Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. október Irány Strasbourg... A ROMÁK CIGÁNYÚTRA MENTEK Minden nemzet hordja a maga keresztjét. Van olyan ország ahol az ismétlődő vulkán kitörése okoz megoldhatatlan problémát. Máshol vallási, vagy etnikai villongások okoznak fejfájást az ország vezetőinek. Lehetne még sorolni, bár az is igaz, hogy egyes szerencsés nemzeteknél a sajátosságból eredő gondok nem meghatározók. A mai Magyarországnak Trianon mellett, a másik súlyos öröksége a cigányság. Nem a cigányság helyzete, életkörülménye, hanem maga a cigányság. Ugyanis ezen népcsoport jelenlétéből adódó feszültség, ma úgy tűnik nem kezelhető. Szinte nincs olyan nap, hogy ne történne olyan esemény, mely rávilágít a cigányság jelenlétéből fakadó válsághelyzetre. Szociál-liberális politikusok, hozzájuk közel (vagy távol) álló cigány vezetők nem győzik hangoztatni, hogy a cigány kérdés szegénykérdés. Bárki, aki a kérdéssel behatóan foglalkozik, és nem erről az oldalról közelíti meg a témát, az rasszistának, idegengyűlölőnek van kikiáltva. Pedig a kérdést csak erről az oldalról megközelíteni értelmetlen és káros. Egészen másról van szó. A tény az, hogy él köztünk egy hét-nyolcszázezres népcsoport, mely szokásaiban, mentalitásában, gondolkodásában, habitusában és sok más meghatározó tulajdonságában eltér a magyarságtól. A régi idős emberekbe belerögződött, hogy azokon a településeken ahol többségben németajkuak élnek, környezetük más, szebb, igényesebb, rendezettebb. Ez a németek mentalitásából, munkakultúrájukból és rendszeretetükből fakad. Sőt ez gyakorta megkülönbözteti őket szomszédaiktól. Ezek olyan tények, melyet nem lehet elvitatni. A gondolkodó embernek el kell döntenie, hogy a szemének és a tapasztalatának hisz, vagy a szociál-liberális népbutitásnak. Ugyanis bárhol, ahol a cigány közösség megveti a lábát, csak az igénytelenség, a piszok, a szenny és a bűz amivel találkozni lehet. Azonnal minden gettósodni kezd, lepusztul, és olyan állapotok teremtődnek, mely a jobbérzésű embereket távol tartja még a környéktől is. Vajon miért törvény- szerű ez? Ma hazánkban nagyon sok szegényember él. Ezen emberek többségének jövedelme nem több, sőt esetenként kevesebb mint a cigány családok egy fore eső jövedelme. Mégis a magyar emberek többsége kínosan ügyel arra, hogy külsőségekből ne lehessen következtetni szegényes életmódjukra. A lakosság egyharmada tengeti úgy életét, hogy jövedelme a létminimumot sem éri el. Nem kevesen közülük 20-30 évet végig dolgoztak. Félre téve szegény- ségüket, attól még környezetükre igényesek. Sokszor télen fáznak, mégsem fordul meg a fejükben. hogy elmenjenek fát lopni. A bevetett földeket, gyümölcsösöket sáska módjára letarolják. A cigányság számára, és itt szigorúan a többséget kell érteni, a különböző apró szabálysértések, vétségek, a legtermészetesebb cselekmények. A cigány emberek többsége úgy segít magán ahogy tud, és bizony nem válogatósak az eszközökben. A börtönök 90 százalékban cigány bűnözőkkel van tele. Mégis azt kell mondani, hogy bizonyos bűncselekményeket elkövető romák pontosan tudják kicsi az esély arra, hogy őket a törvény utolérje. A törvény pedig azért nem éri utói, mert nem is akarja. A mai rendőrnek már a génjében van az a tudás, hogy mikor kell félre nézni. Természetesen élnek is ezzel a lehetőséggel, a szokás rá kényszeríti őket erre. Az olyan apró, de a magyarság életét megkeserítő cselekmények, mint a kerti, a mezei, az üzleti lopások, lakások feltörése, csak az adminisztrációjukat növelné, szankciók alkalmazásának lehetősége nélkül. Akkor meg minek törje magát! Marad a jólbevált félrenézés. Kuncze Gábor, volt belügyminiszter regnálása idején definiálta a romákra vonatkozó megélhetési bűnözés fogalmát, mint egy bocsánat és magyarázatként a bűnös cselekedetekre. A cigányok vették a lapot és azóta is élnek a lehetőséggel. Ami a legszomorúbb, hogy mind ez nem csak a felnőttek életét keseríti meg, hanem a gyerekekét is. Ma már egyre gyakoribb, hogy egy-egy iskolát, néhány idősebb cigánygyerek ural, akik szinte mindent elkövethetnek nem cigány társaikon, a megtorlás legcsekélyebb félelme nélkül. Ezt a pedagógusok is tudják, és csak egyet tehetnek ők is, félre néznek. Az ő helyzetük annyival rosszabb a rendőrökétől, hogy ők még védtelenebbek, még kiszolgáltatottabbak. Mind ebből következik, hogy az iskolákba járó gyerekek úgy cseperednek fel, hogy kamasz korukra, már tökéletesen utálják a cigányokat. Hangsúlyozom, nem a bőrük színe miatt, hanem a védtelen kiszolgálta- tottságuk miatt. Itt említem meg azt a gödi esetet, amikor a tanulókon basáskodó cigánykölyköt, egy végsőkig elkeseredett, megalázott fiú megölt, mivel már nem bírta elviselni, hogy naponta kellett otthonról lopni értékeket, azért, hogy elkerülje a bántalmazást. A cigányok átkozódtak, és vérbosszút emlegettek. A településen járt tévé stáb riporterének megszólalt néhány bátrabb helyi lakos, akik tudtak a romagyerek viselt dolgairól. Csak a pedagógus és a rendőr nem tudott. Pontosan tudtak ők is róla, csak félrenéztek. Idehaza két nagy kereskedelmi tévé részbeni tulajdonosa zsidó befektető. Ezek a tévék nem győzik hangoztatni, hogy a cigányok nyomorúságos helyzetéért mindenki felelős, csak maguk a romák nem. Persze ilyenkor a cigányokat mintha hájjal kenegetnék. Remekül tudják az áldozat szerepét játszani. Furcsa módon, amikor egy magasrangú amerikai FBI tiszt környezettanulmányt
