Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. június SOÓS GÉZA Ki legyen a köztársasági elnök? POLITIKAI MACHINÁCIÓ SZOCIALISTA MÓDRA Még el sem csitultak a Postabank körüli pénzügyi botrány hullámai, amikor újabb hasonló esetről lehet hallani. Néhány lap tudni véli, hogy a Magyar Nemzeti Bank bécsi fiókjának hiánya megközelíti az 50 milliárd forintot. Az ügyben hivatalos helyről nagy a csend. Ugyan akkor a médiák híranyagát ebben a vonatkozásban hivatalosa nem cáfolták. A szállingózó hír érdekessége, hogy Surányi György, a Nemzeti Bank elnökének széke, az új kormány megalakulása után inogni kezdett. A kormánykoalícióból a kisgazdák, az ellenzék soraiból a MIÉP többször hangot adott bizonyos személycserére a bank élén. Furcsa mód, a szocialisták és az SZDSZ védelmére kelt Surányinak, akit végül is a kormány helyén hagyott. Már-már úgy tűnt, hogy a Nemzeti Bank pénzügyi helyzete szilárd, amikor robbant az újabb pénzügyi botrány. A kabinet egyelőre hallgat és kivár, a találgatások tovább folynak. Pert nyert a főváros metró ügyben a kormánnyal szembe. Annak idején, még a Horn-kormány szerződésben vállalta, hogy belátható időn belül megkezdik a 4-es metró építését. A tervezett metróvonal a Kelenföldi pályaudvartól indulna, és a Kálvin teret érintve a Keleti pályaudvarnál fejeződne be. A hatalomra került fideszes koalíció elvetette a tervet azzal, hogy nem vitatja az új metróvonal szükségességét, de anyagi okok miatt, egyelőre nem tartja időszerűnek. Érveltek azzal is, hogy akkor amikor Kelet- Magyarországon a Tisza gátjai olyan rossz állapotban vannak, hogy egy-egy árvíznél, csak megfeszített erővel tudnak úrrá lenni, akkor fontosabb a vagyon és életbiztonság, mint a metró tovább építése. Néhány napja a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy az aláírt szerződést a kormány egyoldalúan nem változtathatja meg. így a szerződés továbbra is érvényben marad. Más kérdés az, hogy anyagiak hiányában, nem lehet kikényszeríteni a további építést. Az előző írásomban érintőlegesen említettem Deutsch Tamás ifjúsági és sport miniszter erőfeszítését a honi futball megreformálására, illetve konfliktusát Kovács Attilával, a Magyar Labdarugó Szövetség elnökével. Azóta az események felgyorsultak és a miniszter úr intézkedései egy koalíciós válság lehetőségét rajzolták fel. Egy kicsit visszamenve időbe, a hazai futball klubok a pénzügyi összeomlás szélére kerültek. Az okait most nem részletezem. Tény viszont, hogy egyes fővárosi patinás labdarugó klubok, ismert politikusokat kértek fel, társadalmi elnöknek. Ezek a felkérések főleg a kisgazdák felé hangzottak el. A felkérés nem titkolt célja, hogy a politikusokon keresztül több támogatás kicsikarása. Cserében a társadalmi elnökök politikai presztízse növekedhet, mely a következő választásokon jól kamatoztatható. A kisgada politikusok óhatatlanul szembe kerültek Deutsch Tamás miniszterrel, akinek intézkedéseit nem mindig kísérte körültekintés. Az ügy odáig fajult, hogy az országgyűlésben a sportminisztert két interpellációban is leszavazták, melyben a kisgazda frakció tevőlegesen részt vett. Válaszul még ugyan azon az ülésen, Torgyán interpellációjára adott válaszát - egy más vonatkozásban - nem fogadta el a Tisztelt Ház. Most a fideszes honatyák fordultak szembe pártszövetségesükkel. Ilyen skandallum mióta demokratikusan megválasztott képviselők ülnek a Parlamentben nem történt. Az eset figyelmeztetés kell, hogy legyen a koalíció számára, nehogy a történtek szakító próbájává váljon a szövetség egységének. Érdemes volt figyelni az ellenzéki képviselők arcát, melyről sugárzott a megelégedett győzelem. Az SZDSZ mint fő bajkeverő, azonnal sajtótájékoztatót hívott össze, és tudatta az újságírókkal, hogy törvényt tervez beterjeszteni abban a tárgyban, hogy kormánypárti politikusok ne vállalhassanak társadalmi megbízást sportklubok élén. Nyilván a liberálisok s rájuk jellemző sunyisággal, abban bíznak, hogy sikerül összeug- rasztani a két koalíciós pártot, illetve elmélyíteni a válságot, amelyből politikai tőkét szeretnének kovácsolni. Ismerve mint Orbán Viktor, mint Torgyán József politikai tapasztaltságát, nagy valószínűség szerint elkerülik ezt a csapdát. Felállítottak egy másik kelepcét is a koalíció számára, ezt most a szocialisták. Antall József idején született egy olyan megállapodás, hogy a köztársasági elnököt az Országgyűlés válassza meg és személyére az ellenzék tesz javaslatot. Ezt a megállapodást a Horn-Kuncze koalíció felrúgta, és újabb négy évre Göncz Árpádot választották meg. Amikor nyilvánvalóvá vált az egyezmény felrúgása, a nemzeti erők szorgalmazták, hogy a nép válassza a köztársasági elnököt. A parlamenti viszonyokat kihasználva, ezt a törekvést a szocialisták és a liberálisok csirájában elfojtották. Most viszont a fidesz és kisgazda megállapodásnak van egy olyan kitétele, hogy 2000-ben a köztársasági elnök személyére a kisgazdák tesznek javaslatot. Az sem titok, hogy ez a személy részükről dr. Torgyán József lenne. Néhány napja a Szociáldemokrata Párt iijúsági tagozata világgá kürtölte, hogy aláírást fog gyűjteni annak kikényszerítésére, hogy a köztársasági elnök személyét népszavazás döntse el. Az egész ügyben az a zavaró, hogy idehaza nem is léteznek szocdemek, hát még annak ifjúsági tagozata. A pártról csak akkor lehet hallani, ha valamelyik öreg bolsi a másik bolsi nyakát szorongatja, miközben a pártra hivatkozik. Az már csak hab a tortán, hogy az MSZP azonnal üdvözölte a nemlétező ifjúsági tagozat felhívását és teljes súllyával csatlakozott hozzá. Nem kell a politikához feltétlenül hozzáértőnek lenni, hogy ezt az egész politikai machinációt a szocialisták agyal- ták ki. Déli szomszédunkban Jugoszláviában dörögnek a fegyverek. A NATO gépei naponta több hullámban támadják a szerb katonai célpontokat. A károk hatalmasak.
