Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. március azokat az egyetemistákat, akik "56-ban a Gyűjtő- fogházból szabadították ki a politikai foglyokat és ahogy Petőfiék megfogalmazták a magyar nemzet követeléseit, annak mintájára szólt a műegyetemisták 16 pontja, a magyar nép magára találásának programja. A negyven- nyolcas forradalom lángja éledt föl azoknak a fiataloknak a lelkében, akik 56 őszén felkeltek az elnyomás ellen és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a szent lángot átadjuk a generációknak, melyeknek már a 45 év előtti október 23. és az azt követó dicső pár nap, majd a folytatás, a megtorlás hideglelős tele is csak távoli emlék. A rendi társadalom maradiságától megcsö- mörlött és a bécsi udvar abszolutizmusával elégedetlen fiatalok számára a Párizs felől fújó friss szelek hozták a demokrácia üzenetét. Ezek a fiatalok olyan demokrá- ciát akartak megvalósítani, melyben minden ember szabad és egyenlő. Ezért lázadtak fel a pesti ifjak és ragadta nyomukba a forradalmi lendület az egész nemzetet. Ez az ellenálhatatlan ifjonti lendület jellemezte március 15-ét és ezért számunkra ez az ünnep mindig is az ifjúság ünnepe lesz. A tavasz és az ifjúság rokon fogalmak és a kettő együtt kapott helyet tudatunkban a márciusi forradalmi napok emlékképeivel. "Forradalom!" harsogja világgá a várbörtönből kiszabadított Táncsics lapja, a Munkások Újságja 1848. április 2-án megjelent első számának címoldalán: "Atyámfiái, munkástestvéreim! Budapesten a múlt márczius hó 15- kén egy éjjel és egy nap oly nagy és nevezetes dolgok történtek, melyek azelőtt századok alatt nem történtek. ... Pesten a forradalom kiütött, szembe szállott a sötétség minden szörnyeivel, a föld két sarkáig világító szövétnekeivel felkereste az igazságért szenvedőket, s ott széttépte az önkény minden lánczait, kiszabadította az örök igazságot s teremtett egy dicső új világot!" Milyen szép, milyen erőteljes, milyen kifejező ez a még mais frissnek ható 153 év előtti magyar nyelvünk! A pár nappal előbb kihirdetett sajtószabadság első termékei voltak ezek a cikkek, a fiatalság lapjának és a munkások újságjának lelkesedést, a hitet és jövőbe vetett bizodalmát sugárzó írásai. Március 15 legnagyobb és legemlékezetesebb vívmánya a sajtószabadság volt. S a forradalom elindításának számunkra legszentebb dokumentumai is mindig is a szabad sajtó első termékei, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont maradnak. Annyiszor olvastunk róla, hogy filmként peregnek szemünk előtt az első nap legfontosabb eseményei: a Nemzeti dal elszavalása után Vasvári felolvassa a 12 pontot, amit az ifjak óriási lelkesedéssel elfogadnak, azután az egyre népesebb csoport felkerekedik és elindult a legközelebbi nyomda, Länderer és Heckenast nyomdája felé. Az utón újabb és újabb fiatalok csatlakoznak hozzájuk s a nyomda elé már tekintélyes tömeg érkezik. Petőfi és társai belépnek a nyomdába, kezükben a Nemzeti dal és a 12 pont kézirata. Követelik, hogy mindkettőt azonnal nyomtassák ki. A tulajdonosok a cenzúra pecsétjét keresik, de egyiken sincs rajta. Feszült pillanatok következnek, a forradalom sorsa forog kockán. És akkor Heckenast odasúgja Petőfinek: - Alkalmazzanak erőszakot! Petőfi máris határoz: odalép az egyik nyomdagéphez és ráteszi a kezét: - A nép nevében lefoglalom! S a nyomdászok máris munkába veszik a kéziratokat: alig telik el egy-két óra, a két nyomtatvány még nedves példányaival fürge fiatalok szaladnak ki az utcára. Az emberek egymás kezéből ragadják ki a nyomdafesték szagú papírokat és mohón olvassák. Ez volt a negyvennyolcas forradalom első üzenete. S egyben a legfontosabb is. A legfontosabb, mert ahogy Petőfi is megfogalmazta volt ezekben a napokban és feljegyezte naplójában: "logikailag a forradalom legelső lépése s egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót." És néhány hónap múlva megszületett a nemzet magárata- lálásának bizonyítékaként a forradalom nagy vívmánya: a sajtótörvény. Az 1848. XVIII. törvénycikk eltörölte a cenzúrát és kimondta: "Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti." Régen érlelődött ez már a maga idejében, az abszolutizmus korában korszakalkotó és előremutató törvény, a nemzet legszélesebb rétegeinek kívánságát tükrözve: a reformkor kiteljesedése elképzelhetetlen lett volna. A reform-országgyűlések sorát 1825-től számítjuk: a nyugati haladás példáit szeme előtt tartó reformnemzedék, élén gróf Széchenyi Istvánnal megkísérelte, hogy a gazdasági felemelkedésre fektetve a súlyt, alkotmányos eszközökkel kényszerítse rá az uralkodóházat engedményekre. Mivel ezek csak nagyon lassan haladtak, a törelmetlenek Kossuth Lajos vezetésével gyökeres politikai változásokat sürgettek. Az 1848. februárjában tartott pozsonyi országgyűlést fellelkesítette a párizsi forradalom híre: Európán a szabadság és a forradalmak szele söpört végig és nem csoda, hogy ebben a légkörben Pesten is felülkerekedett a radikális szellem. Az események tehát felgyorsultak és megállíthatatlanul rohantak a végkifejlet felé. A március 15-i események nyomására az uralkodó pár nap múlva kinevezte ugyan az első magyar független felelős kormányt és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök a már vázolt sajtótörvényen kívül több jelentős reformtörvényt hozott, de a bécsi kamarilla áskálódása, hogy csírájában fojtsa el a magyar szabadságot és elmélyítse az ellentéteket az uralkodóház és a nemzet között, sikerrel járt. Ismert okok miatt rövidesen bekövetkezett a szakítás és a fegyverek vették át a szót. És hiába harcolt hősiesen a honvédsereg, hiába győzött a csatákban és hiába hajtott végre ragyogó fegyvertényeket, a külső körülmények úgy alakultak, hogy a szabadságharcnak el kellett buknia. Van-e üzenete Negyvennyolcnak a mai generációk számára? Igen és ez az üzenet abban rejlik, hogy hazánk talpraállításához egy új reformkorra és a teljes megújulás érdekében új reformnemzedékre van szüksége. A feladatok hasonlók azokhoz, amelyekkel a
