Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-09-01 / 9. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. szeptember ötven százaléka börtönviselt személy volt. A másik ötven százalékhoz tartozó zsebtol­vajoknál, betörőknél, kasz- szafúróknál, orgazdáknál, kétes üzleteket kötő kalan­doroknál, utcanőknél pedig nem lehetett tudni, meddig sikerül megúszni a lebu­kást”. így a fiú nagy ta­pasztalatra tett szert, de a saját, komoly, jövedelmező üzletei mellett hűségesen ellátta mindennel nemcsak a tisztikart, de egész zászló- alját is. Ezért az élelmes­ségéért, mely mindenkinek hasznot jelentett, hunyt szemet parancsnoka, bár ismerte kétes üzleteit. Mikor mint kibombázott főszakács új konyhát és raktárt keresett, megis­merkedett egy nagyon szép és kedves fiatal özveggyel, Marjuszával. Emberek vagyunk és megszerették egymást. Ő gondoskodott róla a nagy éhségben, azon­kívül az ugyancsak özvegy, szép sógornője házánál nevelt két kislányáról is. Ennek az asszonynak egy ugyancsak Celldömölkről való zászlós udvarolt, Pén­zes Tivadar. Nagy volt a szerelem, megható a kará­csony. Majd egy éjszaka egy hóviharban élelmet vitt Pillér az asszonynak és az ablak alatt három pár sítal­pat talált. Azonnal tudta, hogy baj van. Rögtön ez­után három partizán ugrott ki az ablakon, akiket azon­nal szitává lőtt, majd meg­találta meztelenül egy szék­hez kötözve az asszonyt, akit megbecstelenítettek, majd egy sállal megfojtot­tak. Öthónapos állapotos volt akkor a szerencsétlen. E nagy fájdalom után átadta munkáját Singer munkaszolgálatosnak és egy sítalpas felderítő járőrt szervezett, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a partizánok mozgását. E lé­pésével zászlóalja igen nagy részét mentette meg. A hozzá beosztott munkaszol­gálatosok, kiknek nagy része részt vett az első világháborúban, sőt ki is tüntették, valamennyi fel­világosult és „keresztény” vallású ember volt. Közülük kiemelkedett Sánta István egykori befolyásos, gazdag üzletember nagy műveltsé­gével. Pillér sokszor beszél­getett vele a zsidókérdésről. Nem szerette ugyan a zsidó­kat, de érdekelte ez a téma. így megkérdezte, hogy igaz e, amit a jobboldal állít, hogy a zsidóság világura­lomra tör? Amit a kérdezett is elismert. Ennek kapcsán válasza a következő volt: „Tanulmányaim során rájöt­tem arra Pillér úr, hogy az utóbbi két-három évszázad­ban, miközben a királyi és egyéb uralkodóházaknak a hatalma gyengült, új uralko­dóházak vették át az abszo­lút hatalmat. Ezek az új uralkodóházak, a nagy nemzetközi bankházak, amelyek pénzügyi érdektár­sulások létrehozásával nemcsak a gazdasági hatal­mat vették át, hanem a politikait is. A nagy banká­rok tudták, hogy minden kormánynak kell rendelkezni olyan anyagi bázissal, ami­ből szükség esetén fedezheti rendkívüli kiadásait. A kölcsönvevőknek termé­szetesen meg kellett fizetni az árat és az anyagi segítsé­get igénybe vevő királyok, politikusok és állam­rendszerek gyakran kiszol­gálói lettek a bankházak érdekeinek ”. Ez tehát a félelmetes igazság a „ világállam ”, vagy inkább világterror uralkodása idején. 1943. január 12-13-án elkezdődött az ellenség kivédhetetlen áttörése. Védelemről szó sem lehetett, mert sem megfelelő fegyverzet, sem mélységi tagozás nem volt, így védővonalról sem lehe­tett beszélni. Mindezen felül sem megfelelő fegyverek, sem téliruhák nem álltak rendelkezésre, így ha egy helyen áttörték a védővona­lat, amögött már nem volt tartalék, tehát egyszerűen átsétált a hatalmas fölény­ben lévő ellenség. Thurzó őrnagy zászlóalja, hála Pillér és társai leleményes­ségének és mindenre el­szántságának, aránylag kevés veszteséget szen­vedett. A teljes II. Magyar Hadseregnek azonban sok ezer hősi halottja volt sem­miért. E katasztrofális vereség után Hitler is kénytelen volt beleegyezni a visszavonulás­ba, így amilyen gyorsan csak tudtak, megindultak Novi Oskol felé, mely az utolsó vasútállomás lett, ahonnan még nyugat felé lehetett menni. Mielőtt a vonat elindult volna, nagy hősiességgel kereste meg két hungarista honvéd és Pillér, aki csak igaz baj társ volt, illetve azzá tette a sok szenvedés átélése, megmen­tették tisztelt és nagyrabe- csült zászlóalj parancsno­kuk, a sebesült Thurzó őrnagy életét. Hazaindulva már nem­csak a front, hanem az otthon élő család és a ra­gyogó magyar tavasz adta nekik a reményt a tisztes­séges emberi élet újrakez­déséhez, mint ezt egy tar­talékos haditudósító tiszt gyönyörűen leírta, mikor Kijevet elhagyták. Olvassuk el mit tartal­maz ez a nagyon széles skálán leírt krónika, a földi pokol megörökítése. Ahhoz nincs sajnos terjedelmem, hogy ezt elmondjam. Kizá­rólag Fekete István halálo­san pontos, kiváló munkáját köszönöm meg, mert ez a páratlanul tárgyilagos val­lomás: „...bőséges történel­mi ismereteket nyújt ol­vasóinak, hiszen a mű egy­ben hadtörténet is, amelyik nem kerüli meg kora politi­kájának kusza világát sem. A történelmi kontextusban kibontakozó, páratlanul izgalmas és lebilincselő történet egyaránt szól ba­rátságról, szerelemről, bajtársiasságról és nem utolsó sorban hősiességről”. Olvassuk el tehát minél többen, mert ennél érté­kesebb és hitelesebb krónika nagyon kevés jelent meg 1945 óta. AMERIKAI MAGYARSÁG AMERIKAI FIGYELŐ Kiadó-Főszerkesztő; Szalay Gyula Irodalmi, kulturális, politikai folyóirat. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 20 dollár. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202

Next

/
Oldalképek
Tartalom