Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 levonul az óvóhelyekre és nem titkolja Amerika-ellenességét. Az utcai közlekedés jelentősen megcsappant és zúgolódásra csak az ad okot, hogy sorba kell állni a kenyérért, nincs benzin és egyre több a hiánycikk. A háború első napjainak diplomáciai vetületéről is érdemes szót ejteni. Az első támadási nap estéjén — két órával az első NATO-bombázók felszállása után Oroszország kezdeményezésére összehívták a Biztonsági Tanácsot, de határozat nem született. Másnap reggel Belgrád bejelentette, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Álllamokkal, Angliával, Németországgal és Franciaországgal. Azóta e négy ország követségeinek teljes személyzete elhagyta a jugoszláv fővárost. A belgrádi magyar nagykövetség személyzete ugyancsak hazautazott és csak két műszaki ember maradt vissza az épület őrzésére. (Három nappal később egy kb. ötvenfonyi feldühödött tüntető tömeg támadást intézett a magyar nagykövetség ellen : betörték az ablakokat, megrongálták a kerítést és kárt tettek az épületben. A budapesti külügyminisztérium tiltakozott Belgrádban az incidens miatt és hazarendelte a hátrahagyott alkalmazottakat is. Jól nyomon követhetjük e folyamatot : hogyan lett a Rambouillet-i konferenciából bombázás? Hónapokig tartó huzavona után Rambouilletben ez év februárjában amerikai kezdeményezésre sikerült végre összehozni egy szerb-albán békekonferenciát, amelyből nagy keservesen megegyezés is született. Nem telt bele egy hónap és kiderült, Milosevicsék csak időt akartak nyerni és eszük ágában sincs a szavukat tartani. Erre — az előzetesen már eldöntött forgatókönyv szerint — többszöri nyomatékos figyelmeztetés után március 23-án a NATO elhatározta, hogy fegyveres erővel kényszeríti Belgrádot a Rambouillet-i egyezmény megtartására. A célt és az ahhoz vezető utat azonban igen homályosan fogalmazták meg Brüsszelben. Mintha senki sem gondolta volna át, hogy a tervbevett lépéseknek mik lehetnek a következményei, az ellenfél válaszlépései után milyen újabb lépéseket kell tenni a siker érdekében. Ahogy az egy átlagos sakkozótól is elvárható... A számbeli és technikai fölény, a tűzerő és a kezdeményezés vitathatatlanul a NATO oldalán van, de mit lehet elérni pusztán légi csapásokkal? Bombázásokkal és rakétákkal meg lehet gyengíteni az ellenfelet, de háborút eldönteni, vagy éppen megnyerni aligha lehet. Ezt Amerika már Vietnamban vagy az Irak ellen nemrégiben vezetett légi offenzíva során is megtanulhatta. A katonai erő -- ezesetben a légierő — alkalmazásának akkor van értelme, ha a katonák pontosan tudják, mi a feladatuk. Hogy el kell jutniok egy pontra, vagy el kell foglalniok egy várost. De a jelenlegi célok távolról sem ilyen egyértelműek és ha jószándék sugallta is azokat, nehezen megvalósíthatók. A Rambouillet-i megállapodás végeredményben egyetlen pont miatt bukott meg : Milosevics nem volt hajlandó elfogadni azt a NATO koszovói jelenlétét, hogy az egyezmény végrehajtását nemzetközi békefenntartók ellenőrizzék. Úgy vélte, ez egyenlő országa szuverenitásának csorbításával és inkább a konfliktust választotta. A NATO pedig lépéskényszerbe került, mert amikor idáig jutottak az események, visszaút már nem volt. A cél: kikényszeríteni a békemegállapodás végrehajtását, azzal, hogy légi csapásokkal meggyöngítik a hadviseléshez nélkülözhetetlen jugoszláv fegyveres erőket. S amikor a NATO úgy látja, hogy ez bekövetkezett, valószínűleg újabb figyelmeztetést (ultimátumot?) küld majd Milosevicsnek, hogy ha nem teljesíti a megegyezés pontjait, akkor... Nos mi lesz akkor? Hát akkor tovább folytatják a bombázásokat! Meddig? Ki tudja?... Javier Solana legutóbb így fogalmazta meg a katonai beavatkozás céljait: Belgrádot rá kell kényszeríteni arra, hogy leállítsa a koszovói vérengzést, a menekülteket vissza kell engedni az otthonaikba és véget kell vetni a humanitárius katasztrófának, amivel megteremtőnek a politikai megoldás feltételei. A NATO fölénye nyomsztó, ám ez csak meddő fölény. Eredményt egyelőre még nem hozott. A szerbek kegyetlenkedése fokozódott, a népirtás mértéke minden képzeletet meghalad, a menekültek száma egyre emelkedik : Milosevics az albánokon tölti ki bosszúját a NATO bombázása miatt. Vajon megtalálja-e a NATO azt a megoldást, amivel legjobban szolgálhajta a célt : a béke megteremtését a Balkánon?... 1999. április 20. ATROCITÁSOK A MAGYAR-JUGOSZLÁV HATÁRON A Magyarország déli határai közelében zajló háborús események miatt a magyar hatóságok felhívták a figyelmet arra, hogy magyar állampolgárok csak halaszthatatlanul fontos esetben utazzanak Jugoszláviába. A vasútforgalom zavartalan ugyan és a határ még nincs lezárva, de senki biztonságát nem lehet garantálni. A magyar utazási irodák lefújtak minden olyan társasutat, amelynek célja a dalmát tengerpart vagy Görögország és a MALÉV Közel-Keletre tartó repülőgépei nagy kerülőt tesznek, hogy elkerüljék balkáni háborús övezetet. A magyar-jugoszláv határról több incidens híre érkezett Budapestre. Néhány hazatérő magyar turistát megmotoztak a jugoszláv határőrök és akadékoskodtak velük. A belgrádi hatóságok megvonták a tartózkodási engedélyt a NATO-országok újságíróitól, így kiutasítottak két magyar TV-riportert is. Egyiküket, a délvidéki származású Vujity Tvrtkót és operatőrtársát a szerb határőrök kirángatták autójukból és egy szobába vitték, ahol módszeresen perceken át verték őket. Mindkettőjüket pokrócba csavarták és úgy rugdosták a védekezésre képtelen embereket. A riportereket hazaérkezésük után kórházba szállították kivizsálásra. A két magyar újságíró elmondotta, hogy véleményük szerint már várták őket a határon és azért volt részük bántalmazásban, mert egyik riportjukban cáfolták azt a hivatalos szerb közleményt, miszerint a vajdasági magyarokat nem sorozzák be katonának a jugoszláv hadseregbe. A két magyar ezzel szemben azt állítja, hogy a magyar fiatalokat mind behívják, ezért azok inkább elszöknek otthonról és rokonoknál bújkálnak. A NATO támadás megindulása óta a Vajdaságban élő magyarok állandó rettegésben élnek és nem tudják, mit hoz számukra a holnap. ***** Taszáron a polgári védelem parancsnoksága is felkészült minden eshetőségre : a polgármesteri hivatal adatai alapján számbavették a népességet, az állatállományt és a gépjárműveket, meghatározva azt is, hogy egy esetleges légitámadáskor hogyan helyezhetik biztonságba a lakosságot. A taszári bázist kiszolgáló Brown and Root cég dolgozóinak az amerikai parancsnokság felajánlotta, hogy szükség esetén beköltözhetnek a támaszpontra.
