Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-10-01 / 10. szám

2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 SZENT ISTVÁN EREKLYE ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA Első szent királyunkról maradt tárgyi emlékeink és erek­lyéink száma az ezredfordulóra eggyel gyarapodott. Eddig a pesti bazilikában őrzött Szent Jobb volt legbecsesebb erek­lyénk, amelyre a néhány hónapja a Parlament épületében méltó helyet kapott, mindenki által megtekinthető Szent Koronával, a jogarral és az oszágalmával, valamint a koroná­zási palásttal együtt úgy nézünk, mint a nemzet történelmi kincseire. Most Horvátországból is érkezett egy Szent Ist- ván-ereklye. Ugyanis a kereszténység fölvételének, illetve Vajk meg- keresztelésének millenniuma alkalmából fölmerült a gondo­lat, hogy a jubieleumi évre haza kellene hozni Magyaror­szágra azt az ereklyét is, amelyet a horvátországi Dubrovnik- ban -- a hajdani Raguzában — őriznek kolostorukban a Do­monkos-rendi szerzetesek. Ez az ereklye első szent királyaink koponyájának egy darabja és még néhány csontdarab, amelyek egy ezüst ereklyetartóban már évszázadok óta Dub- rovnikban vannak. Hogy Szent István relikviái hogyan kerültek a horvát domonkosok birtokába, arra többféle magyarázat ismert. A csontokat a Szent Jobbal együtt valószínűleg a mohácsi csatavesztés után helyezték biztonságba a ragúzai kolostorban a törökök elől ide menekülő magyar főárak vagy egyházi méltóságok s őrzésüket rábízták a szerzetesekre. Azonban feltételezhető az is, hogy már a tatárok elől Dalmáciában menedéket talált IV. Béla király hozta azokat magával a kolostorba, ahol hónapokig tartózkodott. A legrégibb nyomok pedig visszavezetnek egészen Szent Lászlóig, aki tudvalé­vőig Zágrábban püspökséget alapított és ugyanott megépít­tette a Szent István-székesegyházat is. Lehetséges, hogy akkor adományozta az ereklyéket az új templomnak s azok később onnét kerültek a raguzai kolostorba. Az ereklye sorsáról hi- teltérdeinlő írásos emlék nem maradt ránk. A koponyaereklye múltja megfejthetetlen talány ugyan, de az egészen biztos, hogy a finomművű ezüst szelence első szent királyunk koponyájának egy darabját őrzi. Az idei millenniumi ünnepségek előtt a magyar állam megkereste a horvát kultuszkormányzatot és a két kultuszminiszter megál­lapodott abban, hogy Horvátország a jubileumi évre kölcsön­adja az ereklyét Magyarországnak. A két miniszter még júli­usban írta alá az erről szóló szerződést, ugyanakkor tárgyalást kezdtek arról is, hogy milyen kölcsönös ajándékozás, iletve csere révén kerülhetne véglegesen magyar tulajdonba az erek­lye. Mert magyar részről ilyen igény is elhangzott. Miután a megállapodással szabad utat kapott az ereklye, augusztus 20. előtt néhány nappal négytagú magyar küldött­ség utazott Dubrovnikba, hogy hazahozza azt. Kristijan Rajic, a dominikánus kolostor peijelje és Semjén Zsolt helyet­tes államtitkár kicserélték az okmányokat, majd a perjel rövid imát mondott és megáldotta a gondosan becsomagolt ereklye­tartót. A dubrovniki repülőtérről 11 órakor emelkedett magas­ba a különgép, amely Budapestre hozta a relikviát Itt Feri­hegyen a reptéri biztonsági emberek és a koronaőrség tagjai vették azt gondjaikba, majd speciális gépkocsival szállították át a pesti Szent István bazilikába, ahol Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter küldöttség élén fogadta. A miniszter az ereklyét megőrzésre átadta Szabó Géza kanonoknak, a Szent István bazilika plébánosának, a Szent Jobb őrének, hogy gondoskodjék annak elhelyezéséről a bazilika Szent Jobbot tároló oldal- kápolnájában. Az ereklyét október elsejétől jövő év augusztus 20.-ig itt fogják őrizni, szeptember hónap folya­mán pedig majd az esztergomi Keresztény Múzeumban te­kinthető meg. Szent István-koponyereklyéjének történetéről még annyit, hogy 1590 óta, amióta bizonyíthatóan Dubrovnikban őrizték, legalább háromszor törtek le belőle kisebb-nagyobb csontda­rabokat. Először 1796-ban, amikor a koponyacsontot a Ragu­zai Köztársaság hódolatul Bécsbe küldte Mária Teréziának. Másodszor 1818-ban, amikor I. Ferenc császár Dalmáciában járt és ajándékba kapott egy darabka csontot. Harmadszor 1988-ban, amikor a kolostor peijelje a szent ereklye egy darabját a pannonhalmi bencéseknek ajándékozta. Az akkori perjelnek, Fra Ivó Martinicnek szándékában állt az egész szent ereklyét visszajutattni Magyarországra, mond- ván, hogy az nem a dubrovniki domonkosok tulajdona, csak megőrzésre került hozzájuk, és e véleményét osztotta Fra Frano Prcela, a domonkosok horvát tartományfőnöke is. A zágrábi művelődési minisztérium azonban Horvátország kul- túrkincsének tartja az ezüst ereklyetartót és a bennelévő cson­tokat. Horvát kormánykörök még a mostani kölcsönadást is ellenezték és csak vonakodva egyeztek bele, hogy az ereklye egy évig Magyarországon legyen. Stirling György DR. VARGA LÁSZLÓ KITÜNTETÉSE Dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, augusztus 20-án, Szent István napján, a millenniumi ün­nepség keretében a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta DR. VARGA LÁSZLÓNAK az amerikai magyar emigrációban kifejtett tevékenységéért közéleti szerepvállalása, egész életútja elismeréseként. Gratulálunk dr. Varga László magas kitün­tetéséhez, mindannyian tudjuk, hogy Varga László egész életútjával kiérdemelte ezt a megbecsülést. Dr. Varga László lapunk hűséges olvasója, s mielőtt hazaköltözött lapunk jogtanácsosa volt. Azóta is tartja lapunkkal a kapcsolaton. Estetenként megtisz­tel bennünkett egy-egy írásával, vagy az országgyűlésen elmondott beszédével. Jó munkát, hozzá jó egészséget kívánunk továbbra is a kitütetettnek. A Jóisten áldása kisérje további életútján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom