Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. Karácsony , , AMERIKAI MAGYARSÁG ' FA Y ISTVÁN: JÉZUSVÁRÁS SZÜLŐFALUMBAN “Vigasságos, hangos nagy örömünk támadt, Megszületett Jézus a beteg világnak, Felragyog immáron fényességes napja Isten irgalmának”. (Cantus Catholicus, 1651) Alábbi írásom Krisztus Urunk születésének ünnepére, Karácsonyra emlékezik. Bevezetésképpen azonban megemlítem, hogy 2002-ben ez az ünnep egészen más, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Akik figyelemmel kísérik az eseményeket tisztában vannak azzal, hogy a „világállamot" építő nemzetközi üzlet közönséges bűnözői a kereszténységben látják az egyetlen olyan akadályt, amelyet el kell pusztítaniok, mert anélkül céljukat, az emberiség rabszolgaságba döntését képtelenek megvalósítani. így jutottunk el odáig, hogy napjainkban egészen nyílt, frontális támadás folyik Jézus és a történelmi egyházak ellen. Kétségtelen bizonyítéka ennek, hogy a Time, a Maclean és a Newsweek magazinok április 8.- án megjelent, húsvéti számának címlapján Jézus látható és ezt követően oldalakon át foglalkoznak vele és az Evangélium tagadásával. Az ismertetések írói: Kenneth L. Woodward, Davis van Biema és Marci McDonald. Az általuk említett „ keresztény hittudósok’’, az üzlet hatalmával a hátuk mögött annyira el- pimaszodtak, hogy nemcsak az Apostoli Hitvallást taúgy tesz, mintha ezt a merényletet észre sem venné. Aki pedig felháborodásában tiltakozik, annak szavát elhallgatják a lepénzelt kufárok. Én mindenesetre szóltam erről, mert Kanadában egyelőre még nincs cenzúra. Ezután pedig bemutatom olvasóimnak szülőfalum Jézus-várását és a Megváltó születésének ünnepét. Különösen azért teszem ezt, mivel nemrég olvastam egy palást mögé bújt kaliforniai lelkipásztor írását, aki azt állította, az a szellem, világnézet és életfelfogás, amelyben az 1930 előtt születettek nevelkedtek és éltek, egyszerűen elsüllyedt, akárcsak a nagy kontinens az Atlantisz, melynek helyét csak Platon írásaiból sejtjük. Kétségtelen, hogy századunk első felében voltak olyan dolgok, melyek ma már nem időszerűek, de felmerül a kérdés: évszázadok generációinak egymásra rétegeződött hagyományai, hite, ideáljai, melyek akár tudatában, akár tudat alatt felhalmozódtak és kincsestárrá válva egy nép lelkét jelentik, elpusztulhat-e? Szerintem semmi esetre sem. Mikor mi, akik a sír szélén állunk, fiatalok voltunk, a civilizáció közel sem állt azon a fokon, mint ma és a szabadság, mely eszmét és ideált jelentett, nem anyagi hasznot, nem vált még államosított anarchiává. Nem ismertük a szexnevelést, a rasszizmust, az afrikai népek történetét, a condom-automatákat, nem volt vállra akasztható tranzisztoros rádiónk, rock’roll, nem TV tanította a gyerekeket, hanem szüleik és hivatásos pedagógusok. Még- csak pszichológusok és pszichiáterek sem foglalkoztak a tizenévesek kábítószer,- alkohol- és szexproblémáival, mert ilyet nem ismertünk abban a „primitív” világban. Ehelyett megtanultunk írni, olvasni, iskoláinkban hatéves koruntól oktatták a beszéd- és értelemgyakorlatot, valamint hetenként háromszor hit- és erkölcstan óra volt. Az pedig elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki vasárnaponként ne menjen az Isten házába. Ilyen körülmények között még az elemi iskolát végzettek is alaposan ismerték a Szentírást és aszerint, hogy melyik felekezethez tartoztak, a gyönyörű katolikus egyházi énekeket, vagy a méltóságteljes zsoltárokat. Vegyes felekezetű községekben pedig mindkettőt. Természetes volt tehát, hogy életünk és társadalmunk legfontosabb eseményei a karácsonyi és a nagyheti ünnepkör szellemében alakultak ki. Most, amikor ismét a Megváltó születésének ünnepére készülünk, nem árt visszaemlékezni arra az időre, amikor még mindenki tudta, hogy mit ünnepel és miért. így az emberiség történelmének ez a legnagyobb eseménye a lélek ünnepe volt, nem a kényszeré, vagy az ivásé. Mióta idegenben élek, december táján összeszorul a torkom- és tudom, sok sorstársamé is — ha a régi Jézus-vórásra, Ádventre és gadják teljes egészében, nemcsak az Újszövetséget tartják közönséges hazudo- zásnak, hanem abban is kételkednek, hogy Jézus valaha élt. Arcátlanságukra nemcsak az Újtestámentum átírása jellemző, hanem a rombolásuktól vérszemet kapott feminista mozgalom vezetői, a dúsgazdag, feltűnést kereső hiszterikák is, akik kibírhatatlan elnyomásuk zokogása mellett fennen hirdetik, hogy Isten és Jézus, sőt a nemrég átírt Ószövetség szerint még Ádám is nő volt, vagy legalábbis nem „férfi" (man), csak „emberi lény” (human). Arról nem is beszélve, hogy az egyik napilap „ religion ” rovatában megjelent förtelem három megváltót ábrázol. Baloldalon a mindenki által tisztelt Buddhát, középen Jézust, mellette pedig Elvis Presleyt, a kábítószertől, az alkoholtól és a szeretkezéstől elhülyült csavargót, Amerika megváltóját, kinek reinkarnációját az ezredforduló előtt várták. Oldalakat lehetne, sőt kellene írni erről a blaszfé- miáról, de nem az én dolgom, hanem „Isten méltatlan bár, de hivatalos szolgáié”. Sajnos ezek nagy többsége óvatos duhaj és
