Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333-E-mail: amusoos@earthlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 23 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 20 dollár. Kanadába 25 dollár. Tengerentúlra légipostával 35 dollár, hajópostával 27 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. PETŐFI ÜZENETE 152 év távlatát tekintve - Petőfi, ha ma új életre kelne, hozzánk magyarokhoz miképpen szólana? Vájjon mire hívna? Mire buzdítana? Minket magyarokat szerte a világban, szétszóródságban, ősi szép hazánkban, hívna-e csatára, kardvillogtatásra? Buzdítana újra szabadságvívásra? 152 évre, ha visszatekintünk, harcból, háborúból kivettük a részünk... Gyászos idők jártak a jó magyar népre, szabadságvágyának rabság lett a vége. Vitézi erényben nem volt méltó párja. Hősi elszántságért világ megcsodálta... Petőfi, ha ma újra életre kelne, másfél század múltán, vájjon mit üzenne? Talán azt üzenné: elég volt a harcból. Hiábavaló gyászos vérontásból. - Összefogásra, összetartozásra, buzdítana jogainkért, jogos kiállásra. Intene: őrizzük legdrágább kincsünket, ápoljuk, védjük meg a szép magyar nyelvet. - Szétszóródságunkban, bárhol is lehetünk... Petőfi, ha élne, így üzenne nekünk. Panajothné László Márta Címképünk: Cserkész fiuk és lányok a Magyar Kongresszuson. | ELMENT RÓZSA LÁSZLÓ Az egyetemes magyar sportújságírás doyenje, Rózsa László itthagyott bennünket: 93 éves korában, 55 évig tartó emigrációs élet után örökre lehunyta szemét valamennyiünk szeretett Laci bácsija, akinek írásait, színes sporttudósításait fél évszázada minden héten olvashattuk a kanadai Kékújság hasábjain. 1933-ban lépett az újságírói pályára és érdeklődése a sport felé vonzotta. S ez nem volt véletlen: Rózsa László ízig-vérig sportember volt, aki maga is több ágban jeleskedett és ért el kimagasló eredményeket. Egyetemi hallgató korában az egyetemi atlétikai klubban, a BEAC-ban kezdte a versenyszerű aktív sportolást és hamarosan országosan ismert diszkoszvető bajnokká vált. E sportágban több díjat is nyert és felfigyeltek rá az ifjúsági sportvezetők. Akkor kezdett meghonosodni Magyarországon a kosárlabdázás és Rózsa László meghívást kapott az első magyar kosaras csapatba. Tagja lett a magyar kosárlabda válogatottnak és tizenötször szerepelt nemzetközi mérkőzésen. Az aktív sportolás mellett nem hanyagolta el a sportújságírást sem és 27 éves korában lett az akkor legnépszerűbb sportláp, a Nemzeti Sport belső munkatársa. Kezdetben a kosárlabda-rovatot vezette, pár év múlva pedig rábízták az atlétikai rovatot is. A harmincas évek végétől a Ferencváros sajtótudósítója is volt. A második világháború vihara Rózsa Lászlót is elsodorta és a fegyverszünet Bajorországban érte. 1950-ben sikerült kijutnia családjával együtt az Egyesült Államokba, ahol előbb New Yorkban, majd Clevelandben leltek végleges otthonra. Ebben a városban Rózsa László nemcsak munkát talált, hanem bekapcsolódhatott a magyar életbe, sőt hódolhatott szenvedélyének, a sportnak is. Közben írta tudósításait a sporteseményekről, amelyek a torontói Magyarságban jelentek meg. írói munkássága mellett rádióműsort is szerkesztett. A clevelandi magyar rádióadásban heti fél óra volt az övé s ebben az emigráció ismert személyiségeit interjú- volta meg. Harminc éven át vezette ezt a közkedvelt műsort. Deutsch Tamás magyar sportminiszter 1999 áprilisában érdemei elismeréséül a Magyar Sportért kitüntetést adományozta Rózsa Lászlónak, ezzel honorálva a sajtóban 65 éven át végzett egyedülálló munkát. Rózsa László 57 éven át élt boldog házasságban élete párjával, Matyasovszky Csillával, akinek gyászában osztozik az egész magyar emigráció, de Magyarországon is minden sportszerető olvasó, akik ismerték az elhunyt írásait. Hozzátartozói, barátai és tisztelői február 15-én búcsúsztatták a clevelandi Szent Erzsébet templomban. Osztatlan részvét kísérte utolsó útjára Rózsa Lászlót, akinek emlékét örökre a szívünkben fogjuk őrizni. Nyugodjék békében!
