Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. október tatták -- igazolja a kérelmek jogosságát és úgy továbbítsa azokat a MH-hoz? Ha ehhez nincs joga, akkor miért iktatták közbe? Csak azért, hogy ezzel növeljék az adminisztrációt, megrövidítsék a határidőt és még több jogosultat zárjanak ki a kitüntetésből? És megfosszák őket az erkölcsi elismeréssel járó nyugdíjkiegészítéstől, ami az alacsony magyarországi nyugdíjakból nyomorgó volt rabok számára óriási segítséget jelenthetne?... E bürokratikus és logikátlan feltételen kívül, ami az ügyintézést határidőre szinte lehetetlenné tette, lenne még más megjegyzésem is. Elsősorban az, hogy ha a Magyar- országon élők számára is szinte áthidalhatatlan akadályt jelentett a rövid határidő, akkor mit szólhatnak az emigránsok? Tudtommal az emigráns lapok némelyikének csak jóval a határidő lejárta után állt módjában közölni a PÉK felhívását, amikor arra már egyetlen igényjogosult emigráns sem tudott válaszolni. Sokszázan, de talán sok ezren élnek külföldön olyanok, akik 1945 és 1956 között jogtalanul börtönt szenvedtek. Ők mivel érdemelték ki a mellőzést? Talán azzal, hogy emigránsok? Ezellen a felháborító diszkrimináció ellen tiltakozni kell! És tiltakozni kell a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a kormány eljárása ellen, hogy olyan rövid határidővel tették közzé az Emléklap adományozásáról szóló rendeletet, hogy attól már eleve elütöttek mindenkit, aki 1./ nem rendelkezett a szükséges okmányokkal és 2.1 az emigránsokat. Kinek a "jóvoltából" hirdették meg "suba alatt" úgy az Emléklapot, hogy még a kérvényük beadására sem biztosítottak időt és lehetőséget az igényjogosultak számára? Adtak valamit, de úgy, hogy minél kevesebben juthassanak hozzá az őket megillető erkölcsi és anyagi elismeréshez. Mire volt ez jó?... Az emigránsokon kívül még egy másik nagy kört is kirekesztettek az elismerésre jogosultak köréből: az internáltakat. A rendelet csak azokat említi, akiket magyar vagy szovjet bíróság ítélt el. 1945 és 1956 között sokezren voltak letartóztatásban rendszerellenes tevékenységükért, de erről soha semmiféle papírt nem kaptak. ítélet nélkül tartották őket fogva akár évekig is. Nem börtönben, hanem intemálótá- borokban, nevezetesen például Recsken, ahol sokkal rosszabb volt a bánásmód, mint akárhány börtönben. Őket miért sújtja diszkrimináció?... Végül azt is szóvá kell tenni, hogy miért szabták feltételül a hároméves ítéletet? Nagyon jól tudjuk, hogy az első időkben, a 1946/47-es években a népbíróságok az összees- küvési ügyekben is gyakran "megelégedtek" 1-2 éves ítéletekkel, csak később vált egyre szigorúbbá az ítélkezés. Aki például 1948-ban 2 és fél évvel megúszta az összeesküvési vádat, mennyivel kevésbé érdemli meg az Emléklapot, mint az, aki az ötvenes években ugyanazért a rendszerellenes tevékenységért 5-6 évet kapott? Éppen azok szenvednek hátrányt, akik előbb fordultak szembe RákosiékkalL. A 110/1999. (VII.7.) sz. rendelet tehát bővelkedik a hibákban, mind a szövegezés, mind pedig a végrehajtás tekintetében. Ennekfolytán úgy érzem, szükséges kijelentenem, hogy ha valamilyen csoda folytán meg is oldódnék az én személyes problémám és október 23.-án átvehetném az emléklapot, nem élnék a lehetőséggel. Szolidaritásból visszautasítanám egészen addig, amig 1./ az emigránsok, 2.1 a recskiek és a többi volt internáltak, valamint 3./ a három évnél rövidebb időre ítéltek nem kapják meg ugyanazt a jogot, ami megilleti a Magyarországon élő és 3 évnél hosszabb időről szóló bírói ítélettel rendelkező bajtársaimat. Feltéve, ha megfelelnek a bürokrácia előírásainak és fel tudják mutatni a semmisségről szóló bírói határozatot Súlyos felelősség terheli a PÉK vezetőit azért, amiért a rendelet megjelenésekor nem kifogásolták a hibákat és hiányosságokat s így hátrányos helyzetbe hozták bajtársaiknak egy igen jelentős részét. Ezzel eljátszották a jogukat ahhoz, hogy a jövőben képviseljék a volt politikai foglyokat és nevükben bármit is tegyenek. Bízom benne, hogy a 110/1999 (VII.7.) sz. rendelet hozzánemértésből vagy rosszindulatból fakadó hibáit a Miniszterelnöki Hivatal illetékesei hamarosan kijavítják és pótlólag egy olyan új rendeletet adnak ki, amely igazságosan és diszkrimináció nélkül szabályozza a Szabad Magyarországért Emléklap és a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék adományozását. Stirling György HEGYEN TÚL Távolba vesző gyermek látomás... Hegyek emelkednek, a szikla magas fala vár. Van-e a csúcson túl, és milyen a világ? Erdő borítja a párás hegyet, szakadékon át függőhíd vezet. Indulnál fel, fel a magasba, de a válladat az idő súlya nyomja. Lent állsz, és nézheted a sziklák felett a sas hogy lebeg. Hallod a természet békés neszét, e tájon a szél mindig zenél. Szárnyad, ha lenne láthatnád a bércek másik oldalát. Nevet, kacag, úgy érzed minden él, a Himalája magáról mesél, a fák suttogva borulnak föléd. Iker Katalin CÍMKÉPÜNK: Az 1956-os szabadságharc hősi halottjainak emlékoszlopa a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. Másolat színes fényképről. A fényképet Lezsák Sándor országgyűlési képvielőtől kaptuk. Köszönet érte.
