Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
2002. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Sokan fájlalhatjuk ezt, mert azt láttuk, hogy ez a kormány - hibái ellenére is - Magyarország érdekeit előbbrevalónak tartotta a nemzetközi tőke érdekeinél, föllendítette a gazdaságot, védte a magyar földet, előtérbe állította a nemzet értékes hagyoményait, támogatta az emberben az emberséget támogató egyházakat. Fájlalhatjuk az eredményt, de tudomásul kell vennünk: 2002-ben így választott Magyarország. Fájlalhatjuk az eredményt, de ne csak rövid távra tekintsünk. Gondoljunk arra a másik bölcsességre - Ralph Dahrendorf oxfordi professzor megállapítására, amelyet Antall József is gyakort idézett -, hogy egy ország intézményrendszerét újból felállítani elég lehet hat hónap, gazdaságát rendbe tenni hat év, de az emberi gondolkodásban, a társadalom lelkületében keletkezett károk helyreállításához talán hatvan év sem elegendő. Magyarországon még csak tizenkét év telt el - és örömmel látjuk, hogy van remény. Ha fájlaljuk is az eredményt, örüljünk annak, aminek lehet. Örüljünk például, ha már nem félnek azok a választópolgártársaink, akiknek eddig se kellett volna. És kívánjuk, hogy ne legyen rá okuk a jövőben sem. Jó volna remélni: ha az eddigi ellenzék kerül kormányra, folytatná mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek előre vitték az elmúlt évben az országot - a határain kívül rekedt magyarokkal egyetemben. Jó volna remélni, hogy szakítanak mindazokkal a hibákkal, melyeket az előző kormányzat tevékenységében oly hevesen kárhoztattak. Jó volna remélni, hogy az ígéretek - amelyek alapján a választópolgárok alig több mint fele rájuk szavazott - nem merülnek feledésbe vagy nem bizunyulnak hazugságnak. Jó volna remélni, hogy - nem romlik a családok helyzete, nem lesz drasztikus gázáremelés, nem lesz korrupció, nem lesz bosszú, nem lesz nagymarosi gátépítés és Bokroscsomag, nem lesz senkinek félnivalója. Jó volna mindezt remélni. Az ország majdnem fele azonban komolyan aggódik mindezek miatt. Merthogy vannak súlyos tapasztalataink, amelyeket - nem tudunk és nem is szeretnénk elfelejteni. A matematikából tudjuk, hogy a fél az éppen fele az egésznek. Életünk tapasztalataiból pedig azt is tudjuk, hogy kettő, aki fél, az sem egy egész. Márpedig egy egészséges demkráciának egész enberekre van szüksége. Őrizzük egészségünket, hitünket és reményünket. Bizzunk abban, hogy képesek leszünk úgy tenni és érvelni nemzeti és egyéni felemelkedésünkért, hogy mihamarabb ezek mellett, és ne valami ellen döntsön a többség. Lehetséges örömeinket számba véve is azt mondhatjuk: nincs okunk az optimizmusra. Am annál nagyobb szükségünk van rá. (Új Ember) EMLÉKEZZ! 82 éve vesztettük el az ezeréves Magyarország kétharmadát! EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA 1920. június 4 Ismét egy gyásznap, ismét egy trianoni évforduló. A nyolcvankettedik. 1920. június 4-én írták alá Trianonban azt a békeparancsot, mely megbüntette a magyar népet, amiben sohasem volt vétkes és megfosztotta Magyarországot területének csaknem háromnegyed részétől és lakosságának kétharmadától. Soha a történelem során népet és országot így meg nem csonkítottak, büntetésként azért, amit el sem követett. A seb azóta sem hegedt be és ha tudjuk is, hogy a "mindent vissza" nem valósulhat meg, a "nem, nem soha" mindhalálig hitvallásunk marad. Mert sohasem nyugodhatunk bele Trianon igazságtalanságaiba és nem fogadhatjuk el megváltozhatatlan tényként azt, hogy a világ nem hajlandó orvosolni Trianon bűneit és valamilyen módon, legalább részben nem teszi jóvá, mit ellenünk vétkezett. Tisztában vagyunk azzal, hogy a politikában nincs erkölcs, csak érdek. De a Nyugatnak rá kellett döbbennie, hogy nem csak az erkölcsöt és az igazságot taposta lábbal Trianonban, de a saját érdekei ellen is cselekedett, amikor a közép-európai térségben szétrombolta és meggyengítette Magyarországot. Bízunk abban, hogy a világ számára egyszer még ez megfog világosodni s ezért sohasem adjuk fel a reményt. És ma, a trianoni diktátum aláírásának 82- dik évfordulóján is így imádkozunk: Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában. S. Gy.
