Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 naponta többmillió forint értékű gáz ég el. Szakértők dolgoznak az elfojtásán. Addig is félelmetes dübörgéssel percenként többszáz köbméter gáz lövel a magasba.--írásaimban vissza, visszatérő gondolat a futball. Az elmúlt időszakban a labdarúgás terén látványos előrelépés nem történt, viszont a kormány a kültségvetésből elkülönített 21 millió forintot a nagyobb stadionok felújítására. Igaz, ami igaz, a magyar stadionokra az elmúlt években oly kevés pénz jutott, hogy azok állaga minden képzeletet alúlmúl. A program során, néhány évre elnyújtva, az ismert fútballklubok által használt sportpályák korszerűsítve lesznek. Ami a magyar futballt illeti, ezen a téren pesszimista vagyok, nem hiszem, hogy ettől a honi labdarúgás, akár a nemzetközi középmezőnybe felzárkózna. —Az előző írásomban a magyar légierő nyomorúságos helyzetéről írtam. Ami a polgári repülést illeti ott sem rózsásabb a helyzet. Aki figyelemmel kíséri a MALÉV tevékenységét, az nyugodtan megállapíthatja súlyos gondok terhelik nemzeti vállalatunkat. Az, hogy az utóbbi időben nem volt egy súlyos katasztrófa, a szerencsének köszönhető. Talán a legfigyelemre méltóbb incidens volt, amikor egy TU 154-es gép, Görögországban úgy próbált leszállni, hogy a pilóta elfelejtette leengedni a futóművet. A gép kb 200 métert csúszott a hasán, szerencsére a pilóta még időben fel tudta emelni a gépet, és a következő landolás már leengedett futóművel történt. A Ferihegyi repülőtéren, és magánál a MALÉV-nél szembetűnő a fejetlenség. Aki a hazai légitársaságot veszi igénybe óriási “kalandra” van kilátása. Ma már egyértelmű, a kormány nem igazán tudja, hogy mit kellene tenni. Úgy tűnik a gazdasági szférában, s ezen belül a közlekedésben, akár “állatorvosi lónak” is tekinthető nemzeti légi- társaságunk. A gazdaságtalanul működő TU 154-eseket leállítják, noha ezen gépek kora ezt még nem tenné indokoltá. Helyette Boeing 737-300 típusu gépeket bérelnek. Bár folyamatosan bővül a bérelt gépek száma, mégis egy-egy gép műszaki okokból való kiesése, szinte az egész menetrendet felborítja. Millió sebből vérzik a vállalat. Mindig elfog az izgalom, amikor bekapcsolom a rádiót ha híreket mondánk. Megnyugodva veszem tudomásul ha nem történik semmi, hogy ezt a napot is megusztuk légi katasztrófa nélkül. Vajon meddig? EGY KÖNYV MARGÓJÁRA Az Árpád Könyvkiadó gondozásában nagyszerű könyv jelent meg 1999 őszén, angol nyelven. A címe: The Road to the Dictated Peace. A szerző, Botos László, komoly munkával és tudományos igényességgel gyűjtötte össze azokat az adatokat, amelyeket az elmúlt századok történészei, krónikásai jegyeztek fel velünk kapcsolatban, világszerte! Azonban, ezeknek nagyrésze sohasem jutott el az átlagemberhez, mert a hozzáférhetőség magasabb szakmai tudást vagy pozíciót igényelt. Másik ok: az elmúlt 500 évben, néhány évtizedet kivéve, hazánknak magyarellenes kormánya volt. Ezért nem volt sem igény, sem lehetőség ilyen remekül dokumentált könyv megírására. A trianoni békeparancs elsősorban a magyar népet sújtotta, de Közép-Európa népessége máig sem heverte ki annak gazdasági és milliókat megnyomorító geopolitikai következményeit. A szerző gyakran évezredeket megy vissza az időben, annak érdekében, hogy a magyarság létét, jogát, műveltségét és humánus politikai államredszerét bizonyítsa. De szó szerint idéz olyanokat is, akik szándékosan elhallgatott tények, vagy a meghamisított történelem segítségével próbálták igazolni a szégyenletes trianoni békediktátumot. Adatok tömegével bizonyítja, hogy a szkyta, pártus, sumir, sabir, kelta, kus, hun, avar, stb. népek, akiket egyre több kutató "magyarfajú népeknek" nevez, a nyelvük csak tájszólásban különbözött egymástól. Nem érzem magam elég nagynak ahhoz, hogy a szerzőt "vállonveregessem", mégis leírom, hogy a magyar nép hálás lehet ezért a nagyszerű alkotásért. Ez a könyv nagy segítség lesz tudományosan és nemzettudat szempontjából is a magyarul már alig tudó "gyökérkeresőknek". Igen hasznos lenne az angolul tanuló hazai ifjúságnak is kezébe adni, akiknek az elmúlt 50 év politikai irányzata miatt, a történelmi ismerete gyakran nem is nulla, hanem mínusz. Kitűnő forrásmunka lehet amerikai törvényhozók számára is, ha ismét nélkülünk kívánnának sorsunkról dönteni. Idézi a szerző az amerikai professzor, Grover Krantz elmúlt évtizedekben leírt kutatásai eredményeit, többek között ezt is: "A magyar nyelv a legősibb európában és a Kárpát-medence népeinek eredeti nyelve (native language)". Ilyen nagyszerű könyvről, ami ősi múltról, jogról, műveltségről beszél, nehéz száraz, tárgyilagos ismertetést írni, hiszen hihetetlennek tűnik: az egykor hatalmas ország népe majdnem rezervátumban él ma. Pl. ősrégi nyugati határunk emléke, az "ober Enns", csak az Operenciás- tenger meséiben létezik. Az eltorzított szavak, város és tájnevek, a Trianonban összezsúgorított határok, megtépázott ismeretek, mint letört bilincsek, hullanak le azokról, akik ezt a könyvet végig olvassák. A könyv megrendelhető: Hungarian Association, 1450 Grace Ave. Cleveland, OH 44107, vagy a szerző címén: Mr. László Botos, 202 Bastian Rd. Rochester, NY 14623. Ára. 30 dollár. Abelovszky Eliz Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését!
