Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
JO AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. október A BANKTITOK, A BANKOK FELELŐSSÉGE AVAGY FELELŐTLENSÉGE A nácik által elrabolt zsidó vagyon jelentős része svájci bankokba került. A rablás után közel fél évszázad telt el, mire téma lett e bankok szerepe és felelőssége. A kérdés jogilag is nagyon bonyolult, egyszerű és könnyű megoldás biztosan nincs, mintahogy olyan szereplője sincs az ügynek, aki legalább mulasztással, vagy túlzott agresszivitással, nem vétett, vagy ártott volna. Nincs jogunk és nem célunk ítélkezni ebben a rendkívül érzékeny konfliktusban, de néhány kérdést kötelességünk feltenni. Meddig szent és sérthetetlen a banktitok? Meddig kell a betétesek érdekeit mindenek felett tiszteletben tartani? Kik és miért biztosították azt, hogy fél évszázadig a pénz volt erősebb a humánumnál, a kegyeletnél, sőt a be- csületnél-tisztességnél is? Hogyan juthattak bankok olyan szerepbe, amit csak az orgazdasághoz lehet hasonlítani? A nácizmus bukása után fél évszázaddal végre téma lehet az, hogy hová került a nácik által összerabolt vagyon. A kommunizmus bukása után még csak egy évtized telt el. Még nem téma, hogy hol van a kommunisták által hosszú évtizedek alatt összerabolt vagyon. Vagy ezzel is várni kell ötven évet, hogy a kérdéssel foglalkozhassanak a károsult népek? Amit a kommunisták a néptől elraboltak - rablásról van szó, mert diktatúra azaz terrorr és erőszak alkalmazásával történt - annak egyrésze nyugati üzleti partnerekhez került. Ezek tehát egyértelműen orgazdák. A kommunsiták "szerzeménye" valójában egy rész a nemzeti vagyonból, bár az ő nevükön van értékpapírokban, részvényekben, betétekben és titkos-jeligés folyószámlákon külföldi és hazai bankokban. E bankok viszont nagyon jól tudják kiknek a nevén őriznek hatalmas pénzeket amikhez a betevők nem öröklés révén jutottak. Ezért e bankok legalább annyira felelősök, mint a nácikkal üzletelő svájci bankok. Az alvilág bűncselekményekből származó pénzeinek tisztára mosása ellen már kezd fellépni a bűnüldözés nemzetközi szinten is. Az alvilág gengsztereinek pénzénél sokkal szennyesebb kommunista bankbetéteket meddig fogja még - képmutató módon - tiszta pénzként kezelni a bankvilág? A kommunista rablók neveit védi a banktitok. De az már senki előtt sem titok, hogy a bankok és a nyugati üzlettársak a népeket kifosztó kommunista elitnek társtettesei. Magyarország "eladósodása” olyan ügylet volt, melynek során a névleg felvett összeg felhasználásának felderítését-nyomonkövetését eddig egyik kormány sem végezte el. (Nyilván nem véletlenül.) Az ország gazdasági állapota azt mutatja, hogy a névleg felvett összegek töredéke sem jött be ténylegesen az országba, ami pedig bejött, annak nagy részét elsikkasztották. Valamit azért felhasználtak a "fridzsiderszicializmus" érdekében a nép figyelmének elaltatására, az életszínvonal látszólagos emelésére, de ebből is a kommunistáknak, az "élcsapatnak" jutott a nagyobb summa. Az eladósodás, illetve helyesebben az "eladósítás" nagy rablása után a kommunistáknak sikerült önmagukat is "űberelni", felülmúlni. Politikai egyeduralmuk megrendülésével egyidejűleg megrendezték az ország mégnagyobb és teljes kirablását a "privatizációt" (szintén társtettesekkel). E privatizáció során a nemzeti vagyon fele egyszerűen "eltűnt". Ezt a hivatalos, államilag finanszírozott Privatizációs Kutatóintézet volt kénytelen megállapítani. Az "eltűnt" vagyon pedig a magyar népé! Ma alkotmányos demokráciának nevezzük hazánkat. Mit is mond az alkotmányunk erre vonatkozó 5. paragrafusa: "A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait." Az alkotmányban tehát nincs benne expressis verbis, hogy az állam védi a nép vagyonát, az események azt igazolták, hogy nem is nagyon védte. A hiba mégsem az alkotmányban van. A nép szabadságát, függetlenségét, az országot csak úgy lehet védeni, ha a nép vagyonát is védjük és az ellene vétőket szigorúan felelősségre vonjuk. Az erre vonatkozó kísérleteket, kezdeményezéseket mindeddig vakvágányra futtatták, elnémították, a kezdeményezőket elszigetelték. Ezért, az anyaország határain kívül élő magyarságnak kell felvállalnia, hogy a népvagyon sorsára is odafigyel és számonkér. Nemcsak joga ez, hanem kötelessége is! Az ősi juss minden magyaré, azé is akit elüldöztek hazájából. Ha az anyaország mépe bármilyen okból nem képes megvédeni a magyar tulajdont, kötelessége azt megvédeni a külhoni magyarságnak. Ha nem teszi, holnap már nem lesz hová "hazajönnie" és nem lesz az évtizedeken át szívósan megőrzött magyarságának történelmi, erkölcsi, szellemi és kulturális támasza és forrása sehol a földön. Dr. Hasznos Miklós Megjelent az 1998. évi nagysikerű XXXVIII.. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes bordó vászonkötésű könyv 340 oldalon sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón a múlt év novemberének utolsó napjaiban. Ez a kötet az amerikai magyarság egy évi munkájáról ad hű képet s ezért nélkülözhetetlen kézikönyv mindenki számára, aki a magyar ügy iránt érdeklődik. Aki megrendeli a könyvet, a Magyar Társaságot támogatja közérdekű hazafias munkájában. Ára 20.00 USA-dollár. Cím: Magyar Társaság, 1425 Grace Ave., Cleveland, OH 44107.
