Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1999-06-01 / 6. szám

1999. június

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

9

Szerbia egész területén a Duna hidakat megsemmisítették. Ugyan akkor a szerb vezetők semmit sem tanultak a történtekből. A koszovói albánok százezrei menekültek el, mig másokat meggyilkoltak, kifosztottak, a nőket megerőszakolták. Ma már úgy tűnik a koszovói albánok kálváriája nem ér véget. A NATO szárazföldi csapatok bevetése nélkül nem éri el célját. Idehaza a parlamenti pártok között nincs különösebb véleménykülönbség a helyzet megítélésében. Mégis volt valaki, aki az egész konfliktusról más szemszögből is hangot adott. Az illető Csurka István a MIÉP elnöke. Nyilatkozataiban többször kifejtette abbéli véleményét, hogy ha majd egyszer eljön a békekötés ideje, nem lehet megkerülni Vajdaság státuszát sem. A szerb hatalom népírtó politikájáért ilyen formában is be kell nyújtani a számlát. Már csak azért is, mivel Trianonban a Jugoszláviára vonatkozó passzusok az ország szétesésével érvényét vesztette. Már csak Montenegró maradt meg a szövetségben és az időközben autonómiáját elvesztő Vajdaság. Úgy tűnik, hogy a hatalom Belgrádban ma már nem tart igényt a nemzetiségekre. Ha ez így van egy szétválás csak a területekkel együtt képzelhető el. A koszovói népirtás előbb-utóbb arra fogja kényszeríteni a nagyhatalmakat, hogy Koszovó státuszát ne Szerbián belül próbálják elképzelni. Vonatkozzék ez a Vajdaságra is. Akár úgy is, hogy a Vajdaságot osszák ketté, az ott élő lakosság nemzetiségi hovatartozása arányában. Minden polgár maga döntse el, hogy melyik országot válassza hazájának. Csurka elképzelését idehaza a politikai elit nem fogadta kitörő örömmel. Érdekes volt látni az MSZP és az SZDSZ reakcióját, mely bántóan és durván elutasító volt. Hivatkoztak nemzetközi szerződésekre és Helsinkire. Arról viszont bölcsen hallgattak, hogy a helsinki szerződés Németország kettéosztását és a berlini falat fogadta el kiinduló pontnak. Azóta viszont nagyot változott a világ. Mind az MSZP, akikben még egyfajta internacionalista szellem fedezhető fel, mind az SZDSZ, akiknek őszinte magyarsága megkérdőjelezhető, mint oly sok esetben az elmúlt időben, a magyarság érdekei ellen cselekszenek. Nem szabad elfelejteni ezt a megfogalmazást, hogy az az igazi magyar, akinek fáj még Erdély elvesztése. Ez Vajdaságra is legalább annyira vonatkozik.

Csurka István egy történelmi pillanatban vetette fel a kérdést, egy olyan történelmi pillanatba, melyre lehet, hogy még egyszer belátható időn belül nem kínálkozik lehetőség. Szűklátókörű, magyarellenes és végtelenül ostoba az a politikus, aki nem gondolkodik el Csurka István elképzelésén. Az új ezredévi forduló Magyarország trianoni tragédiájában is változást hozhat.

*

Orgonakoncertekkel várja október közepéig az

egri bazilika a koncertkedvelőket, köztük a várost látogató turistákat is. Az ország második legnagyobb templomában minden nap tartanak koncertet, s a látogatók a főszékesegyház orgonáján játszott jeles zeneművekben gyönyörködhetnek. A klasszicista stílusú nagytemplom akusztikája különleges hangzást kölcsönöz a XIX. századi salzburgi mesterek építette Moser-orgonának.

Szüleim emlékére

ÚTMENTI FESZÜLET

(Életkép a hontalanság éveiből.)

Feszület áll az út mentén elhagyatva, egyedül.

Jámbor szokás állította kegyelete jeléül.

De az úton bármilyen nagy legyen is a forgalom, a Megváltó szent nyugalmát nem zavarja buzgalom.

Virradattól napnyugtáig zajlik a jövés-menés, - néhánynak, ha eszébe jut egy rövid keresztvetés.

Pedig Ő naphosszat várja vágyódással, szüntelen, hogy valaki - csak egy percre - Véle elbeszélgessen.

Csak egy percre állana meg a sok közül valaki, - csak egy percre, egy félre csak, csupán egy szót szólani.

Olyan kevés, amit kíván s nincs senkiben szánalom, hogy megálljon,szóljon Hozzá csak annyit,hogy JÉZUSOM!

Előtte, ha olykor mégis meg-megpihen valaki s csak felsóhajt, Ő már tudja, mit szeretne mondani.

Égbőljövő szózatot, vagy hihetetlen nagy csodát aki nem vár, az megérti szívében az Úr szavát.

Továbbmenvén érzi, mintha erőt, vigaszt nyert volna, egy sóhajért a Megváltó már meg is jutalmazta.

Mégis milyen kevés, aki így könnyítene magán, azért olyan elhagyatott Krisztus ott a keresztfán.

...De midőn leszáll az alkony, a lárma, zaj lecsitul, a magányos kereszt felé egy emberpár elindul.

Hűséggel és bizalommal közelednek feléje s látják, mintha a kereszt is már hívőlag intene.

Elejébe megérkezvén köszöntik a Megváltót és Véle elbeszélgetni nem keresik ők a szót.

Ha akadt a nap folyamán csekély jó, vagy kis öröm, hálálkodva mondogatják:"Uram Jézus, köszönöm

Ha panaszra lenne okuk, - előfordul gyakorta - csak nézik Őt a keresztfán s enyhül szívük fájdalma.

Ha naphosszat hiába vár Krisztus ott a kereszten tudja, hogy Őt látogatni este eljönnek ketten.

...Új reménnyel a szívükben, békén egymás oldalán, ott áll csendes áhítattal édesapám és -anyám.

Panajothné László Márta