Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999.. május SOÓS GÉZA Küzdelem az elemekkel VÍZÖZÖN MAGYARORSZÁGON Nincs szerencséje hazánknak a csapadékkal. Több éves szárazság után tavaly ősszel bőséges égi áldás hullott. Meg is lett az eredménye. Hónapokig tartott Kelet- Magyarországon a védekezés a gátakon. Szerencsére a nagyobb katasztrófát sikerült elkerülni. Már-már fellélegzett az ország, amikor sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó. Hullott is pár napig, de csak a gyerekek örömére. A nagy havazás több mint ötszáz települést zárt el. Megkezdődött a küzdelem a hóval. Gépek, katonák és a polgári lakosság megfeszített munkája nyomán, néhány hét múlva helyre állt a forgalom, minden települést legalább egy irányból meg lehetett közelíteni. A hó eltakarítás több milliárdot vett ki az államkasszából. A kemény télnek áldozatai is voltak. A havazás elmúlása után sem lehetett fellélegezni. A szakemberek megjósolták, hogy ez az irdatlan mennyiségű hó a tavaszi olvadásnál komoly problémákat fog okozni. Sajnos a jóslat szóról szóra bejött. Március első napjaiban, a hőmérő higanyszála 15 fok fölé ment, és hirtelen megindúlt az olvadás. Az ország keleti fele, tengerré változott. A szántóföldeket és a legelőket, több mint 350 ezer hektáron víz borította. Ez a balaton felületének többszöröse. A kárt az is tetézte, hogy a földeken sokhelyen beszántották a vízelvezető csatornákat, árkokat. Máshol a patakok medrei nem voltak tisztán- tartva. Az átereszek eliszaposodtak, eldugultak. A belvíz mellett jött az árvíz is. A folyóvizek magassága újabb és újabb rekordokat döntött meg. A Bodrog emberemlékezet óta nem volt ilyen magas. Elkeseredett és sokszor reménytelen küzdelem folyt az árral. így is többszáz épület került a víz fogságába, és nem kevés, főleg régi rossz alapokra épített vályogház össze is dőlt. Az árvíz egyik legnagyobb károsultjai a cigányok voltak, akiknek szerény hajlékai eleve árvizes területre épültek. Sajnos az egész védekezést végig kisérte egy különös ellentmondás. Magyar- országon több mint 600 ezer embernek nincs munkája. Lakossági megoszlás szerint többségében a kevésbé iparosított keleti országrészben. Idehaza minden munkanélküli valamilyen formában támogatásban részesül. Sajnos nincs rá jogszabály, hogy ezeket a munkanélkülieket kötelezzék közmunkára. Az egyik oldalon az állítólagos emberi jogok, melyek csorbát szenvednek, ha valakit az árvízre vezényelnek, a másik oldalon a semmiért felvett támogatások. Ez egy furcsa kettősség, mely az adófizető polgárt irritálja. A Tisza több mint 50 cm-rel haladta meg a minden idők legmagasabb vízállását. A belvizek elvezetésén többszáz szivattyú dolgozott. A mezőgazdasági tárca részéről elhangzottak ígéretek, a károsult gazdák megsegítésére. A gond csak az, hogy az eddigi védekezések is hatalmas összegbe kerültek. Félő, hogy az államháztartásban zavart fognak okozni a védekezésre elköltött forint milliárdok. Pénzzel fejeztem be az utolsó mondatomat, azzal is folytatom. Közismert, hogy a tavalyi év sikerévnek számít. A gazdasági mutatók szinte minden ágazatban bizakodásra adnak okot. Közel öt százalékkal nőtt a GDP, az infláció látványosan csökkent, javult a folyó fizetési mérleg. Ebből kiindulva a kormány abban bízik, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. Az idei évre is 5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. Az ellenzék irreálisnak tartja ezeket a várakozásokat, és megkezdődött egyfajta vészjósló huhogás. Egyesek már-már újabb Bokros-csomagot emlegettek. Szerencsére az első hónapok az optimistákat igazolták. Tovább javult a fizetési mérleg. Csak januárban a külföldi vállalkozók több mint 330 millió dollárt ruháztak be, a legtöbbet Magyarországra ebben a térségben. Az export dinamizmusa sem tört meg. Ha ebben a gazdasági miliőben, valami negatívumot is lehetne emlegetni, az az, hogy a beruházások az ország egyes régiójában dinamikus fejlődést mutatnak, mig máshol, ahol legalább akkora szükség lenne rá, még késik. Az ország bizakodó hangulatát egy különös leleplezés árnyékolta be. Az előzmények még a szlovák Meciár- kormány idejére nyúlnak vissza. Az elmúlt időszak bizonyos terrorista cselekményei a határon túlra vezethetők. A köz-nyelv csak úgy emlegeti; a Meciár-kommandó. Az akkori belügyminisztérium hallgatott a dologról. Néhány hete robbant a bomba, bizonyos Omega akcióról. Lényege, hogy a szlovák titkosszolgálat Omega fedőnév alatt, egy lejára-tási kampányba kezdett, melynek célja Magyarországot rossz színbe tüntetni fel, és ezzel is megakadályozni, de legalább is késleltetni hazánk felvételét a NATO-ba, és az Európai Unióba. Ez az aknamunka kiterjedt egészen a terrorista cselekményekig. Tiszteletére legyen mondva a jelenlegi szlovák kormánynak, akik diplomáciai csatornán keresztül bocsánatot kértek a magyar kormánytól s egyben megígérték, hogy a tetteseket megkeresik és felelősségre vonják. Ennek tükrében, milyen groteszk Horn Gyula egy akkori kijelentése, amikor Meciárt barátjának nevezte, és tisztességes embernek titulálta. Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a katonai ügyészség irattárából Horn Gyula összes iratai eltűntek. Csodálatos képpen ezeknek a dokumentumoknak éppen Horn miniszterelnöksége alatt kelt lába. Huncut aki rosszra gondol, de azért kikivánkozik az emberből, hogy Horn Gyula pufajkás koráról sok még a fehér folt. Egyesek esküsznek rá, hogy ott látták a Nyugati pályaudvarnál egy sortűz alkalmával. Arról már említést sem érdemes tenni, hogy az átvilágító bizottság ismételten felszólította őt és Gál Zoltánt, hogy mint III/III-ok mondjanak le. De ők úgy döntöttek, hogy most sem mondanak le. Ennyit a tisztességes közéletről. Befejezésül nem szabad szó nélkül elmenni a közszolgálati médiák kuratóriuma körüli huzavona mellett. Más demokráciákban, ha ilyesmiről hall a polgár, nem
