Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

2001. november

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

STIRLING GYÖRGY

AMERIKAI TRAGÉDIA

Amerika ismét háborút visel. Sötét erők alig néhány hete kényszerítették rá ezt a háborút az Egyesült Államok népére, de ezalatt a rövid idő alatt gyökeresen megváltozott az amerikai társadalom képe, alapjaiban átalakult a közfelfogás. A hatalmas ország hedonizmusra hajló és célját a mindennapok örömeinek élvezésében megtalálni vélő gazdag népe egyszerre ráébredt a rideg valóságra, hogy a csúcstechnológiával megteremtett jólét nem örökérvényű és a mindenki által irigyelt világ nem sebezhetetlen. Ráébresztette erre az Amerika gazdasági hatalmát jelképező két égretörő New York-i betontorony összeomlásának borzalmas döreje, a romhalmazból felszálló szörnyű füst- és porfelhő iszonyata és az ország katonai erejének idegközpontját jelentő Pentagon megroggyant, kormos falainak ijesztő látványa.

Amerika újra háborút visel, mert elégtételt kell vennie a presztízsét ért sérelemért és igazságot kell tennie a jogtalanságért, ártatlan polgárok ezreinek haláláért, az ország javaiban okozott kárért. Nem szabad, hogy a bosszúállás vezesse lépéseit, mert a bosszú újabb bosszút szül, de az igazságtétel, vagyis a gaztettekért felelősek megbüntetése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy helyreálljon az erkölcsi világrend. És Amerika, a Föld legerősebb hatalma nem térhet ki ez elől a rá háruló kötelesség elől.

Ezek a vezetők most bírják az egész nép bizalmát és nem üres szólam az, hogy Amerikát régen nem látott egységbe kovácsolta a szeptember ll.-i tragédia. Úgy tűnik, ezek a vezetők most jó iránybakor- mányozzák az ország hajóját és helyesen teszik, ha a mindennapokat vissza akarják terelni a rendes kerékvágásba. Az élet nem állhat meg, a gazdaságnak működnie, az iparnak termelnie kell, mert ezt követeli meg a társadalom belső egyensúlya és csak így őrizheti meg vezető szerepét a világban az Egyesült Államok. Sajnos azonban félő, hogy Amerika már soha többé nem lesz az, ami szeptember 11. előtt volt... Noha ez az ország már számos súlyos krízist túlélt és páratlan regeneráló képességről tett tanúbizonyságot, a legutóbb történtekkel olyan veszedelem szakadt erre a társadalomra, amellyel nagyon nehéz lesz megbirkózni. Ez a nép kiheverte a polgárháború megrázkódtatását és megújultan került ki a véres kataklizmából, túlélte a két világháború között rá szakadt gazdasági válságot, a Pearl Harborban kapott sebet is begyógyították a későbbi győzelmek és néhány év alatt elmúlt a vietnami háború sokkja is, de hogy a terrorizmus orvtámadását el lehet-e majd felejteni, hogy lehet-e ott folytatni az életet, ahol szeptember 11. hideglelős reggelén egy hosszú, békés korszak végére tett pontot a Világgazdasági Központ tornyába becsapódó első utasgép robbanása, az nagyon

kérdéses.

Ezzel az ördögi módon kiagyalt terrortámadással a rombolás, a pusztítás szellemét szabadították ki a palackból olyan körök, amelyek számára semmi sem szent, amit a nyugati civilizáció létrehozott és a keresztény kultúra megteremtett s a maguk eszelős módján mindezek megsemmisítését és csak a gyilkolást tekintik életcéljuknak. És mindezt Isten nevében teszik, egy általuk elképzelt és számunkra érthetetlen világrend megvalósítása érdekében. Gátlástalanul és vallási fanatizmusuk sugallta módon törnek céljaik megvalósítására, amely célokat fehér ember sohasem fog tudni megérteni. Éppen ezért ebben a háborúban olyan ellenféllel áll szemben Amerika és az egész civilizált világ, amely nemcsak megfoghatatlan, mert nincsenek frontvonalai, de számunkra a gondolatai és alvilági tervei is megfejthetetlenek. A démon kiszabadult a palackból és kérdés, vissza lehet-e abba kényszeríteni? A szeptember ll.-i robbanások rádöbbentették Amerikát arra, hogy minden katonai hatalma ellenére mennyire védtelen és az ország népe szegényebb lett egy illúzióval: a biztonság illúziójával. A terroristák megtették azt, amire eddig senki sem gondolt, amire az ország történetében még nem volt példa: Amerika földjére hozták a háborút. És ezzel elültették a félelmet a polgárok szívébe: vajon mikor kerül sor hasonló terrorakcióra?... Erre pedig sajnos gondolni kell, a folytatással számolhatunk.

Amikor nem kell attól tartanunk, hogy mostantól kezdve Amerika a szabadság honából a rettegés országává fog válni, fel kell készülnünk minden eshetőségre. S mivel még hosszú időn át ez lesz az amerikai mindennapok meghatározója, egyhamar nem számíthatunk arra, hogy ott folytatódik az élet, ahol szeptember 11-én abbamaradt. A múlt hibáiból le kell vonni a konzekvenciát és jobban meg kell nézni, kit enged be Amerika, hiszen a tömeggyilkos terroristák egytől egyig legálisan éltek az országban, miközben sátáni terveik megvalósítását készítették elő. Ki kell vizsgálni, hogyan volt lehetséges az, hogy az FBI és a CIA nem bukkant nyomára az évek óta folyamatban lévő összeesküvésnek. Mert, hogy ezen a téren súlyos mulasztások történtek, az nem kétséges. De hibák nem csak "lenn", hanem "fenn" is voltak. Habár a terrorakció tervét már régen kidolgozták, az időzítésben (sokak szerint) szerepet játszott az, hogy az Egyesült Államok (és Izrael) kivonult a durbani rasszizmus ellenes konferenciáról, ahol az arabok küldöttei mellőzöttnek érezték magukat.

Amerika csak úgy lehet úrrá a mostani káoszon és csak úgy győzheti le a pontosan meg sem határozható ellenséget, ha egységet mutat és revideál olyan eddigi külpolitikai álláspontokat, amelyekkel nem barátokat szerzett, hanem ellenségeket. Washingtonnak ki kell használnia azt a kedvező lélektani helyzetet, hogy a terroristák módszereinek elítélésében most az egész civilizált világ egységes és félretéve hatalmi irigykedést és