Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
1997. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Fazakas Ferenc A MAGYARSÁG ősei Sors és végzet, illetve istenhívő ember szerint a Mindenható akarata nemzetünket ott a Kárpát-medencében alakította azzá, amiből az évezredek viszontagságai dacára még vagy 16 millió - a világon elszórva - fennmaradt a Kr.u.-i 20. század utolsó évtizedének közepére. Az maga a csodálatos, hogy az Atlanti-óceántól az Ural-hegységig teijedő Európa közepén egy maroknyi turáni nép hazát szerezzen és megmaradjon több száz milliós álja népek közepette. Ezek között csak a germánokat és a szlávokat említem, akiknek legalább egy-két ezer éve útjában vagyunk s akik szintén nem bajorként vagy oroszként tűntek fel az ősidőkben, hanem különféle népek faji keveredése következtében és a nyelvek összeolvadásának velejárójaként alakultak ki. A múlt század közepén született francia történetíró, Charles Seignobos Franciaország őszinte története ” című művében azt íija. hogy a francia a legkever- tebb európai nemzet, pedig ők nem a népvándorlás útvonalán kellett a földbe kapaszkodjanak a fennmaradásért. Tényként kell tehát elfogadnunk, hogy "úgy a magyar nép, mint a magyar nemzet erősen kevert” (Dr. Nagy Sándor). A mohácsi csatatéren 1526. augusztus 29-én a magyar nemzet nagyhatalmi állása megszűnt, elsősorban a délszláv és germán keverék Zápolya János árulása révén - aki 1514-ben a Dózsa-lázadás 70.000 résztvevőjét lemészároltat- ta, és 1625-ben Temesvár körül tétlenül várta 80.000 körüli hadseregével, hogy a király hadserege és maga II. Lajos is elpusztuljon, hogy ő maga legyen a király. Ekkor a magyar nemzet még nem tudhatta, hogy csak 150 év múlva, mint középhatalom fog felszabadulni a török átoktól. Az 1920. évi trianoni békekötés után azonban minden magyar rá kellett döbbenjen arra, hogy a teljes függetlenségünk olyan erőtlenséggel párosult, hogy Európa szegénylegényei nyugodtan kirabolhatták azt a kis országot is, ami Trianon után megmaradt. A nemzet legjobbjai ekkor kezdték megvizsgálni, hogy kik is vagyunk, s Európa miért kezel páriaként bennünket, mert ezer éven át nemcsak magunkat védtük Ázsia ellen, hanem egész Nyugat-Európát. 1945-ben még függetlenségünket is elvesztettük, s 1956 után az abortusszal a lét és nemlét küszöbére jutottunk, mert a minket körülvevő halálos ellenségeink ötszörös népessége hamarosan tízszeres fölénnyé növekedhet. S ezek nemcsak maguk hitték, de a világgal is elhitették, hogy idegenek vagyunk a Kárpát-medence magaskultúrájú “szlovák”, “dáko-román” és “jugoszláv” (szerb, horvát és szlovén) őslakóira. A természetes velejárója mindennek az volt, hogy az Osztrák-Magyar Birodalomban a finn-ugor-vogul származás erőltetése mellett, alig-alig tengődő őskutatásunk a két világháború között a nehéz vergődések ellenére erőre kapott s az 1945-ös emigráció az egész világ tudományos okmányaira támaszkodva az őstörténeti kutatás tüneményes kibontakozását valósította meg, amit odahaza a párt tilalmazott. Ennek ellenére az újabbkori ásatások és véletlenül feltárt leletek nagyban elősegítik az őstörténelem fejlődését. 1964-ben Vértes- szőllős községben (Komárom vm. tatai járás) egy világfeltűnést keltő leletben 400 ezer éves emberi csontokat találtak egy tűzhely közelében megégett állati csontokkal és kezdetleges kőeszközökkel. A régészek szerint ez a legrégibb lelet Európában, régebbi a neanderthálinál is. Ezen a környéken van Kömye falu. ahol 3000 éves fémöntöde maradványaira bukkantak (réz és bronz); a név a sumer kema szóból ered =nagy =kör=nagykiteijedésű település. Innen északra van Neszmély, ahol 3000 év körüli umatemetőt találtak; szintén a sumer Na-szu-mel szóból származó név = nagy-víz-mélv = mély nagy víz, hiszen a Duna közelében van. Nem messzire fekszik, de már Fejér megyében Dunapentele (nevét később kapta Pantaleon görög származású keresztény vértanúról), ahol 40 holdas temetőt találtak, ami arra utal. hogy itt sok ember lakott. Közelében Nagyperkáta községben egy ősi földvár alapjai mellett gazdag bronzleleteket is találtak a Kr. előtti 1800-as időkből, amikor a lakosság ott már földművelő is volt. A Baranya megyei Pécsváradon 4000 éves kő- és rézkori falu maradványaira bukkantak. A Budapest-kömyéki Budakalászon egy 4000 éves agyagszekér formájú ivóedényt találtak egy homokbányában, ami annak bizonyítéka, hogy használták már a szekeret; ugyanilyen szekér formájú ivópohár került elő a mezopotámiai sumer városnak. Urnák a királysíijaiból is. A kocsi sumer találmány s első formája kétkerekű volt, amelyet “gig”- nek neveztek. Ugyanúgy nevezte fajtánk azt a kétkerekű fütó- kocsit. amelyet két rúd közé fogott ló húzott Ebből lett később a négykerekű gigger = szigir = szekér, amelyet az elvándorolni kényszerült sumerok hoztak magukkal. Hasonló településeket találtak az Alföldön és Erdélyben is. Dr. Nagy Sándor a Tisza és a Maros szögletében fekvő Tápé községről, a mellette elterülő Lebő nevű dűlőről, Mogyoród (Mogyorós), Diód (Diósd), Aba, Abád, Abony, Abas és sok más falu nevéről kimutatja a sumer eredetet. Ugyanezen a téren boldogult Dr. Baráth Tibor történész professzor és Telekiné Kovács Zsuzsanna is értékes munkát végzett, az utóbbi főleg az erdélyi földrajzi nevek (hegyek, dombok, folyók) sumer eredetét bizonyította be Minderről történelmi feljegyzések, krónikák nincsenek, azonban a régészeti leleteket megcáfolni nem lehet, s ezek azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medencébe évezredekkel Kr.e. egy ősi, ugyanazt a nyelvet beszélő nép telepedett be, amelytől a még ma is használt földrajzi és helységnevek jó- része származik. Ez a nép a meleg, de terméketlen Mezopotámiából indult el - ahol még ma is csak nagyon alacsony népsűrűségben laknak az emberek --, hogy földművelés tudásával olyan földön élhessen, amely addig lakatlan senkiföldje volt. Ez az ősnép a sumer volt, s a sumer városállamokat a Tigris másik oldalán fekvő Elam ország hegyvidékéről származó nép szervezte meg. Elam sumer nyelven élőanyát jelent. Elamban volt egy Kerka nevű folyó, amely két sumer szóból tevődik össze: kerk = kerek, az “a” pedig a folyóvíznek a legősibb szava volt; tehát Kerka = köröző, kanyargós víz, s emellett volt egy Pakod nevű város. Tehát nem jelentőség nélküli, hogy Zala megyénkben van egy Kerka nevű folyó és mellette Paka és Pakod nevű faluk. Árpád honfoglalása előtt a
