Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. júL- aug. VIGYÁZAT MAGYAROK, LOPNAK AZ ELVTÁRSAK! Aki hazudik, az lop is, - tartja a bölcs népi mondás. Az már régen köztudott és bizonyított volt, hogy az egykori elvtársak, mérhetetlen sokat hazudtak (csúsztattak, konspiráltak és mellébeszéltek), ezért senkinek sem okozott meglepetést, hogy a lopást is magas szinten művelték. Bár a Kiskirályok mundérban című könyvemben bebizonyítottam a legfelsőbb katonai vezetés visszaéléseit, harácsolását, kiváltságos juttatásait, arra azonban még álmomban sem mertem gondolni, hogy a rendszerváltást követően mindez tovább folytatódik, mégpedig ugyanazon elit (és holdudvarai) részvételével, törvényesített formában, szemérmetlenül, cinikus módon és gátlástalanul! Meg merik tenni, mert elmaradt a törvényes felelősségre vonás (az elszámoltatás), a hajuk szála sem görbült meg azoknak, akik nagytételben loptak, csaltak, harácsoltak és (szándékosan vagy hozzánemértésből) csődbe vitték az országot. TÖRVÉNYESÍTETT LOPÁSOK A pénzügyekben (vagy bankügyekben) teljesen járatlanok számára is elképzelhetetlen, hogy egy tetszőleges pénzintézet milliárdos veszteséget "termeljen". Érthetetlen a halmozódó és nagy összegű veszteségek kifejlődése, hiszen nem csupán egy (esetleges) dilettáns vezetőn múlnak a szervezet pénzügyei, hanem komoly beosztásokban és intézkedő képes (rálátással rendelkező) szakemberek tömegein, akiknek munkaköri kötelezettségük a menetközben felmerülő gondok időbeni (!) jelzése (szóvá- tétele), korrigálása vagy hatékony intézkedést feltételező tiltakozásuk megtétele. Ezek a jól dotált urak a kezdet kezdetén láthatták a problémákat (ha értettek a szakmájukhoz), és kellő időben megálljt kellett volna mondaniuk a veszteség növekedésére. A Postabank vezető garnitúrája és a kedvezményezettek kalákában LOPTÁK AZ ADÓFIZETŐK pénzét, illetve/vagy segítették a fű alatti kiutalásokat (felvételeket). Ezek a kedvezményezettek még a pitiáner zsebtolvajok erkölcsi szintjét sem érték el, hiszen semmi kockázatot nem vállalva sokkal mélyebben nyúltak a köz zsebébe, mint enyveskezű kis kollégáik, az utcai járókelők, vagy a tömegközlekedési járműveken utazók esetébe. MOSOLYGÁS ÉS NEVETGÉLÉS Úgy tűnik, hogy a közpénz "megcsapolásában" érintett személyek erkölcsi értékítélete teljesen eldeformálódott a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakosgatási időszakában. Minden egyes rajtakapott "kedvezményezett" szégyenkezés nélkül, mosolyogva nyilatkozott a médiáknak, természetesnek vették, hogy teletömték bukszájukat, miközben az ország az általuk felvett (és elherdált) államadósság törlesztésének kínjait élte és éli át, egzisztenciák tömegei mentek tönkre, iskolás gyerekek lettek rosszul az éhezéstől, koldusok lepték el az utcákat, és a nyugdíjasok zöme még a gyógyszereit sem képes kiváltani. Nagy Sándor és Sándor László elvtársak, Csiha Judit elvtársnő és a többiek pedig a megbánás legkisebb jelét sem mutatják. Valamilyen titokzatos és különleges belső szabályzókról és kedvezményezettek köréről beszélnek, de azt egy szóval sem említik, hogy mennyit kaptak ebből a "kosárkából" a valójában rászorult árvízkárosultak, illetve azok a szakszervezeti tagok, akik Nagy Sándort és Sándor Lászlót évtizedek óta úri módon eltartották kicsiny fizetésükből lecsapolt szakszervezeti díjaikból! Természetesnek veszik, hogy ők a Jupiterek és a plebs áll az ökrök gyülekezetéből. Horn Gyula is nyugodtan parancsolgathat a Postabank által finanszírozott háromszintes házának korszerű úszómedencéjében vagy kipihenheti fáradalmait a szaunájában, hiszen a holdudvara fátylat borított a múltra, a számlát pedig már régen benyújtották a népnek, azoknak is, akik még ma is rájuk szavaznának. Nemrégiben Cser Ágnes bájolgott a tévében, és (a riporterrel egyetemben) sérelmezte, hogy "csupán" húszezer forintért molesztálják, mert a többi százezreket nem tudták rábizonyítani, illetve volt olyan is, amit már visszafizetett. Tisztelt Olvasók! Tetszenek érteni ezt a mérhetetlen cinikus és ocsmány hozzáállást a "lebukottak" viselkedésében? Véletlenül sem jut eszükbe, hogy a tolvaj akkor is tolvaj, ha nem milliókat lopott, hanem tized vagy század részét. Cser Ágnes tehát a pitiáner tolvajok kategóriájába soroltatja magát, de attól még tolvaj marad, vagy ha úgy jobban tetszik, - akkor sikkasztó, csaló vagy hűtlen kezelő! Sorolhatnám tovább a tolvajok és sikkasztók nevét, kevés kivétellel mind úgy viselkedik, mint az eddig említettek, semmi értelme, hogy népszerűsítsük őket. A jelenség országos és öröklött, a pártállam prominens gurui vezették be egykoron a kiváltságosok kasztja számára! Önmaguknak! MITFÁREREK GYÖNGYSZEMEI A postabanki botrány kirobbanását követően azonnal megjelentek a sztárjogászok (ügyvédek), a sztárriporterek és a pénzügyi zsenik, akik azt magyarázzák a pórnépnek, hogy ezek a kiskamatozású kölcsönök (belső) törvényes utón lettek folyósítva, minden olyan patyolattiszta, mint a légbuborékos mosógépből kikerült fehérnemű. Az ún. "belső szabályozókra" való hivatkozás csupán azt jelenti, hogy a banktól felvett kedvezményes hiteleket törvényesítsék, a kedvezményben részesült "kuncsaftok" bűnét csökkentsék, és az egész kérdést "elmasza- tolják", illetve elbagatelizálják a közvélemény előtt.
