Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
1998. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 RÉVFFYLÁSZLÓ EMLÉKEZTETŐ... Közeledik Magyarországon az újabb választások időpontja. Ez talán még sokkal fontosabb és főleg sorsdöntőbb lesz, mint volt 1994-ben. A teljesen rongyosra és szegénység létminimumára lezüllesztett magyar nép hajlamosnak látszik arra, hogy a rablóbandának ad még egy lehetőséget az uralomra. Miért történhet ez meg? A magyarázat nagyon egyszerű. Amikor egy személyt megfosztanak a megélhetési lehetőségtől és, amikor az állásáért már azért is remegni kell, hogy mit mond, kit mer kritizálni - ilyenkor az egy tál étel megszerzése kerül előtérbe és minden más feledésbe merül... Reményt már nem várhat senkitől. Politikusai korruptak és lop mindenki büntetlenül, aki a hatalom és a tűz közelében ül. Ilyen állapotban csak két kiút van a végső megsemmisülés elől. Az egyik, hogy fellázad kirablói ellen és elkergeti azokat, mert más kiutat nem lát, hogy sorsa esetleg kevés javulással is, de még változik. Ilyenkor nem fél a halált osztó fegyvertől és a fenyegetésektől, mert sok esetben talán a halál a megváltást, a megnyugvást és a lélek békéjét hozza meg. Sajnos az ilyen fellázadáshoz is a legteljesebb összetartás szükséges, ami megvolt 1956-ban annak ellenére, hogy tudatában voltak a várható és azonnali szovjet beavatkozásnak, mely többszázezer katona jelenlétében volt jelen az országban. A második kiút, és ezzel az összetartás lehetősége akkor jöhet létre, ha egyöntetűen képesek felölelni a múlt emlékeit, emlékeznek a diktátorok és az új átfestett elvtár- sak/urak hazugságaira. Mert nem lehet rémlátásnak nevezni, ha azt állítjuk, hogy lassan, de biztosan, mint a kisértet lopakodik be az ország vezetésébe egy régi kommunista manó. Ki ne emlékezne az egykori köpcös, kopasz, férfi szépségnek egyáltalán nem nevezhető Rákosi Mátyásra, akit talán már sokan elfelejtettek, de mintha a kis manó kisértete újra itt volna, és utódai követve az ”Ó" szeretetét, politikáját - megint lesújtanak a magyar népre a régi tanítómester fogásaival. Csak az a különbség, hogy most nem Moszkva kiszolgálásával teszik ezt, hanem a kapitalista, rablótőke szolgálatában. Az "etetés" ahogy ezt a szót az állatkertben szokták használni az állatok éhségének a csillapítására, megint divatba jött. De most 10 millió embernek adagolják újra azt, amit Rákositól tanultak egykor. Egyik hűséges tanítványa van a rivalda fénybe állítva, de nem ő a "ringmaster", aki a hazugságokat csupán a megírt forgató könyv, a Lenin-biblia szövegével elhitetni akarja a szeretett néppel, hanem a függöny mögött álló, gyapjashajú, róka ésszel és ravaszsággal megáldott, úgy nevezett "elit”. Ők voltak azok, akik a kopasz manó bukását előrelátva, ügyesen kezdtek lázadozni a kellő pillanatokban, hirdetve, hogy nem kérnek a Rákosi-rendszerből és azt megreformálni kívánják. Ma "Ők" az igazi forradalmárok, akik francia becsületrendet kapnak és "Ők" azok, akik a 70-es és 80-as években megszerzett külföldi kapcsolataikkal, amikor szá- molatlanul és felelőtlenül szedték fel a nép kárára a dollár- milliókat, előre szerződést kötöttek a külföldi rablótőkével, a magyar javakat odaígérve "mogyoróért" és cserébe megkapták a milliárdokat, mint jutalékot. Még Rákosi elvtárs sem csinálhatta volna jobban, ha élne. Az ő politikája még az egykor megtanult és többször végrehajtott terroron érvényesítette pártja politikáját. Hiszen az egykori 1919-es Vörös Őrség parancsnoka a kínai határok közelében nem pénzt lopott és sikkasztott, hanem kíméletlenül gyilkolt, hogy kiérdemelje Lenin elismerését és megszerezze a jogot ahhoz, hogy negyed századdal később életre hívja a magyarországi kegyetlen Államvédelmi Hatóságot. Ez a világ ma már nem folytatható Hazánkban s éppen ezért volt szükség a gyapjas hajúak eszére, intelligenciájára, az "elitre", hogy finomabb módszerekkel kényszerítsék térdre a magyar népet, tegyék olyan szegénnyé, hogy azt Rákosi-Rosenfeld Mátyás egykor gyilkos terrorral tudta csak elérni. Nincs a világon ma olyan törvény, mely ezt tiltaná és nincs olyan bíróság, ahol a mostani kereskedelmi "elit" bűntetteiért hosszantartó börtönbüntetést kaphatnának a modern-kor kegyetlen rablói. Aki mindezeket kétségbe vonná, nézzen körül nyitott szemmel a mai Magyarországon. Láthat pompát, fényt, ragyogást, amit mindig fényképeznek, hirdetnek és hűséges ügynökeik terjesztik a nagyvilágban, hogy Magyarország a legjobb utón halad a szabad demokrácia felé, szólás- és közlésszabadság is biztosított. Van nálunk piacgazdaság, mely nagyszerűen betagozódik a nemzetközi rendbe, és lehet nálunk lassan már földet is vásárolni, hiszen sehol a világon nem lesz olyan olcsó, mint Magyarországon. Biztosítva lesz, hogy két év után megtérül a vételár, további két év alatt gadagságot is biztosít majd egy életre. Gondoskodni fog erről az olcsó munkaerő, amiből van és lesz éppen elég. Viszont, akinek lesz bátorsága elmenni a nagyváros mellékutcáiba és a kisvárosok rosszul megvilágított lakásaiba, megláthatja a meztelen valóságot. A nyomorultak életét, a nyugdíjasok filléres gondjait, a fiatalok kilátástalan jövőjét, a szegény családok ele- settségét. Nekik nincs egy szavuk sem, beleszólásuk az életük alakulásába. Azt intézik helyettük a gyapjashajuak "elitje", hiszen csak ők szólnak ma már minden szóban, ők intézik az ország ügyeit, ők ítélkeznek a magyar nép holnapi sorsa felől és ők építik fel maguknak a gazdagságot, mégélhetést a magyar nép kirablásával. Jó lesz ezekre emlékezni 1998-ban, amikor újra szabad választás lesz, emlékezni, hogy micsoda pusztítást
