Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
1999. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 i ____i------1 SOÓS GÉZA ÚJJÁÉPÜL A HÍD PÁRKÁNY ÉS ESZTERGOM KÖZÖTT Régóta várt eseményre került sor az elmúlt időszakban. Orbán Viktor magyar-, és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök aláírásával szentesítette azt a dokumentációt, mely az Esztergom és Párkány közötti vasúti híd újjáépítését rögzítette. A II. világháború után a Mária Valéria híd volt az utolsó, mely még mindig a háború nyomát viseli. Az újjáépítésben az Európai Unió támogatása is igénybe vehető. Meciár, az előző szlovák kormányfő nem volt egy hídépítő alkat, így vele érdemben erről nem lehetett tárgyalni. A Mikulás Dzurinda vezette kabinet, partnernek bizonyult az újjáépítéshez, és nagy valószínűség szerint 2001-ben már átgördülhet az első gépkocsi a hídon. Egy évvel a román választások előtt patthelyzet bénítja a Vasile-kormány cselekvőképességét a bukaresti törvényhozásban. Pedig Romániának nagy szüksége lenne valódi reformokra. Ezt sürgetik a különböző nyugati pénzintézetek is. Csak hogy ezeket a reformokat nehéz úgy keresztül vinni a képviselőházban, hogy a kormánykoalíciónak az alsóházban egy főre zsugorodott össze a két éve még jelentős többsége. Léteznek ugyan "független" honatyák, akik többségében az Iliescu vezette Szociális Demokrácia Románia Pártja mellett szavaznak. Ma már úgy tűnik, ami a reformokat illeti Romániában megállt az idő. Nem így a napi politikában, mely már a választásoknak van alárendelve. Hogy mennyire eldurvulni látszik a hangnem, az SZDRP egyik alelnöke burkoltan lezsidózta Petre Románt, a Demokrata Párt elnökét. Ha egy évvel a választások előtt ez az irányadó hangnem, mi várható majd akkor, ha sűrűsödnek az események? Mind ezt kihasználva, akad olyan, aki már ma is a zavarosban halászik. Gheorghe Funar Kolozsvár polgármestere, magyarellenes hangulatot kelt a városban Alföldi László, magyar főkonzul személye ellen. Most nem sorolom fel azokat a képtelen vádakat, melynek gyökerei még a Ceausescu időszakára vezethető vissza. Érdekes viszont, hogy a román pszichológusok szerint Funar egy paranoid személy, akinek beszámítható képessége erősen korlátozott. Magyarul, Kolozsvár élén egy félkegyelmű egyén áll. Ez is a mai román valóság. Idehaza botrány botrányt követ, és mind ez a pénzügy szférát érinti. Még alig csengett le az úgynevezett VIP-listás botrány, amikor ismert politikusok (főleg MSZP-sek), közéleti személyek, sportolók, a Postabanktól kedvezményes kamatra kölcsönt kaptak, illetve betétjük kamata magasabb volt a szokásosnál. A szocialista politikusok a rájuk jellemző erkölcsi érzékkel, mind ezt természetesnek veszik, mint ahogy Paszternák László szakszervezeti vezető is természetesnek veszi, hogy megvásárolta a rábízott szakszervezet balatoni telkét, és penziót nyitott rajta. Mint említettem ez a dolog már lecsengett, most viszont itt van az újabb botrány. A Magyar Nemzeti Bank bécsi fiókjának több mint 70 milliárdos hiánya. Az egész ügy olyannyira szövevényes, hogy a külső szemlélő igazán nem is érti, hogy mi történt ott. Egy biztos, a bank konszolidálása a mi zsebünkből fog megtörténni. Az ügyben megszólalt a miniszterelnök is, és burkoltan bírálta Surányi Györgyöt a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Az ellenzék felvisított, és egyemberként felsorakozott Surányi mögé. Jellemző a hisztéria keltésükre, hogy még ebből is ők húzzák a sápot. Ugyanis, miközben krokodil könnyeket ejtenek Surányiért, a hozzájuk közel álló pénzemberek, hangos jajveszékelés közben, látványosan szabadulnak meg részvényeik egy részétől, melynek következtében a tőzsdei árak megindulnak lefelé. A kisbefektető pánikba esik, és ő is gyorsan piacra dobja részvényeit. Amikor a piac telítődik eladásra szánt részvényekkel, az árak zuhanása felgyorsul. Ekkor az urak felvásárolják értéken alul a részvényeket. Erre mondja az öreg Khon bácsi, hogy ügyes. Ezzel együtt is Surányi széke mozog, és nem elképzelhetetlen a pénzintézet élén a személycsere. Bár félek attól, hogy egy személy- csere sem változtatna azon a monetális pénzpolitikán, melynek következtében egy egész ország az adósság csapdájában vergődik. Elkészültek a jövő évi költségvetés sarokszámai, mely az agrártárca számára 265 milliárd forintot szán. Dr. Torgyán József a tárca minisztere, aki egyben a vidékfejlesztésért is felelős, mint egy 412 milliárdra tart igényt. Ennyi pénz viszont nem áll rendelkezésre. Itt persze nem arról van szó, hogy a miniszter úr kérése (követelése), megalapozatlan lenne, ismerve a vidék leszegényesedését, a gond csak az, nincs honnét előteremteni a kért összeget. Hosszú vajúdás után, ismét a katonai ügyészség tárgyalja az úgynevezett sortűzpereket. A Hom-kormány alatt - érthető okokból - altatták az ügyeket. Ugyanis, ha ezek a perek folytatódnak, még az is előfordulhatott volna, hogy Horn Gyula is a vádlottak padjára kerül, a Nyugati pályaudvarnál elkövetett vérengzés miatt. Most viszont az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az ötvenhatos sortűz az emberiség ellen elkövetett bűntény, mely soha nem évül el. Ennek kapcsán a Fővárosi Bíróságon megkezdődött Dudás István nyugalmazott ezredes és három társának a pere. Dudás István volt a parancsnoka a mosonmagyaróvári laktanyának, ahol a békés tüntetők közé lőttek. Hivatalosan 52 halottról beszélnek, nemhivatalosan viszont a halottak száma több mint száz volt, mig a sebesülteké több száz. Dudás István a Kádár-rezsim alatt gyakorta tartott beszámolót tevékenységéről, melyet nagy büszkén csak a néphatalom védelmeként emlegetett. Véres rémtettéért többször kitüntették, és különböző kedvezményekben is részesült. Most, hogy a vádlottak padján ül, már a memóriája is lényegesen szelektívebb lett, és sehogyan sem akar visszaemlékezni borzalmas cselekményére, egész pontosan arra, hogy ő vezényelte a sortüzet.
