Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
2002. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 A A * f «■ !* * I > *■ Emberré lett az Isten, hogy embernek lássuk az embert Karácsonyi gondolatok Karácsonykor valahogy megenyhülünk egymással mi, emberek. így bizonyítjuk, hogy megértjük, miért jött közénk az Isten. Azért, hogy — Isten megálmodta módon — emberivé váljék az emberek világa. Ennek egyik alap- feltétele az, hogy földünkön egymásra találjon az ember az emberrel. Ehhez viszont az kell, hogy felfedezzük egymásban az embertestvért, a velünk egy embert. Istenünk másképp, fölséges látomásban is megjelenhetett volna nekünk, ő mégis egyszerű emberként élt köztünk. Többek között éppen azért, hogy rá gondolva könnyebben lássuk meg egymásban azt, akik vagyunk, az embert. Az élet, hála a technika gyors fejlődésének és a szociális eszmék terjedésének, egyre emberibbé válik körülöttünk. Nagyon fontos és örvendetes dolog ez, de önmagában nem elég. A világ humanizálásával — emberivé tételével — együtt kell járnia az ember hominizációjának, teljesebb emberré válásának. Életünk szépségéhez szükséges, hogy ne csak a külső világban, hanem a szívünkben is emberibbé váljék minden. Ennek egyik alapföltétele, hogy rádöbbenjünk, emberek között élünk, emberek vagyunk valamennyien, és szeretnünk kell egymásban az embert. Gyakran figyelmeztet bennünket az Egyház, hogy vegyük észre egymásban Jézust. De ez csak úgy lehetséges, ha először meglátjuk egymásban az embert. Hitünk próbája is ez. Hogyan lennénk képesek egész lényünkkel elfogadni egy istálló gyermekéről, hogy ő Isten, ha nem tudjuk átérezni az emberekről, hogy testvéreink az emberségben? Milyen szép, mennyivel emberibb lenne a világ, ha emberek lennénk, ha minden szituációban ember találkoznék az emberrel... Mennyire más lenne a családok élete. Karácsonyra készülünk, egy olyan évezredben, amikor a futurológusok és szociológusok számtalan megrendítő eseményt a tömegek lázadásaként értelmeznek. Bizonyos, hogy nem oldja a görcsöket a tornyok ledöntése, és a megtorló ellencsapások sem szolgálják az életet. Úgy tűnik, hogy nincs az emberiségnek megfelelő technikája az egyre mélyülő szakadék áthidalására, és reménytelenül nő a távolság ember és ember között ezen az összekuszált földgolyón. Mi is várunk Valakire, Aki a megfogant magzat észre- vétlenségében lépett a világba, s felnövekedvén a prófétai jövendölések beteljesítője (vö. Lk 4, 18-19). Néha a Biblia tanítását “csak” történetek sorozatának gondoljuk. De tudjuk, hogy Jézus az igazság hirdetője és birtokosa. Az Ő születésnapján elmondhatjuk neki kéréseinket és vágyainkat, terveinket és nehézségeinket, örömeinket és bánatunkat, mindent, ami jövőképünkhöz tartozik. Mert még mindig álmodunk, illetve álmodozunk ... Álmodunk egy olyan országról, ahol az emberi jogok érdek nélkül érvényesülnek. * Olyan országról, ahol a szólás-, a sajtó-, a lelkiismereti és az oktatási szabadság mindig érvényesül. * Olyan országról, ahol megadják mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit; ahol nincsenek kiváltságos egyének és csoportok. * Olyan országról, ahol ésszerű a gazdálkodás; ahol nem nyomorba döntik a lakosságot, hanem az életszínvonalat felemelik. * Olyan országról, amelyben fellépnek a kisebbségben élő magyarok érdekében, akiket leszakítottak a nemzettestről. * Olyan országról, ahol a történelmet nem hamisítják; ahol magyar lehet a magyar. * Olyan országról, ahol a nemzeti önbecsülés és hazaszeretet megélhető és kimondható. Mi hiszünk egy jobb világban, amelynek apró jelei az elveszített paradicsomot idézik. Világszerte növekszik a szolidaritás, jobban törődünk egymás bajával, mint korábban. Bár a globalizáció és a nagytőke önérdeke sokat rontott a természet egyensúlyán, egyre nagyobb az összefogás az értékek megmentésére és megőrzésére. Amikor a biotechnika szokatlan vakmerőséggel nyúl az emberi élethez, egyre többen hallatják felelősségteljesen hangjukat, joggal remélhetjük, hogy új hajtás saijad megmentett gyökereinkből. Karácsonykor megmelegszik egymás iránt a szívünk. Ne szégyelljük ezt, így vagyunk inkább emberek! És főleg ne hagyjuk kihűlni, elenyészni ezt a melegséget. Isten csak azt tekinti gyermekének, aki befogadja Jézust. Öt pedig másképp befogadni nem lehet, csak ha elfogadjuk benne az Embert. Azt az Embert, aki ott él mindenkiben. Csak aki minden embert embernek fogad el, képes befogadni az emberré lett Istent. De Urunk, Jézus Krisztus nem futó hangulatnak akaija ezt a mi testvéri egymásra találásunkat. Mindenkiben, akit megkereszteltek, közös, mintegy isteni vér folyik, és ez tesz testvérnél testvérebbé bennünket. A mennyei jóság azért adta nekünk a Karácsonyt és benne Jézust, hogy egy családdá, testvéri közösséggé legyen az emberiség. Mindezek persze álomszerű gondolatok és szavak, de valahol el lehet kezdeni. Rajtad és rajtam a sor... Az Ő békéje és karácsonyi kegyelme töltse el mindannyiunk szívét és életét, s kísérje a következő új esztendőt is. fr. Kiss G. Barnabás ofm (Detroit, Michigan)
