Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. január háztól kapott címeken - letették a szegények ajtaja elé, bekopogtak, majd elrohantak onnan. Nem volt fontos az adományozó személye - egy kicsit maguk is elhitték, hogy ők az angyalok... Dalma asszony gyermekkori, csodás karácsonyokat idéz fel abból az időből, mikor édesapját még nem vitték el a frontra, s nem halt meg a szovjet hadifogságban:--Mindig óriási ezüst fenyőt állítottak a szüleim. Egy teljes hétre lezárták a szobát, amelyben az angyalok szorgoskodtak. Valójában persze édesapám esténként, munka után akkurátosan helyezte el a fán a díszeket, amelyek egy része még az ő gyerekkorából származott. Az ajándékbontás után évente számba vettem őket, és határtalan nyugalommal töltött el, hogy meg van mind. A háború elpusztította ezeket is... — Tavaly ünnepelte először a karácsonyt a köztársasági elnök feleségeként. Mennyire csorbult az ünnepük, és hogyan készülnek az idén?-Már tavaly is különleges időbeosztást kellett kitalálni, hogy mindennel időre elkészüljek. Idén ez még nehezebb. November végétől sűrűsödtek a meghívások, ehhez most két külföldi államfői látogatás is társult. A karácsonyi napok azonban mindig megmaradnak a családnak. A fiaméknál leszünk, az unokák miatt ott áll majd a nagy fa is. A gyerekek az utóbbi években hiába keresik a miénket - ilyenkor azzal nyugtatom meg őket, hogy a Jézuska a nagyszüleik fájának méretét is hozzáadta az övékéhez... Az idei karácsonyi dekoráció igazi különlegesség lesz: a gondos nagymama a brit nagykövetségen a gyermekotthonok lakóinak kézműves munkáiból rendezett vásáron csodálatos deszeket kapott és vett. Mellékerül még az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ ajándék betleheme és asztali dísze. Dalma asszony a közös családi karácsony-estékről is mesél, mikor a gyerekek felolvasnak a Szentírásból, kis műsort adnak elő, majd énekelnek. Vacsorára hagyományosan halat és bejglit esznek, majd következik az ajándékok kibontása. Éjfélkor együtt megyünk a misére; talán idén már a két nagyobbik unoka is velünk tart. Családi ünnepük hagyományosan kiegészül a szegények karácsonyával. A szeretetszolgálat munkatársai mindig örömmel fogadják a felajánlott segítséget, s a köztársasági elnök felesége maga is tapasztalta: mekkora boldogságot jelent az elesetteknek egy szaloncukor vagy egy szelet házi sütemény. Az otthon, a család jelképei a szeretet ünnepén. /Szabad Föld/ Kapható Kaprinyák Gyuláné verseskötetei: EMLÉKEZZ" ára 7.95 doll, a " HIT, REMÉNY ÉS SZERETET" 12.95 doll. Kettő együtt 15 dollár. Kapható szállítással: Mrs. Julius Kaprinyák 25 W Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 A TEMERINI CSODA Visszafelé szalad velem az idő, ismerősként üdvözöl a szelíden kitárulkozó táj roskadt akácaival és délceg jegenyéivel. A múltba robog velem a gépkocsi, várnak a szülőfalumban, Temerinben. A minap éjszaka csörrent rám a polgármester telefonja, Illés-napra, a község fogadott ünnepére hívott meg. Esedékes ez a látogatás, rég nem jártam otthon, tavaly is vártak, de betegségem miatt nem mehettem. Most alkalom kínálkozik erre, új könyvem bemutatása is szerepel az ünnepi műsorban. Karcolatok, tárcák gyűjteménye: "Egy marék föld". Felgyorsúl a szívverésem, errefelé már ismerőseim a dülőutak is, balra a Szlatyina nevű határrész, szikes legelőivel, s nagypapa volt tanyájának romjaival. Hol van már az a tanya? Cserepeit elhordták, ablak és ajtókereteit kiszaggatták, kerítését feltüzelték, csak a kert néhány fája szomorkodik még a múltat idézve. Ismerem szörnyű állapotát, az a régi idegen világ sorra felfalta erre a tanyákat. Egyik ismerősöm hozta el a halálra ítélt öreg körtefa utolsó üzenetét nekem Budapestre. Ez volt a jussom. Egy körte. Kitekintek a leeresztett ablaküvegen a gépkocsiból, látom, egy fekete kuvasz kóborol a tanya romjai között, mintha keresne valakit. Csak nem engem? Összeszorul a torkom: rokonom nekem ez a kutya, úgy érzem. Vicsorítva vadul őrzi egy összeomlott világ romjait. Én ugyanezt a szívemben rejtegetem. A horsogó trombiták érces ébresztését, a felvonulást, lovasbandériumot elmulasztottam, fáradt voltam, csak a harangok ünnepi szava ébresztett. A délutáni könyvbemutató azonban életem egyik megrendítő élménye marad. Idős asszonyok hoztak nekem virágot a kertjükből. Két kisleány búzakalászból fonott koszorúval lepett meg, sorjáztak előttem az ismerős arcok, atyámfiai valamennyien, erős ölelésüket még sokáig éreztem. És a szavukat mind mind a tarisznyámba raktam, akár a gondos koldus az alamizsnát. Soha életemben ennyi embert író-olvasó találkozón még nem láttam. Mintha régen volt tanítóm, Kováts Antal olvasta volna a neveket matematika óra előtt: Hévízi, Góbor, Bakos, Varga. Az osztály. Illetve már csak azoknak gyermekei. Meg-megtorpan a toll a kezemben, ahogy a könyveket dedikálom, vannak pillanatok, amikor úgy érzem: végleg most értem haza. Most már meg kellene itt pihennem, keresni még valahol egy befogadó öreg körtefát, hogy aláhúzódjam. Másnap kora reggel értem jött András sógor, hogy kivigyen apám sírjához. A sírkereszt azonban most nem várt tárt karokkal, ledöntötte az előző napok egyik vihara. Sokáig álltam némán, mélységes döbbenettel és baljós sejtelmek gyötörtek. Talán üzenet ez a számomra? Apám mond valamit? Megkeseredett bennem a hazatérés öröme. Másnap András sógor zörgette rám ismét az ajtót, kel
