Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. április mányközi Bizottsága kapott megbízást arra, hogy gondoskodjék a károsultak javainak visszajuttatásáról. A bizottság tudomást szerzett a salzburgi raktárakban őrzött értékekről és bejelentette azokra igényjogosultságát. Clark tábornok nem is támasztott akadályt a kincsek elszállítása elé. Tudni kell - folytatta Mr. Alford hogy a beraktározás közben a konténereket felnyitották és a tárgyakat fajtájuk és értékük szerint csoportosítva leltározták. így a tárgyak tulajdonjogának megállapítása gyakorlatilag lehetetlenné vált. A Kormányközi Bizottság erre úgy intézkedett, hogy az értékeket (illetve ami azokból még megmaradt...) el kell árverezni és a befolyt összeg az ENSZ menekültügyi hivatalát illeti. Az árverés 1946-ban meg is történt és összesen 1.807.000 dollár folyt be. Az aranyvonat szállítmánya 1945-ös becslés szerint 206 millió dollárt ért - ez mai árfolyamon 2 milliárd dollárnak felel meg - a különbség tehát több mint 204 millió dollár. Kenneth D. Alford szerint az amerikai katonai hatóságok kiadott parancsra vált megállapíthatatlanná a vagyontárgyak személyi tulajdonjoga. Itt az előadó hivatkozott egy saját nagysikerű könyvére, melyet 1994-ben írt a második világháborús vagyontárgyak sorsáról. Ebben rámutatott: "a háborúban minden megszálló erő harácsolt" s ezt akkoriban nem is tekintették lopásnak. Nem volt ugyanis törvény, ami ezt megtiltotta volna a katonáknak. Mr. Alford még elmondta, hogy az eredeti leltárnak nyomaveszett s így fél évszázad múltán lehetetlen a tárgyak visszaszerzése, illetve a tulajdonosok azonosítása. Stirling György CSINGER JÓZSEF NYELVÜNKBEN ÉLÜNK Kimondom, he ebből támad is nagy viszály, hogy pusztít közöttünk a szellemi aszály, hogy szép anyanyelvűnk torzul s elkorcsosul, hogy sok magyar ma már nem tud jól magyarul. Azzal védekezik, hogy elfelejtette, s lehet, hogy az idő is eljárt felette, de nem lehet mindent ráfogni a múltra: Ki nyelvét felejti, az meg sem tanulta. Az idegen beszéd életünkbe árad, s közben a magyar szó gyökere kiszárad. Pedig nyelvében él bennünk is a nemzet, de ha nem ápoljuk, elsorvad, kiszenved. Ha szép magyar könyvet, szívünkből száműzve, olvasatlan dobunk szemétre, vagy tűzbe: árulói vagyunk, s ha nekünk nem szégyen, helyettünk a papír pirul szégyenében. Szerencsére vannak itt köztünk szép számmal, kik nem ellenkeznek nyelvtannal, szótárral. Van még sok jó magyar, ki nyelvet és tollat lelkiismeretes figyelemmel forgat, ki nem táncoltatja rossz lábon a verset, s a magyar múzsának tisztelt jó hírt szerzett. Ezek bizonyítják, hogy nyelvünkben élünk: Magyarul helyesen írunk és beszélünk. Olvasói levél Szórjanak rám bármi átkot, akkor is azt mondom, elég! Elég volt abból, hogy minden szombaton holokauszt- filmet nézetnek velem az állami közszolgálati televízión (is). Sem a Weisz család, sem a Schindler listája nem érdekel - rengetegen vagyunk így -, és tömény utálatomért azok a felelősök, akik ezt lépten-nyomon súlykolják. Kategorikusan - sokakkal ellentétben - a történteket én nem tagadom, sőt Isten-hívő emberként - sajnálom, de felháborít, hogy az arányok minden szempontból - nyílván az eddig felvett és az ezután felveendő kárpótlásokra is tekintettel, nálunk és csakis nálunk - fel vannak tupírozva. Az itteni érdekvédők és link egyesületeik miért nem fogadják már el az ebben a témakörben igazán mérvadó bécsi és izraeli intézetek komoly kutatásokra alapozott eredményeit, amely szerint a nálunk állandóan hangoztatott számnak talán az egyötöde lehet igaz... Különben is a keresztény magyarság meghurcoltatása, a magyarok holo- kausztja legalább ennyire kellene, hogy érdekelje a nézőt, hiszen történtek "dolgok" a Gulagon, Recsken, Kárpátalján, Dévidéken, vagy a nemes mai érdekvédők egy-két felmenőjének jóvoltából itt Pesten, az Andrásy út 60-ban is. Vagy ezek nem mártírok? Tagadja valaki? Mert akkor ide szintén büntetőtörvény kell. Kocsis Sándor, /Budapest/ PLATÓI SZERELEM A szerelem olyan, mint a napsugár. A szívedben meleget érzel, és vágyódsz egy társ után. Lágyan fognád a kezét, száját forrón csókolnád. Várod, hogy megérintsen a szerelem, s tested gyönyör járja át. Nap-nap után múlik. Te mégsem találtál reá... Plátói szerelemtől szenvedsz, sohasem lesz viszonzás. Érzed a szíved reszket, ha néha mellé állsz. Olyan Ő, mint a kőszobor, mit érzelem nem jár át. Nem érzi melegét a napnak, és vakon megy tovább... Iker Katalin
