Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. május SEGÍTSÉG! A felvidéki magyarság életének szomorú kísérőjelensége az örökös, kényszerű tiltakozás. Persze ez nem egyéb, mint az ún. jus murmurandi, vagyis a morgás, a duzzogás joga. Egykét jól irányzott oldalba rúgás után azonban az ilyen zavaró duzzogások rendszerint elnémulnak. Nemzeti kisebbségünk nyelvi és tudati azonossága megőrzésének legfontosabb letéteményesei a magyar iskolák. A felvidéki magyarság anyanyelvi iskolahálózata felszámolásának, elsorvasztásának, lezüllesztésének szándéka nem új keletű igyekezet, egyidős kisebbségi sorsunkkal, bár megnyilvánulási formái koronként változtak. A mai Szlovákiában az 1994. évi parlamenti választások következtében a hatalomhoz jutott autokratikus-nemzeti politikai irányvonal bomlasztja, rombolja a még mindig működőképes magyar iskolahálózatot, próbálja megosztani és elkedvetleníteni a magyar pedagógusokat, s lehetőleg minél több magyar gyermeket próbál átirányítani az államnyelvű iskolákba. A hatalmi fondorlat ezen a téren kimeríthetetlen. Az idei tavasz a Felvidéken újabb magyarellenes iskolapolitikai megszorítások kezdetét jelentette, amelyeknek azóta sem akar vége szakadni. Március második felében Ond- rej Nemcok szlovák oktatásügyi államtitkár bizalmasnak szánt, de azért mégiscsak nyilvánosságra került körlevele borzolta a kedélyeket, amely több magy arellenes, kimondottan rasszista intézkedés megvalósítását tűzte ki célul az oktatásügyben. Az államtitkár bizalmas utasításai szerint például a járási és kerületi közigazgatási szerveknek intézkedniük kellett volna, hogy a szlovák nyelvet, a földrajzot és a történelmet a magyar tannyelvű iskolákban is a szlovák államnyelven tanítsák, sőt e tantárgyak oktatását csakis szlovák nemzetiségű pedagógusok végezhessék. A körlevelet a felvidéki magy arság vezetői - hasonlóképpen a szélesebb tömegei is - az állami szintű rasszizmus egyértelmű megnyilvánulásának minősítették. Többen nyilvánosan ki is fejtették aggodalmukat, miszerint a felvidéki magyarság iskoláinak védelmében soha nem tapasztalt nyomással lesz kénytelen szembeszegülni. Az 1996/97-es tanévvel kezdődően miniszteri utasításra kötelezően bevezetendő csakis egynyelvű bizonyítványok ügye olyan próbakőnek ígérkezett, amely majd törvényszerűen megosztja a magyar iskolák pedagógusait, igazgatóit, az iskolák mellett működő szülői szövetségeket, és nem utolsósorban megosztja az egész felvidéki magyar társadalmat. A csakis államnyelvű iskolai bizonyítványok kibocsátásáról szóló miniszteri utasítás már 1997 januárjában meghozta a maga negatív következményeit. Szervezett tiltakozás ekkor még nem volt. A magyar iskolák igazgatóinak tetemes része - tartva a hatalom megtorlásától - már 1997 januárjában sem merte vállalni a kétnyelvű iskolai bizonyítványok kiadását, és csakis államnyelvüt osztott ki iskolája növendékeinek; mások „ravaszkodva" azt a megoldást választották, hogy kiadtak egy úgymond „hivatalos" szlovák nyelvű és egy „nem hivatalos" magyar nyelvű bizonyítványt is. A kétnyelvű bizonyítványok eltörlésével párhuzamosan annak érdekében is megtörténtek a megfelelő lépések, hogy mindennemű iskolai dokumentációból (osztálykönyv', osztálynapló, tanterv, óralátogatási jegyzőkönyv, tanulók törzslapja, stb.) kiszorítsák a magyar nyelv - tehát a tanulók és pedagógusok anyanyelvének, illetve az iskola tannyelvének - használatát. A sorpzatos magyarellenes intézkedések törvényszerűen váltották ki a magyar szülők és pedagógusok védekező megmozdulásait. 1997 márciusában felgyorsult a hatóságilag már 1996. május 17-én bejegyzett Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének szervezése a Felvidék egész magyarlakta területén. A szövetség 1997. április 26-án tartotta meg első országos közgyűlését Érsekújvárott. Ezzel párhuzamosan egy ad hoc bizottság is létrejött, az ún. Magyar Szülök Petíciós Bizottsága, amely 1997 márciusában és áprilisában nagyszabású tiltakozó aláírásgyűjtést szervezett. A diszkriminatív magyar- ellenes intézkedések, az előkészületben lévő új közoktatási törvénytervezet, valamint az egynyelvű bizonyítványok ellen sikerült összegyűjteni 55.663 érvényes tiltakozó aláírást, amelyet a petíciós bizottság április 28-án átadott Éva Slavkovská miniszter asszonynak. A tiltakozó akciók szervezéséből a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is kivette részét. Ennek eredményeként 1997. június 2-án a Felvidék több magyarlakta városában nyilvános tiltakozó nagygyűlésekre került sor a magyar iskolák védelmében, ezen belül is főleg a kétnyelvű iskolai bizonyítványok radikális és törvényellenes betiltása ellen. A dunaszerdahelyi nagygyűlés vezérszónoka, Duray Miklós például leginkább azt emelte ki a tömeghez intézett beszédében, hogy, lám, a felvidéki magyarságnak már évtizedek óta kemény küzdelmet kell folytatnia iskolái megmaradásáért. A felvidéki magyarság a „tiltakozások történelmét" írja - fejtegette Duray -, s íme. most is azért vagyunk kénytelenek felemelni tiltakozó szavunkat, hogy a hatalom ne törölje el, ne tiltsa le anyanyelvűnket gyermekeink iskolai bizonyítványáról. A hatalom azonban a tiltakozások ellenére sem mutatott hajlandóságot semmilyen engedményre a kétnyelvű iskolai bizonyítványok betiltása ügyében, s ahogy közeledett a tanév vége, úgy növekedett a magyar iskolák igazgatóira nehezedő hatósági nyomás és megfélemlítés. Csáky Pál parlamenti képviselő június közepén az Európa Tanács embeijogi bizottságához fordult panaszbeadvánnyal. „Amikor Stras- bourgba fordultam panaszommal - nyilatkozta tette indítékairól a sajtónak Csáky képviselő - (...) jogaimat és a demokráciát védtem. Szeretném időben felhívni az illetékes európai szervezetek figyelmét arra, hogy különböző retorziók érhetik azokat a pedagógusokat és iskolaigazgatókat, akik nem lesznek hajlandók kiadni az egynyelvű bizonyítványokat." A Központi Koordinációs Tanács 1997. június 17-én - tíz nappal a tanévzáró bizonyítványosztás napja előtt - Füleken megtartott ülésén fontos ajánlások születtek ebben a tárgykörben. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a hatalom nem hajlandó semmilyen engedményre, sőt az iskolaigazgatókat különböző megtorlások kilátásba helyezésével zsarolja, amennyiben nem engedelmeskednek fenntartás nélkül feletteseik utasításának. A tanács ennek ellenére kitartásra biztatta a
