Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-04-01 / 4. szám

2000. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 EMIGRÁNS LELEK ES AZ ÖNBIZALOM Az amerikai ember életvitelének egyik kulcsszava a "selfconfidence". E világszerte angol nyelven ismert és emlegetett kifejezés magyarul önbizalmat jelent. Az üzleti élet, a jó vagy rossz értelemben vett karrier, a megélheté­sért végigharcolt sors e pszichológiai kellékéről beszélget­tünk Csorba Domonkos Ferenc-rendi atyával. Ő a New York-i Szent István-templom lelkipásztora, az Újvilágban élő magyarok gondolkodásának, sorsának jó ismerője. Domonkos atya tengeren indul esketni egy magyar párt A bácskai Mélykúton születtem, de már gyer­mekkoromban Bajára költöztünk, s az ottani ferences templomba jártam, ott ismerkedtem meg Szent Ferenc rendjével, majd be is léptem szerzetesnek. Nem sokkal a teológia elvégzése után, 1969-ben a rend küldött ki az Egyesült Államokba. Többek között a nagy munkásváros­ban, Detroitban voltam, de leghosszabb ideje, máig a New York-i magyarok Szent István-templomában pásztorálok.-Az amerikai magyarok lelkipásztora szerint mi­lyen az emigránslélek?-Kezdetben mindenki gyökértelen, és jobbára az egyházhoz, hozzánk fordul segítségért, lelki támaszért. Az 56-osok kiváló érvényesülése változást hozott a magyarok megítélésében. A hazai magyar közoktatás az általános, de főleg a középiskolákban általában két-három szinttel magasabb értékű volt, mint az amerikai oktatás. Idekint még ma, a magyar iskolák gyengébb korszakában is elis­merik ezt a különbséget. Ez volt az 56-os menekültek tár­sadalmi-gazdasági sikerének egyik alapja. Órájuk azonban a kelleténél sokkal jobban hatott az amerikai élet jelszava, a selfconfidence. Növelte e hatást a borzalmas tudat, hogy sokáig vagy talán sosem juthatnak majd haza, tehát idekint nagyon kellett igyekezniük, hogy mély gyökereket eresz­szenek. Szinte kilencvenkilenc százalékuk így érte el rend­kívüli társadalmi-gazdasági sikereit, magas életszínvonalát. De jó részük éppen ezzel veszítette el keresztényi és ma­gyartudatát. Az itteni magyarság két részre oszlik. A több­séget elvitte tőlünk a gazdasági sikert hozó túlzott önbiza­lom. Sajnos már beléjük ivódott a tudat, hogy ők a világon senkire nem szorulnak rá - nem csak anyagilag -, még Is­tenre sem. Jellemző még rájuk a reklám agymosó hatása, amely elszürkíti kulturális érzékenységüket, egyéniségüket, s csak a haszonszerzésben csiszolják az agyukat. Él persze egy igen értékes, vallásos és magyarságtudatú kisebbség is.-Hogyan alakul ki nemzedékről nemzedékre az önbizalom?-A gyerekek már felnövekvőben ezt látják, mert ilyen a közszellem. De a közoktatás is tudatosan erre törek­szik. Például már az iskola nyolcadik osztályában tanítják a gazdasági gondolkodást, s ugyanezt sugallja a televízió több műsora.-Milyenek az új, vagyis az úgynevezett gazdasági emigránsok?-Szorgalmasak. Főleg a nők jutnak viszonylag könnyen munkához, mégpedig a nagyjából ötven éven felüli, vagyis a jól főző, gyakorlott háziaszonyok, akiket házvezetésre vagy idős családtag ellátására alkalmaznak. Nem egy közülük megkeresi a heti kétszáz dollárt, vagyis a havi kétszázezer forintot. Több anya jött ki, hogy egyete­mista gyermeke otthoni tanulmányait fizethesse, s itt marad félévig vagy egy évig. Nehéz "zöldkártyát" vagyis munkavállalási engedélyt kapni, de akinek sikerül, tudja, hogy itt könnyen elküldik a lógósokat. Ezért nagyon fe­gyelmezetten dolgoznak, még szombaton és vasárnap is, hogy minél több pénzt vihessenek majd haza. Aki kezdet­ben eljön a plébániára segítségért, később emiatt elmarad­hat a templomból.-Ilyen körülmények között nagyon nehéz lelki­pásztornak lenni? —A Szent István-templomban, amely ma már első­sorban az íreké, egyedül vagyok magyar pap, és sok a munkám. A hagyományos lelkipásztori tevékenységben arra is építeni lehet, sőt építeni kell, hogy a magyarság, a magyar nyelv társadalmi összetartó erő. Évek óta rendsze­resen szólok a hívekhez a magyar nyelvű rádióban, hogy ezzel is jobban elérjem őket. Azok közül, akik nem rövid időre és nem most jöttek ki pénzt keresni, hanem korábban érkeztek, az első generációnak hihetetlen lelki válságot je­lentett a gyökérszakítás, az új gyökerek megerősödése. Egyik mise végén a Himnuszt, a másiknak a végén a székely himnuszt énekeljük el közösen. E közös ének idekint, távol a hazától, olykor megrázó erejű. Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás óta a nyugdíjasok sorra hazatérnek, per­sze jó nyugdíjjal. Az a baj, hogy a templom köré nem so­rakoznak fel a magyar értelmiségiek, orvosok, ügyvédek. A szorgalom, a türelem, a szeretet évezredes társadalmi ereje segít nekem. A beszélgetést igazolta a személyes tapasztalat: ha a templom a vasárnapi mise alkalmából nincs is mindig egészen tele, a hatalmas idegen nyelvű tengerben a szent­mise a magyarok világi-lelki közösségének erejét is növeli. Szép, megnyugtató, otthonos vasárnapi magyar szigetet alkot, s ez a szentmise áhítatát még jobban emeli. Földessy Dénes /Napi Magyarország/

Next

/
Oldalképek
Tartalom