Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

2002. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 EGY VASÁRNAPI NAGYMAMA... "Kötelezettségeim miatt ma már csak vasárnapi nagymama vagyok." Nemcsak az ajka, a szeme is moso­lyog. A visszaemlékezések során el­elhomályosuló tekintet árulkodik: Mádl Ferencné Dalma asszony, köztársasági elnökünk hitvese ha­gyománytisztelő, mélyen érző lélek. Szijjártó Gabriella: Kedvesen üdvözöl, hálás az érdeklődésért, és szerényen, türelmesen válaszol. Pedig tudom, ezernyi kötelessége mellett nehezen szakított ránk időt. Szár­mazására kérdezve pécsi tűkének vallja magát, ami an­nyit jelent: olyan mély gyökerei vannak ott, mint a me­cseki szőlőtőkének. Két nővére után késői gyermekként született a családba, s ez a kényeztetések miatt kellemes állapotnak bizonyul. Rossz káderként nem járhatott egyetemre, s így 57-től laboratóriumban dolgozott. Bár a munkahelyét olykor megváltoztatta, mindig ugyanaz­zal a kollégájával ment tovább - Dalma asszony hangja elcsuklik, amikor felidézi munkatársa közelmúltbeli halálát.-Igaz, ami igaz - vallja be őszintén -, elérzéke- nyültem akkor, is, mikor a férjem igent mondott a köztársasági elnöki felkérésre. Nem tudtam hirtelen elképzelni, milyen hatással lesz ez az életünkre. Ter­mészetesen egyetértek a döntésével, csak sajnálom, hogy le kellett mondania az annyira szeretett tanításról és tudományos munkáról.-Hogyan változott meg az ön élete a kinevezés óta?-Férjem korábbi tisztségei miatt a sok el­foglaltság nem szokatlan, inkább az jelent újdonságot, hogy a mindkettőnket érintő rendezvények mellett egyre több nekem szóló meghívást kapok. Számtalan felkérés érkezik beteg gyermekekkel, állami gondos­kodásban élő fiatalokkal kapcsolatos programokra, ezekre igyekszem időt találni. Nemrég például a Gazdagréten most épülő templom hideg betonfalai között két órán át hallgattuk a csíksomlyói árva gye­rekekből alakult Árvácska kórus műsorát. Figyelemmel kísérem a nagycsaládosokat összefogó egyesület munká­ját, és rendszeresen járok idősotthonokban is.-Milyen hatással van ez az új helyzet a családi életükre?-Főképpen a nagymamaszerepem változott. Korábban nyugdíjasként csak félnapot dolgoztam a Műegyetemen, hogy a délutánokat egyetlen fiunknál, az unokáimmal tölthessem. A kinevezéskor abbahagytam a munkát, ám a kötelezettségeim miatt ma már csak vasárnapi nagymama vagyok, sőt sokszor a hétvégeken sem látom Rékát, Jankát és Miklóst. így viszont felértékelődnek azok az órák, amelyeket mégis együtt tölthetünk. Igyekszem elérni, hogy legalább a közös vasárnapi ebédek megmaradjanak. Férjével kétségkívül kevesebb idő jut egymásra, de a negyvenhat évvel ezelőtt egy hat négyzetméteres albérleti szobában indult házasság most is alkal­mazkodott a megváltozott helyzethez. Többnyire csak a reggeliknél és a késői vacsorák során jut számunkra idő a beszélgetésre. Parlamentbeli találkozónkra sietve Dalma aszzony elhalad ugyan férje irodája előtt, de megértőén nem zavarja társát munkájában. A gondos feleség az elnöki rezidenciát saját bú­toraikkal berendezve igyekezett új otthont teremteni. Bár a ház asszonya szereti a tágas tereket, mégis - saját bevallása szerint - olykor elgondolkodik, melyik útvona­lon közelítse meg a konyhát. Ugyanis változatlanul szívesen tálalja fel a saját föztjét, férje kedvenc leveseit és főzelékeit. Azonban be kellett látnia, elfoglaltságai miatt egyedül nem győzi a házi teendőket. Arra mégis szakított ma is időt, hogy háromnapos utazása előtt egyeztesse az otthoni menüt segítőjével. —A Magyar Karitász jószolgálati nagykövete­ként Kárpátalján általános iskolákba látogatunk el, a Gólyahír akció keretében - avat be útitervébe Dalma asszony. - A magyar Rádió Határok nélkül című műso­rának munkatársai indították el a kezdeményezést: az úgynevezett cipődobozos ajándékozási program kereté­ben itthoni kisiskolások állítottak össze csomagot hatá­ron túl élő társaiknak. Meghatódottan idézi fel a rádióban hallott kárpátaljai gyermekek örömét, akik közül sokuknak ez a meglepetésekkel teli cipősdoboz jelenti az egyetlen karácsonyi ajándékot. Elhomályosul a tekintete. Hallgat egy kicsit. Aztán mentegetőzni kezd, amiért elragadták az ér­zelmei.-Gyakorta képtelen vagyok úrrá lenni az érzékenységemen, pedig kemény természetem szégyellj "kiadni" magát. Néhány napja szülővárosomban jártam az öt évvel ezelőtt újjáalakult nőegylet jubileumi ün­nepségén. Huszonöt fiatal nő többek között gyermekek százainak juttat ebédet, és játszótereket hoz rendbe. Nagyon büszke voltam rájuk. Olyannyira, hogy nem tudtam befejezni a beszédem. Saját sokoldalú karitatív tevékenységéről vi­szont nem szívesen beszél. Az embert a tettei minősít­sék, vallja. Az édesanyjától is így tanulta a háborút követő, keserves években. Advent idején mindenféle holmit, élelmiszert gyűjtöttek össze testvéreivel, és 24- én sötétedés után ezeket a szeretetcsomagokat - az egy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom