Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Már a természet is beszállt a magyarok pusztításába (III) A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉS HÓHÉR KÉZRE ADTA KÁRPÁTALJÁT Kárpátalját sújtotta árvízről szólt az írásom első része, melyben részletesen kitértem az ukrán hatóságok felelősségére, illetve felelőtlenségére. A folytatásban az árvíz okait boncolgattam, valamint a segélyek körüli kuszaságokat említettem és azt a korrupciót mely a segélyek körül kialakult. A befejező részben vessünk egy pillantást a magyarlakta területek jogi státuszára. Kárpátalját a Trianoni békediktátum Csehszlovákiának "ajándékozta". A miértre most nem térek ki, mint ahogy a döntés erkölcsi vonatkozásán a meditációt is egy más alkalomra hagyom. 1944-ben a Szovjetunió Sztálin döntése alapján annektálta a területet, mely ettől kezdve a birodalom része lett. Érdemes néhány szót ejteni az annektálás módjáról. A bolsevik rendszer, minden fajta racionalizmust kerülve, szovjet katonatisztekkel huzattá meg a határt. Ennek következtében olyanfurcsaságok is előfordultak, hogy egy részeg szovjet tiszt, egy falu kellős közepén húzta meg a határt, mert a vodka hatására már nem tudott tovább menni. A falu egyik része ma Szlovákiához tartozik, a másik fele a mai Ukrajnához. Ahhoz, hogy meglátogassák egymást az elszakított családoknak több mint száz kilométert kell utazni. A temető az ukrán részhez tartozik, mig a templom szlovák terület. Ha valaki meghal, ma már csak átkiabálhatnak, hogy megtudja az illető, most temetik a testvérét vagy más hozzátartozóját. Szlovákiában viszonylag jó az ellátás, száz méterrel arrább az üzletek polcai üresek. Az ukrán faluban egyetlen működő traktor van, mely alkatrész ellátását másik hat rossz traktor biztosítja. Az a nyomor, ahogy ott a magyarok élnek, európai ember számára elképzelhetetlen. A kialakult status quot a párizsi békeszerződés deklarálta. Mind ebből következik, hogy a párizsi békeszerződés alacsonyabb erkölcsi alapon állt, mint a müncheni döntés, mely alapjául szolgált a bécsi döntésnek. Ha az erkölcsi normáktól most eltekintünk, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a párizsi békeszerződés milyen vonatkozásban érintette Ukrajnát. Valószínű sehogy, mivel abban az időben Ukrajna mint önálló állam nem is létezett. Akkor viszont milyen nemzetközi szerződés szellemében tartozik Kárpátalja Ukrajnához? Jól tudjuk, nincs olyan szerződés. Marad a szokásjog, vagy az elbirtoklás. Ilyet viszont a nemzetközi jog nem ismer. Természetesen ezt a kérdést feszegethetnénk Jugoszlávia vagy Szlovákia esetében is. Már csak azért, mert azon országok amelyekhez csatolva lett ma már nem léteznek. Csak az utódállamok. Nyugati politikusok nem győzik hangoztatni, hogy Európa békéjét a határok sérthetetlensége garantálja. Ez körülbelül annyit jelent, hogy nem érdemes firtatni a politikai banditizmuson alapuló határokat, ebbe belekell törődni. Mint ahogy bele kell törődni a Kárpátalján pusztuló magyarság sorsába, akiket az árvíz után a fagyhalál, az éhínség és újabban a kolera is tizedel. Azért is belekell törődnünk mert ez az európai gondolkodás. Ha teszem azt Jeruzsálem arab szektorában lelőnek egy izraeli katonát, annak a képe bejárja a világsajtót és teret kap az elektromos médiákban. Kárpátalján több tízezer magyarnak kellett a kemény téllel szembenézni. Az éhséggel járványokkal kell küzdeniük. A világnak legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy egy gondolat erejéig is elidőzzön a kontinens egyik legnagyobb igazságtalanságán és tragédiáján. Nekünk újságíróknak pedig illik erről hallgatni. Ha okosak vagyunk nem kérdezünk sokat, nem beszélünk felelősségről, sőt olyan kifejezéseket sem használunk mint egyetemleges felelősség. Cserébe eljuttathatunk a szenvedők részére egy kis alamizsnát. Rövidesen felvesznek a NATO-ba, ha tudunk viselkedni, ha nincs velünk sok baj, ha tele lihegjük az újságokat, hogy a határok sérthetetlenek. A szomszéd államok belügye, hogy miként pusztítja honfitársainkat. Mert csak ez az út vezet a NATO-ba és az Európai Unióhoz. Közben azért nagy kegyesen megengedik, hogy egy kis segélyt átjuttassunk a határon. Cserébe csak azt kérik, maradjon szájkosár rajtunk. Szép új világ ez, és mi ebben keressük a helyünket. Valaki egyszer azt mondta: Európa kannibalizálódik. Sajnos úgy tűnik, ez igaz, bár mind ezt késsel, villával és damaszt-szalvétával teszi. Még az is lehet, hogy előtte elmondja, hogy "aki ételt italt adott..." Milyen különös az emberi természet. A Kárpátalján élő magyarok a katasztrófa láttán sok helyen azt mondták, hogy ez a végső szenvedés hozza el számukra a szabadságot, a reményt, hogy visszatérjenek az anyaországhoz. Ott a Latorca partján még él a remény, mely élteti az ott élőket. Jólenne, ha valaki megmondaná nekik, hogy amit erőszakkal elvettek azt mindig visszalehet szerezni, de amiről önként mondunk le azt talán soha. Ezért volt olyan bűnös és aljas az alapszerződés Ukrajnával, mert az orgazdával kötött megállapodás, óhatatlanul annak szintjére süllyesztette. 1944-ben a bevonuló szovjet csapatok, több mint 40 ezer magyart hurcoltak el és gyilkoltak le bestiális körülmények között. A hozzátartozók számára ismeretlen fogalom a kárpótlás, a jóvátétel, mig zsidó honfitársaink mindent megkaptak az elmúlt 50 évben. Kárpátalján még beszélni sem lehetett ezekről a gyilkosságokról. Még a nyilvános megsíratást is büntették. Jó lenne, ha Európa úgy lépne be XXI. századba, hogy megoldást találnának az ott élő magyarság sorsára, mert nem biztos, hogy az elhallgattatásuk vagy eltüntetésük célszerű megoldás. Nürnberg példa kell legyen arra, hogy nem is a legkényelmesebb...(Vége) Soós Géza Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
