbőszítette északi szomszédaink honatyáit (és honanyáit), hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban idehaza megkérdőjelezték Szlovákia NATO-tagságát, mondván ha Pozsony nem tud európai mérték szerint viselkedni, Budapest nem fogja támogatni, illetve megszavazni Szlovákia felvételét. Még javában folyt a szlovák szitok, amikor idehaza a Szocialista Párt és az SZDSZ, ugyanolyan elánnal támadták az Orbán-kabi- netet, mint a szlovákok. Erre és a státusztörvény körül kirobbantott vita miatt hangzott el a Parlamentben néhány nemzeti érzelmű honatya szájából a hazaáruló kijelentés. Több sem kellett az ellenzéknek, látványosan kivonultak az ülésteremből. Az egyik fideszes frontember kesernyésen jegyezte meg, hogy az ellenzék azért sem lehet hazaáruló, mert hazaáruló csak az lehet akinek van hazája. —Orbán Viktor Brüsszelben egy sajtótájékoztatón, mely az úgynevezett Benes-doktrínáról szólt, olyan választ adott, hogy az olyan törvény, mely nemzeteket kollektív bűnösnek nevez, nem illik bele Európa jogrendjébe. Az ilyen törvénynek úgy kell kimúlni, mint azoknak a társadalmi rendeknek, melyek az ilyen törvényt hozták. Lett is nagy sértődés szlovák és cseh körökben. A két ország azonnal lemondta az esedékes visegrádi-négyek találkozóját, melyen rajtuk kívül a lengyel és a magyar kormányfő vett volna részt. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a Benes-dek- rétumot sem az osztrák, sem a német kormány nem tudja és nem hajlandó elfogadni A cseh és a szlovák kormány is csak azért hordozza magával, mint egy rossz terhet, mert ha elismeri annak tarhatatlanságát, kártérítést kellene fizetnie a kitelepített és vagyonuktól megfosztott millióknak, vagy azok hozzátartozóinak. Magyarország lassan már tíz éve megkövette azokat, akiket igazságtalanul és embertelenül hazánkból Németországba telepítettek ki. Ez így helyes, így emberséges, ha azt szeretnénk, hogy bátran belenézhessünk szomszédaink szemébe. —Budapesten az Andrássy út 60. szám alatt megnyílt a Terror Háza, történelmi múzeumként. Az Andrássy út 60, az idősebb generációban rossz emlékeket ébreszt. A háború vége felé itt volt a nyilasok Hűség Háza, majd a háború után az AVO, illetve az AVH tette ide a központját a szadista Péter Gábor vezetésével. A múzeum szinte sokkoló hatással mutatja be mindkét elnyomó szervezet relikviáit. Sokan mondják, hogy nem ma kellett volna megnyitni az épületet és bemutatni a diktatúra tárgyi emlékeit, hanem még 1990-ben, az első szabad választás után. Az MSZP fanyalgott a hír hallatán. Annál érdekesebb volt az SZDSZ viselkedése. Bár hozzáállásukra akad magyarázat. Sőt egyes liberális személyek szüleinek vagy nagyszüleinek a fényképe ott éktelenkedik a hóhérok között. Ezért ők a megnyitás napján léggömberegető bulit rendeztek a Hősök terén, ahol két kövér trampli, bizonyos Pa-Dö-Dő-együttes komyikálásával adott aláfetést a provokációnak, miközben az Andrássy úton több mint százezer ember, sokan gyertyával a kezében emlékezett az áldozatokra. A megnyitó előtt a MIEP vagy 15 ezres tömege tüntetett a köztársaság téren, az MSZP székházával szemben. Ezt követően ők is átvonultak az Andrássy út 60 alá. Éjfél már rég elmúlt, amikor véget ért a megemlékezés. —Elkészült az új Nemzeti Színház Budapesten. A megnyitó díszelőadáson Madách Ember tragédiáját mutatta be a társulat. Csak sajnálni lehet, hogy Sinkovics Imre, a nemzet színésze, nem élte meg ezt a napot. Ma már kevesen emlékeznek arra a szomorú napra, amikor ki tudja miért, a színházat felrobbantották. Évtizedekig folyt az újjáépítés körüli hercehurca. Néha már úgy tűnt, hogy teljesen reménytelen a dolog. Budapestnek, illetve az országnak nem lesz többé Nemzeti Színháza. Az Orbán-kormány a hivatalba lépését követően, szinte az első pillanattól szorgalmazta, hogy a nezetnek legyen színháza. A színház elkészült és március 15-én telt házzal nyitott. —Az elmúlt három és fél esztendőt a mezőgazdaság, ha nem is kudarcként élte meg, de a fejlődés nem volt arányban az ipar, illetve a gazdaság fejlődésével, a lehetőségekkel Ebben talán közrejátszott a tárca vezetőjének személye is. A kormány, érzékelve a gondokat, gyors és hatékony intézkedéseket tett a mezőgazdaság felzárkóztatására. Az intézkedések azzal kezdődtek, hogy az állam átvállalta a mezőgazda- sági szövetkezetek helyett az úgynevezett üzletrészek kifizetését. Az intézkedés azt takarta, hogy azok a volt szövetkezeti tagok, akik azért mert már nyugdíjba vonultak, vagy már nem foglalkoznak mezőgazdasággal, a szövetkezetben bennmaradó földjeik értékét
