Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 SOÓS GÉZA Magyaroktól, magyaroknak KÉSZÜL AZ ÚJ STÁTUSZTÖRVÉNY Két szomorú haláleset is történt az év elején. Egyik, ami nagyon nagy veszteség, 73 éves korában elhunyt Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze. Ha lehet, vagy szabad rangsorolni színművészek között, akkor ö az első helyen állt. Ha visszaemlékezünk 56 drámai eseményeire, ő volt az aki a Bem-szobomál elszavalta a Nemzeti dalt. Sinkovits Imre vérbeli színész volt és igaz magyar, aki olyan időszakban is magyarnak, nemzeti magyarnak vallotta magát, amikor ezt kevesen vállalták. Sinkovits Imre halála kitörölhetetlen űrt hagyott maga után. A másik haláleset: egy szerencsétlen baleset következtében meghalt Zámbó Imre, a könnyűzene koronázatlan királya. 42 éves volt. Egy átmulatott éjszaka után, önvédelmi fegyverét elővéve, meggondolatlanul bravúroskodott vele és a fegyver olyan szerencsétlenül sült el, hogy a tulajdonosának halálát okozta. A jobb- sorsra érdemes művészt a fél ország gyászolta.-Ma már, ha nem is egészen pontosan, de ismert az a határidő, amikor hazánk sikeresen pályázhat az Európa Unióba való belépésre. Tagságunk olyan új határrendészeti intézkedésekkel fog járni, mely nagyban megnehezíti majd az elszakított területek magyarságának beutazását az anyaországba. Ezt hivatott megelőzni az úgynevezett státusztörvény, illetve ma még - törr. _ . vénytervezet. Ez a törvény feljogosítaná a határainkon túl élő magyarokat vízummentes beutazásra, korlátozott munkavállalásra, bizonyos szintű egészségügyi szolgáltatásra, oktatásra és még sok egyéb kedvezményre. A kormánypártok és a MIÉP feltétel nélkül támogatja a törvényt. Az MSZP kifogásokat támaszt, de nem zárkózik el előle, míg az SZDSZ elutasítja a törvény megszavazását. Szerencsére a törvény elfogadásához 50 százalék plusz egy fő szavazatra van szükség. így az MSZP fanyalgása és az SZDSZ magyartalan és nemzetellenes álláspontja nem fogja megakadályozni a törvény megszületését.-Lassan egy év óta szinte minden nap hallat magáról a Magyarok Világszövetsége. Mégsem merném azt mondani, hogy botrányok övezik a szervezet működését. Arról van szó, hogy az elnökválasztás alkalmával a kormánynak megvolt a maga jelöltje, ezt keresztül húzták a külföldi küldöttek, akik számszerű többségükkel Patrubány Miklós erdélyi mérnököt választották az MVSZ elnökévé. Nagy volt a felszisz- szenés és megsértődés. Azt ugyan a vesztesek sem vitatták, hogy szabályos és demokratikus volt a választás, de ettől függetlenül az elnökség néhány tagja felfüggesztette tevékenységét. Mára pedig a kormány nem folyósítja az MVSZ működéséhez szükséges pénzt. Az is igaz, hogy Patrubány Miklós radikális elveket vall, melyen nem szabad csodálkozni, hiszen aki évtizedeket töltött román elnyomás alatt, az másként látja a külhoni magyarság helyzetét, mint az urak idehaza karosszékből a kandalló mellől. —Demszky Gábor Budapest főpolgármestere régóta szorgalmazza az úgynevezett négyes metró megépítését. Ez a vonal a kelenföldi pályaudvart kötné össze a Keleti pályaudvarral úgy, hogy a Gellérthegy vonalában menne át pestre. A Hom-kormány alatt született a döntés az építkezésről. Nem arról van szó, hogy nincs szükség erre a vonalra. Inkább az időzítéssel van baj. Ugyanis a kormánynak az az álláspontja, hogy a drága beruházás helyett, ennél fontosabb dolgokra kell a pénz. Budapest az elmúlt ötven év alatt nagyságrendekkel több pénzt kapott fejlesztésre, mint a vidék. Amikor egyes településeket nem védik gátak az ismétlődő árvizektől, akkor szükségesebb biztonságos gátrendszer kiépítése, mint a négyes metró. Különös incidens zajlott le az egyik román határátkelő helyen. Kozma atya, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője Romániában járt és adományokat juttatott el az arra rászorultaknak. Nagyváradon ellopták aktatáskáját pénzzel, iratokkal és az útlevelével együtt. Útban hazafelé, a román határátkelőhelynél megállt és várakozott sorára. Ekkor egy feltűnően drága román rendszámú terepjáró megállt mögötte és kiugrott belőle egy jól megtermett és jól öltözött személy. Feltépte Kozma atya autóját, az atyát kirángatta a volán mögül és súlyosan bántalmazta, majd megfordult és elhajtott. Az illető mozgásán, viselkedésén és helyismeretén látszott, hogy ismerősként mozgott a határátkelőhelyen. Az ügyből diplomáciai bonyodalom lett. A román hatóságok először tagadták a lopást és a bántalmazást is. Amikor véletlen folytán kézre kerültek a tolvajok, kénytelenek voltak elismerni a lopás tényét, de a határincidenst továbbra is tagadják. A szomorú esettől elvonatkoztatva közismert tény, hogy a diktatúra hírhedt erőszakszervezete, a Securitate ma is működik. A román állam milliárdokkal támogatja és a tagjaik gyakorta hajtanak végre akciókat saját szakállukra. Mi több, az ilyen akciók megrendelője gyakorta a román belügy, így természetesen szemet hunynak és letagadják az ilyen aljas tetteket. Az akció oka is sejthető, hogy mi volt a "bűne" Kozma atyának. Romániában több ezer gyermek kapott AIDS-fertőzést egészségügyi intézetekben a fertőtlenítés nélkül használt injekcióstűktől. Ezeknek a gyerekeknek a sorsa a diktatúra alatt pusztulás volt. Erre hívták fel a világ figyelmét, többek között Kozma atya is, melyet azóta sem tudnak megbocsátani. Ezekről a gyermekotthonoknak álcázott, de valójában megsemmisítő táborokról így értesült a világ. Azóta több mint tíz év telt el. Úgy látszik Romániában semmit nem felejtettek és a módszerek sem változtak.
