Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333 E-mail: amusoos@earthlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. HALOTTAK NAPJA 1956 Ezer és ezer halottunk van. Sírhant a város szívében, a tizenegy éve ledöntött Pázmány-szobor előtt. Sírok a temetőben és temetetlen halottak. Hősök, akik harcoltak, - fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek, akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szívükben forró tűz. Sorsuk szörnyű lett. Gyászoljuk valamennyien, kik egyetértünk és egyet akarunk. Borzalmas gondolat a feltáruló ezer és ezer sírgödör... Számukat kitudná ma...? Keserűség fojtogat, a szív elszorul. Harcosok, áldozatok pihennek meg sírjukban. Halottak napja 1956. Halottaink emlékét őrizzük szívünk végső dobbanásáig. Kis Újság, 1956. november 1. HALOTTAK NAPJA RÉGEN ÉS MOST Visszaemlékezem régen elhunytakra, elmúlást jelentő Halottak Napjára. Gyertyagyújtásra, temetőjárásra, novemberi krizantémum fanyar illatára. Itt-ott fafeszület szegényes sírhanton, díszes márványkövek gondozott sírokon. Néhány szál virág, vagy dúsan koszorúzva, mit ér az annak már, ki nyugszik alatta... Családi sírhelyek régi temetőkben, visszaidéződnek emlékezetemben. Akik ott nyugosznak jók voltak, kedvesek, hittel, reménységgel éltek és szerettek. Ámde akkor erre én még nem gondoltam, jókedvű, bohó, gondtalan koromban. - Illendőségből, tán csak kényszerültén, temetőjárásra talán csak úgy mentem. —Azóta hányadszor fordultak az évek, - hány Halottak Napján sírnak az emlékek... Hűséges élettárs, jóságos szüleim, azóta őértük hullanak könnyeim. Távol a hazától, itt az idegenben, számomra is itt van már kijelölt helyem. - Ki tudja, hányadik év fordulójára találkozunk újra, Halottak Napjára... Panajothné László Márta GÁBLER ANTAL CSAK NÉHÁNY EMLÉK MARADT Csontjaimban érzem - megjött az ősz; Éjszakánként már erre kószál néhány őz. Néma csendben makkot keresnek, S ha idegen léptek, veszélyt jelentenek, Elfutnak a sötét erdő felé; Pihenni az óriás tölgyfa mellé. Jómagam, öntözöm a kerti virágokat, Néha napján az elröppent álmokat S tegnap óta újra átgondolom, Hogy a bódító nyár... nem más csak álom. Elment, eltűnt, elszaladt: S helyébe csak néhány emlék maradt.
