Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. január elő van készítve. Horn Gyula vidéki korteskörútjain, Majsai, Eörsi írásaiban, Mester virtuóz fotóin keresztül folyik át a kitátott szájú, bamba fejekbe egyházellenes gyűlölet kampány. Ők sohasem kapnak szájzárat. A baloldal Heti Hetes emlőin nevelkedett tagjai cinkosan, összekacsintva röhögnek, térdüket csapkodva. Aki tehetne valamit, az néma. Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, teljhatalmú elnöke sértődötten legyint, magára rántja irodája párnázott aj­taját, és hallgatagon belesüpped foteljébe. Majd közli: nincsen semmi baj - mármint a hírhedt címlapképen... Igen, őnekik tényleg mindent szabad. Nekik szabad a sajtó. Másnak nem. Ennyi. Sokan a lap ellen bojkottra szólítanak fel. Sze­rintem ez nem helyes megoldás. Kerüljön ki közin­tézmények, irodák hirdetőtábláira, a templomok be­járatához. Lássa mindenki, milyen elvek, erkölcsök mellett szerveződik ez a tátogó lidércfény, ez a "mindent szabad" liberális mennyország. Ne mi szégyenkezzünk! A történelmi alagút kétségbeejtően hosszú, nyirkos és sötét. Unjuk nagyon. De már érezni kívülről az egyre erősebben beáramló friss, tavaszi fuvallatot. Molnár Tamás /mno/ Meddig lehet ezt még tűrni? ÁVÓS CSEMETÉK, MINT A DEMOKRÁCIA BAJNOKAI Fütyültek a 301-es parcellánál, amikor az el­lenzéki politikusok koszorúztak. így jutott a füttyből Kovács Lászlónak és Medgyessy Péternek. Jutott a füttyből annak a Mécs Imrének is, akit 56 után halálra ítéltek, és csak egy hajszál mentette meg a bitófától. Ma egyesek tudni vélik, hogy ez a hajszál, "egy mindent feltáró" vallomásának köszönhető, és ez a vallomás sokat ártott társainak. Nem török pálcát fölötte, hiszen hasonló esetben más, vagy akár én, nem tudom, hogy hogyan viselkedtünk volna. Csak arra kérem a Jóistent, hogy soha ne legyen hasonló eset. A magyar politikai és közéleti palettán nem kevés olyan személy van, akiknek az apjuk (anyjuk) ávós, pufajkás vagy vallatótiszt volt. Ezek ma az SZDSZ-ben, az MSZP-ben sztárpolitikusok, sztár­közéleti személyek. Elfogadom azt, hogy apáik bűnéért a gyermek nem bűnhődhet. Persze, azonnal hoz­záteszem, hogy az ő apjuk nem így gondolkodott. Az ő országlásuk idején apa és gyermeke együtt szenvedett. Ezeknek a hazaárulóknak a csemetéi a legjobb iskolába jártak. Apjuk által elrabolt villákban nőttek fel, a hozzá összerabolt ingóságokkal. Ezek a kölykök mindent megkaptak, amiről mások nem is álmodhattak. Külföld­re jártak, nyelveket tanultak, és a legjobb diplomát sze­rezték meg. A különböző nyilvánossági fórumokon csak ök jelennek meg mint politológusok, szociológusok, alkotmányjogászok és szakértők minden szinten. Ter­mészetesen mindig csak mint "objektív" szakértők. Má­sok közülük a sajtón keresztül, a gyűlölettől eltorzult arccal ott ártanak az országnak, ahol csak tudnak. Amikor apáik látták, hogy a változások elke­rülhetetlenek, csemetéik pártot alapítottak, és igazi demokraták pózában tetszelegve, az események élére álltak. Cserébe csak egy "apró" dolgot kértek, a hatal­mat. Azt is csak azért, hogy golyóérett apjuk után a folyamatosság meg-legyen. Négy évre a hatalmat is megszerezték. Szerencsére országlásuk ideje 1998-ban kitelt. Ma pedig ezeknek a véreskezű egyéneknek a fiai a felső tízezerhez tartoznak. Élik az aranyifjak gondta­lan életét, és most ők magyarázzák meg azoknak, akiket apáik 1956 után elvittek, gumibottal félholtra vagy holtra vertek, hogy hogyan kell viselkedni, hogyan lehetnek jó demokraták. Azoknak, akik sok évi börtön után, ma is a legalacsonyabb nyugdíjat kapják. Néhányuk lepusztult volt szovjet laktanyából átalakított vackon huzza meg magát, és még senki nem mondta nekik, hogy bocsássatok meg a veletek szemben elkövetett bűnökért. Akiknek mondani kellene, azok a Rózsadombon, Zugló legszebb helyein, kiemelt nyúgdíjat élvezve élnek úgy, hogy még a hajuk szála sem görbül meg. Időnként, az ünnep alkalmával, nagy hangon kijelentik, hogy 56 mindenkié, azt senki sem sajátíthatja ki. Szerintük 56 azoké is, akik hazaáruló módon, idegen hordákkal leverték, vérbe tiporták legszentebb forradalmunkat. Ezek a hóhérok ünnepévé szeretnék tenni az emlékezést. így megy ez már több mint tíz éve. A tisztességes magyar emberekben pedig gyűlik a keserűség, forr a méreg. Tíz év kellett ahhoz, hogy pfujolásban, fütyülésben törjenek ki. Még így is kultúráltan viselkedtek. A balliberálisok ezt nem tudták lenyelni. Csőcseléknek nevezték az idős for­radalmárokat és az áldozatok hozzátartozóit. Protestál­tak is az incidens miatt. Bár ahogy őket ismerem, a szívük szerint inkább lőttek volna, ahogy apáik és volt elvtársaik. Pont úgy, ahogy lőtt a pufajkás Gyula a Nyu­gati pályaudvarnál 1956 november végén. Soós Géza ME LOM EL An all natural vine. 750 ml, alcohol 12--I4yb bv volume. Produced and bottled bv: FERENC (Frank) ANDRÓCZI Rt. 6, 323, Buckhannon, WV 26201 Tel.: (304) 472-6634 Old fashioned European small farm winerv production Ha rokonait és barátait meg akarja lepni eddig soha nem Ízlelt finom borral, rendeljen a fenti magyar címtől. Ára üvegenként 10 dollár, egy tucat 100 dollár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom