Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-01 / 3. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. március szobrászművész alkotása. A város magyar vezetőségének és a magyar képviselőtestületének köszönhetően pedig az újjá­épített és gyönyörűen fölújított városháza terén, eredeti helyén, az eredeti pompájában áll Klapka György szob­ra, amelyet akár hivatalosan is nevezhetnénk úgy, hogy A Klapka György szobor, minekutána Komáromon kívül sehol a világon nincs szobra a hős hon­védtábornoknak... Mindössze a budapesti síremlékén, az Akadémiai utcában, nomeg Genfben avattak neki egy-egy emléktáblát, miután Genfben, ottani emig­rációja idején képviselővé választották őt... Komáromi szobrát, 1945-ben ledontötték a szlovákok, majd lángvágóval szétszabdalták. 1965-ben, Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulóján ál­lították fel ismét, ámde nem eredeti helyére, csupán a^ városi park egyik szegletébe. Akkor is, mindössze Klapka alakja került egy kisebb talapzatra. A mostani Klapka-emlékmű viszont már teljes: eredeti dokumen­tumok alapján építtette meg a talapzatot Mag Gyula szobrászművész süttői márványból, a Klapka-emlékmű egész együttesét pedig Nagy János, híres komáromi szobrász restaurálta és építtette újjá. Köszönet érte a művésznek, továbbá Pásztor Istvánnak, Komárom pol­gármesterének, a képviselőknek és a lakosságnak! Az 1848-49-es harci cselekmények egyik kulcs- pozíciója, legendás hőseink harcainak színhelye volt tehát a bevehetetlen komáromi erődítmény. A Komáromot körülvevő ostromgyűrű 1848. december 30-án kezdett bezárulni, Windisch-Graetz herceg hadseregének Komárom alá vonulásával. Az os­tromot Ramberg altábomagyra bízták, de a Hunyadi- huszárok megtörték az ostromzárat. Egy ágyúgolyó megölte magát Geramb alezredest is, mire annak csapa­ta megfutamodott a honvéd-csapatok elől. 1849 áprilisának első hajnalán aztán megindult az általános magyar támadás Windisch-Graetz hadai ellen. A magyar sereg létszáma ezen a fronton 52 ezer fő volt. Az ellenség létszáma 55 ezer fő. Ágyúja, egyéb vegyverzete, s lőszere is több volt az ellenségnek, mint a magyaroknak. Tisztjeik képzettebbek. Támaszpontjuk az ország fővárosa, és a budai vár. Mögöttes területük a gazdag Dunántúl, a fejlett osztrák és cseh tartományok. A nagy Habsburg birodalom minden erőforrása Windisch-Graetz-et segíthette. De nem olyan háború volt ez, amelyben pusztán a számbeli fölény döntött volna... A magyar haditerv józanul számolt azzal, hogy Windisch-Graetz a legfőbb frontszakaszon fölénybe kerülhet. Éppen ezért meg kellett osztania erejét. Konkrétabban, úgy kellett felvonulnia, hogy az ellenség fő erejét - csellel - a Hatvan-Gyöngyös közti vidékre csalja, közben a magyar hadak zömével hátba támadja, ahol a gyengébb egységeket szétverve, a meggyöngült fősereg ellen fordulhat. Merész terv volt. Ahhoz, hogy sikerülhessen, órára egyeztetni kellett az egyes hadtestek mozdulatait, mi több, a haditervet szigorúan titokban kellett tartani. Április elsején aztán, Gáspár ezredes vezeté­sével megindult Hatvan felé a VI. hadtest. Klapka, Aulich és Damjanich hadtestei pedig - átkarolási céllal - csendben a Jászság felé indultak. És győztek! 2-án Hat­vannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél. Hat nap alatt tehát nagy csatát vívott meg diadalmasan a magyar honvédsereg! Olyan győzelemsorozat volt ez, amelyet követően az osztrák sereg már képtelen volt összeszedni magát! Windisch-Graetz maga is belebukott! A Habs- burg-birodalom pedig megrendült! Európa minden demokratája új reményre ébredt! Olyan csata volt mindhárom, mint nem sokkal később a váci, a nagysal- lói, és a komáromi ütközet - szinte egy töretlen dia­dalmenet! Akárcsak az egész tavaszi hadjárat, ahol az győzött, aki mindent vállalt a győzelemért, azaz a ma­gyar honvédsereg. Az augusztus 3-i csata a magyar csapatok fényes győzelmét hozta. A zsákmány hatalmas volt. Többek között: 30 darab ágyú, 5000 lőfegyver, 30 teli lőszerkocsi, 50 megrakott társzekér, 2620 vágóökör, 800 hízósertés, valamint 35 élelmiszerekkel és felszerelési tárgyakkal megrakott hajó. A hadifoglyok száma meghaladta az ezret. A magyar hadsereget végül is az orosz túlerő gyűrte le. Az erről szerzett hírek, valamint a világosi fegyverletétel késztette Klapkát a fegyver- szünet elfogadására. A feltételeket azonban szinte egyedül ő diktálta, mivel az ellenségnek tudomásul kel­lett vennie, hogy amennyiben a komáromi vár EGYÁLTALÁN ELFOGLALHATÓ /?/, az csupán mérhetetlen áldozatok árán lehetséges. így jutottak a vár védői jelentékeny engedményekhez, amely feltételek mellett, a vár átadásának részletei október 1-én meg­kezdődtek. A történelemben viszont győztesként szerepel Klapka, György. tábornok neve, Komárom vára pedig bevehetetlen várként... Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára... Mennydörög az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart... I

Next

/
Oldalképek
Tartalom