Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333 E-mail: amusoos@earthlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. ANYÁK NAPI ÜDVÖZLET Kaptam egy képeslapot, amelyen a következő felirat látható: Mindig szükségem van rád! Akár szerelmes üzenet is lehetne de a hátoldalán olvasható, jól ismert, még kiforratlan írás a kislányomtól származik: "Anyám nagyon sok szeretettel! Vedd komolyan az elején a szöveget! Sok puszi." A kislányom. Aki már magasabb, mint én és külső szemlélő inkább hölgynek nevezné, de nekem mindig csak a kislányom marad. Ahogyan az voltam én is édesanyámnak élete utolsó pillanatáig. Emlékszem, kiskoromban imádtam a reggel levetett hálóingébe bújva az ő párnáján kicsit még visszaaludni. Arra is emlékszem, hogy ha engedte a térdét csókolgattam, mert az jó sima volt és fényes. Az igazsághoz tartozik, nem tudtunk olyan közeli kapcsolatba kerülni egymással. Ezért nem hibáztatom, őt még így nevelték. Soha sem mondta, de annál inkább éreztette, mennyire szeret. Az esküvőm után egy nagy dobozt kaptam tőle, só volt benne, cukor, liszt, paprika és minden, ami egy új háztartás elindításához kell. Az én anyukám szép volt, türelmes, szelíd és pótolhatatlan. A szülőágyon is őt szólítottam. Már jó néhány éve annak, hogy "felköltözött", most onnan figyel. De nekem még mindig szükségem van rá, mert időnként televagyok félelmekkel! Nézem a lányom, amint a szemem előtt felnő. Tudom, furcsa, de néha alig hiszem el, hogy anya vagyok. Felelős vagyok egy ember sorsáért, rajtam múlik, hogyan boldogul ebben az össze- kuszálódott világban. Tud-e majd őszintén szeretni, a saját boldogságáért megküzdeni, emberként helyt állni? A kislányom és én közel állunk egymáshoz. Nézem a tőle kapott anyáknapi lapot, és tudom, hogy jó anya vagyok. Köszönöm Neked, Édesanyám! ANYÁK NAPJÁRA KÖNNYCSEPPEK Egy angyal szállt az égből le e siralmas, sívár földre - és könnyeit a millióknak összegyűjtötte az Úrnak. Búról, bajról, gond-özönről, betegségről, szenvedésről panaszkodnak a könnycseppek, éppenúgy, mint az emberek. Az Úristen csak hallgatja, türelmesen, meg nem únja. Hallgatja a panaszokat, siralmakat, bántalmakat. Mert nem csak Úr, aki parancsol, ítélkezik és megtorol, de Atya is, aki szeret, meghallgatja a könnyeket. Kis csoportban a háttérben, hallgatag -, szelíd-szerényen, türelmesen várakoznak könnycseppjei az anyáknak. Az Úristen megpillantja, - siralmukat miért nem hallja? Nem vádolnak, zúgolódnak, senkire nem panaszkodnak. Mégis megérti a szavát, az anyai könnyek hangját: "Bánatot jelentünk tudod, de legyen meg akaratod." Válasz reá az Úr hangja, - de úgy, hogy mind meghallhassa: "Akaratom ki megérti, a bánatot félig érzi." ...Azóta is sötét éjjel, legragyogóbb csillagfénnyel tündökölnek, sziporkáznak könnycsepjei az ANYÁKNAK... Panajothné László Márta Kérjük Kedves Olvasóinkat figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása!
