Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. október ARADI D. IMRE ÉBRESZTŐ A MAGYARSÁGNAK 2. rész A Magyarországon jövő tavasszal esedékes választásokkal foglalkoztunk legutóbb, ennek szinte felmérhetetlen fontosságára hívtuk fel az emigráció figyelmét Ha ugyanis a nemzet- ellenes erők bebetonozódnak jelenlegi pozícióikba, akkor a magyarság napjai meg vannak számlálva. Azokhoz fordulunk, akiknek fáj fajtájuk megnvomorítása, megalázása és tenni akarnak valamit. A hazai ügyekben járatlanoknak szándékozunk eligazítást adni, rámutatni a bajokra, és arra, hogy egyénileg mit tehetnek ezek orvoslására. A kommunista rablógazdálkodás után megmaradt állami vagyon szakszerű szétosztása és eladása megteremtette volna a piacgazdaságra áttéréshez szükséges gazdasági alapokat. A jogos kártalanítás és gondos, körültekintő privatizáció helyett a vezető szerepbe került és maradt réteg az ország javait átszivattyúzta a saját és külföldi megbízói zsebébe. Arról van most szó, hogy ha a következő választásoknál nemzeti erők kerülnek hatalomra, akkor még sikerülhet az ellopott javak lényeges részét visszaszerezni. Ez a nemzeti vagyon lenne az ország tőkéje, amellyel a magy ar érdekeket favorizáló becsületes szakemberek elkezdhetnék a gazdaság felpítését. A mostani szakfeaajemberektől csak a jelenlegi gazdaságpolitika folytatása várható: az adóssághalmozás, a restrikció, a még megmaradt vagyon és bevételek felélése. Ez természetesen a lakosság javarészének további elszegényedéséhez fog vezetni, az állapotok javulásának legkisebb reménye nélkül. Ezek a tények is rámutatnak a következő hazai választások rendkívüli horderejére. Az emigráció küldetése világosan kibontakozódik: minden erőnket be kell vetnünk annak érdekében, hogy a nemzeti erők összefogjanak és a választásokat megnyeijék! Ennek eléréséhez minden külföldön élő magyar hozzájárulhat. A sikeres politikai kampányhoz, mint a háborúhoz is, sok pénz kell, de korlátolt mennyiségű pénzzel és korlátlan képzelőerővel is lehet komoly eredményeket elérni. Először is vizsgáljunk meg néhány megoldásra váró problémát. Mint tudjuk, a tömegtájékoztató eszközök javarészét a liberális erők kontrollálják. Ezeknek nem érdeke a népnek hiteles információt adni, hiszen a céljuk éppen az, hogy a népet/választókat állandó tájékozódási zavarban tartsák. Az országban zűrzavar van minden téren, mert a hatalomnak ez előnyös. A régi nómenklatúra rendelkezésre áll, így a lehetőségük megvolna a rendcsinálásra, de nem akaiják megtenni, mert a zavarosban könnyebb halászni. A káoszban lezajlott a privatizáció, az elit óriási vagyont szerzett, de kevesen ismerik a részleteket és azt sem tudják, hogy tulajdonképpen mi történt. A félrevezetett, ezerszer becsapott nép cinikusan vagy értetlenül nézi a bűvészkedést, handabandázást, nem tudja, ki érdemli meg bizalmát, kire szavazzon. A hiedelem szerint kár magát strapáim, hiszen: úgysem tehetünk semmit! Ezeknek tükrében világosan kirajzolódik, hogy feladatunk a hazai nép tájékoztatásában rejlik. A harmadik évezred küszöbén az információ korában élünk. A helyes tájékoztatás. a tudás fontosabb, mint egy falat kenyér. Egy darab kenyér csak egy ember életét menti meg, a jó tájékoztatás egy ország sorsát döntheti el! A legjobban az éter hullámain keresztül befolyásolhatók a választók, utána következnek a nyomtatott termékek. Ezek részünkre a fent említett és egyéb okok miatt is, hozzáférhetetlenek. Sajnos, még az általunk roppant fontosnak deklarált és otthon beharangozott nemzeti rádió elindításának pártolása is vakvágányra futott. Ez a hazai kezdeményezők szervezetlensége miatt történt, holott mi itt már készen álltunk rendszeres támogatásukra. Rendelkezésre állnak továbbra is a nemzeti szellemű külföldi magyar szervezetek és ezeknek vezetőségei. Ezek természetesen megtesznek minden lehetségest magasabb szinten, így megérdemlik a tagság további támogatását. Talán ezúttal nem fognak olyan lelkesedéssel harcolni, mint '94-ben, amikor egyeztető munkájuk a hazai vezetők kiábrándító viselkedése miatt nem érte el a kívánt eredményt. Megmaradt számunkra a gyalogsági hadviselés, az, amit itt “grass roots” kampánynak hívnak. Ez ugyanis a fű gyökereinél, az egyének kezdeményezésének szintjén bonyolódik le, nincs nagy összegekhez kötve. Több tízezer külföldi tart fenn kapcsolatot hazai rokonokkal, barátokkal. Ha mindezideig különböző okok miatt nem tárgyaltak politikáról, akkor most elérkezett ennek is az ideje. Tegyük fel nekik a kérdést, hogy milyen a politikai helyzet otthon és csodálkozva tapasztaljuk, hogy ma már rendszerint azoknak is van véleménye. akik nemrég még büszkén állították: “én nem politizálok”. Ha sikerült a nyulat kiugratni a bokorból, azaz a politizálást elkezdeni, akkor a befolyásolásukra szolgáló további lépések már automatikusan következnek. Ha kiderül, hogy legutóbb nem mentek el szavazni, meg kell győzni őket. hogy most már a nézőközönségnek is színre kell lépni, semmittevésük nem tapsot és dicséretet, hanem fújjolást érdemel. Családjuk és hazájuk érdekében törődjenek legalább annyit a politikával, hogy felismeijék a tisztességes nemzeti elkötelezettségű pártokat és vezetőket, mert csak így lesznek képesek helyesen választani, a saját sorsukat megjavítani. Ha megtudjuk, hogy barátunk rossz szekeret tol, fel kell világosítani álláspontja helytelenségéről. Érveinket alátámaszthatjuk a külföldön megjelent kiváló leleplező cikkekkel, könyvekkel. Semmibe vagy fillérekbe kerül 10-20 másolat elkészítése a szemnyitogató cikkekről, amelyeknek továbbítására is fel kell kérni őket, hogy az igazság minél szélesebb mezőnyben váljon ismertté. Akik megszokásból baloldali és liberális lapokat járatnak (mint Népszava, Népszabadság, Magyar Hírlap stb.), azokat rá kell venni, hogy térjenek át hiteles tájékoztatással szolgáló sajtótermékekre (pl. Új Magyarország nailap, heti
