Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 FÁY ISTVÁN: A LEGSZEBB HIVATÁS (ANYÁK NAPJÁRA) Nemzeti és egyházi ünnepeink mellett egyetlen nap melyre évenként megemlékezünk, az Anyáknak szentelt májusi vasárnap. Az ókori népek hitvilágában az életet adó asszonyt a teremtés forrásának tekintették, ezért az asszírok, görögök, rómaiak nő-isteneik kultuszát szigorúan és a legnagyobb odadással ápolták. A legújabb korban - mint ezt valahol olvastam - az angolok újították fel ezt a szép hagyományt és "anyaság vasárnapjának" nevezték a nekik szentelt napot. A XIX. század végén kezdett világszerte elterjedni "Anyák Napja" néven. Azóta emlékezünk május második vasárnapján a halott és élő édesanyákra. Van akinél ez csak szokás, vagy érzésnélküli kényszer, mivel mások is ezt teszik, de azok, akik a régi, csaknem elsűlyedt világ szülöttei, igaz szeretettel és meghatottsággal teljesítik gyermeki kötelességüket aziránt, kinek nemcsak életüket, hanem jóformán mindent köszönhetnek, akár halott, akár él még az Édesanyjuk. Igaz, hogy amikor ez a korosztály született, akkor az anyák, asszonyok egyetlen feladata a család gondviselése volt, nem politizálás, szórakozás, vagy tüntetés.. Modern korunkban átértékelődött az anyaság fogalma, mint csaknem minden és ezzel együtt az erkölcsi normák is. A feminizmus csahosai, a nők jogaiért harcoló aktivisták, a nemi élet szabadságát és az abortuszt követelő felelőtlen, társadalomromboló elemek, egész másként viselkednek, mint a túlnyomó többségben lévő “maradi" átlagemberek. A női jogokat ordítozok ezeket a morális gondolkozású tömegeket akarják meggyőzni igazukról. Volt alkalmam beszélgetni egy ‘tisztes férfikorban" lévő, harcias hölggyel, ki a keresztény erkölcsöket hirdető egyik történelmi egyházunk nőszövetségének vezetője, férje pedig magas keresetű hivatásrendi, de társadalmi helyzetüktől függetlené három gyermeküket az utca és a TV nevelte fel, mert az anyjuk női jogokért való harca közben nem ért rá ilyen mellékes dolgokkal foglalkozni. Korunknak e megszállót "nimfája" kifejtette előttem, hogy az anyaság nem valamiféle szent hivatás - mint ezt én állítottam - hanem kizárólag a szexuális viszony következménye, melynek megelőzésére egyetlen racionális megoldás az abortusz korlátlan jogának törvénybeiktatása. Mikor ezt a nézetét kifejtette, udvariasan elbúcsúztam tőle, nehogy goromba legyek, vagy esetleg szájon verjem, amit a nagy egyenjogúság alapján nyugodt lelkiismerettel megtehettem volna, mivel nincs többé "gyengébb nem". Függetlenül e kioktatástól kegyelettel megtartom a nemzedékek által örökölt meggyőződést és kegyelettel emlékezem szentnek tartott Édesanyámra ezen a napon, bármennyire is anakronisztikusnak tűnik ez a liberál- demokrácia minden erkölcsöt lerombolni akaró szemében. "Maradiságom" kifejezésére álljon itt az "Anyaság himnusza", melyet 1945 után a népellenes bűnösnek minősített, keresztény-nemzeti összefogást hirdető nagy írónk, Nyíró József, (kinek a könyveit óhajtó általános igényt az 1990-ben bekövetkezett változás ‘népidemokrata" kultúrfelelő- sei gyanakodva nézték, nem is beszélve az 1994-ben megválasztott liberál-bolsevista rendszerről, mely soha nem akarta engedélyezni e magyar, szellemet építő remekművek kiadását) egy vak, aggastyán református pap szájába adott, aki a letiport Erdélyt látogató II. József császárnak mondta ezt el, amikor instanciájával színe elé engedték.-‘Ne vedd el tőlem uram a hitet, hogy Erdély földjének lelke van, inkább kövesd, értsd meg! A mindenségen az anyaság törvénye uralkodik öröktől fogva örökké. Te az apát börtönbe veted, de a gyermek a te ellenfeled. Akármilyen rendeletet adsz ki, mégis a tavalyi fű sarjad elő a földből. Nem tépheted ki az anyák mellét, hogy az anyaság titkát megöld. Az éterben zengő világ nem fog a kedvedért németül beszélni. Nagy országépítő reformjaid hamarább eltűnnek, mintsem egy pillangó szárnyáról lekopik a hímpor. Katonáid erejét megőrli az idő és a gyermekek játszani fognak az apjuk mellének szegezett ócska fegyverekkel. Minden uralkodás, csak véges piramisépítés, melyben a császárok pihenni készülnek. Ásasd ki uram a legnagyobb elmék sírját, hogy meggyőződjél: Valóban az anyag uralkodik az agyon... Mert az anyagban Isten lelke van és a soha el nem múló törvények ágya a föld, melyek azt akarják, hogy a búza maradjon búzának, a madár madárnak, Erdély Erdélynek, a magyar magyarnak, az anyanyelv anyanyelvnek... Siess felséges uram, mert új századok előtörőben vannak és te gyönge vagy, hogy elfojtsd a földnek szavát. Az élet törvényei már hatnak, az anyák új világot szülnek, a régi csontokat elsöpri az új élet, mely siet befedni a sírt. Az emberi törvények lomtárba hullanak, a hazák lelke néha sír, máskor örvendezik, de el nem pusztúl soha. Csak aki szeret, az halhatatlan... Hidd meg uram az igazamat és tégy amit akarsz, de ne öld meg a föld, a dolgok lelkét, mert amig így cselekszel boldog nem is lehetsz. Pedig csak a boldog emberek a nagy emberek. Sírom szájából kérlek felséges királyom, siess, siess! Tanuld meg az anyák dalát, az élet egyetlen boldogságát, a létnek titkát, a föld misztériumát és halhatatlan leszel.
