Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 vág}' havi Magyar Fórum, Demokrata stb ). Aki megteheti, fizessen elő barátainak ilyen lapokra, ha csak néhány hónapra is (hetilap ára fél évre kb $10). Ha rájönnek, hogy a valóságban mi történik az országban, mennyit hazudnak nekik, többet nem fogják a népet egymásnak ugrató, gyűlöletet szító liberális szennyet kezükbe venni. Ha barátunk jól tájékozott, úgy biztatni kell aktív politizálásra, részvételre a nemzeti érdekeltségű pártok heroikus küzdelmében. Támogassuk őket minden rendelkezésünkre álló eszközzel, munkájukért nyújtsunk nekik megfelelő elismerést. A komputerhez értő emigránsok ma már elhelyezhetnek felvilágosító és egyéb fontos híreket az Interneten hazai fogyasztásra, társalgásba, esetleg vitába bocsátkozhatnak ismeretlen magyarokkal. Fel kell hívni levelező partnereink figyelmét a ravasz politikai manőverekre, amelyeknek alkalmazására esetleg most is sor kerül. Ilyen pl. a választások előtt csodálatosképpen megjelenő pénz. Lesz nyugdíjemelés, több munkaalkalom, megszűnnek a restrikciós intézkedések, mindenki fel- lélegzik, reménykedni kezd. Külföldi bankárok, egyéni érdekeltségek mindig azt a pártot támogatják pénzzel és szakemberekkel, amelytől stabilitást várnak. Stabilitás alatt természetesen a fennakadás nélküli kamatfizetést és parancsaik szolgai végrehajtását értik. Ha a régi csibészek futnak be, álarcuk lehullik és még komiszabbul nyomorítják majd a népet. Nem szabad ennek a közismert, elcsépelt politikai trükknek felülni! A felsorolt ideák bővítését, más ötletek hozzáadását csak a fantázia korlátozza. Amennyiben a külföldön élő magyarság végre felébred a köldöknézésből, felfogja a hazáját fenyegető veszélyt, és ennek megfelelő lelkesedéssel ostromolja meg a kételkedőket, közönyösöket, ostobákat, lavinaszerű mozgalma sikeresen magával sodoija a tétovázókat, akkor a kezdeményezés számottevő eredményt érhet el. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a tájékoztatás minősége, mennyisége és felvilágosító ereje döntően befolyásolhatja a választásokat, hatása kiterjedhet a következő évtizedekre, a magyarság sorsára a következő évszázadban! Ha egy honfitársunk tudni szeretné, hogy hazája támogatásában mekkora áldozat várható el tőle, annak támpontként megemlítjük az Izrael megsegítésére rendezett gyűlésen erre a kérdésre adott választ: Adjál annyit, hogy ne fájjon! Mennyit ad hazájának Fekete Gyula író, aki most bejelentette, hogy feladja a szépírást a politikáért, mert úgy értékeli, hogy a gyermekvédelmi törvény érdekében végzett munkája többet ér, mint hosszú életének összes könyvei, írásai együttvéve. Felmérése szerint a puszta létéért, megmaradásáért küzd a szerencsétlen nemzet, soha ilyen sötét kilátásokkal mint ma, mert most nem a földjét, hanem az agyát szállta meg a gyilkoló ellenség! Ha szükséges, meg kell ütközni a néppel is, a mindennapos hazugságokba mártogatott közvéleménnyel, a hatalmi manipuláció áldozataival, a kul- túrmocsok neveltjeivel, a szellemi ivartalanítottakkal, a kollektív öngyilkosságra programozott, veszni indult hadakkal. Hangja úgy csattan, mint az ostor: ’’Aki ma félreáll azzal, hogy ‘nem politizál’, hogy ‘más dolga van’..., az vagy végtelenül ostoba, mert nem fogja fel, hogy évtizedek óta a jövőjét gyilkolják, vagy aljas hazaáruló, a ‘nem érdekel’ mezében is a népirtás, a nemzeti jövő meg- rablásának társtettese!” Ha sikerül értékes társalgást kialakütani hazai barátainkkal, úgy szükség lesz alapvető politikai ismeretekre, pártok, vezetők, programok, célkitűzések megismerésére legalább nagy vonalakban. Mivel ez a téma még összefoglalva is sok magyarázatot igényel, ezért ezekkel legközelebb külön részben foglalkozunk. (Folytatjuk) A Szivárvány irodalmi folyóirat augusztus 29-től 31-ig rendezte hatodik találkozóját Csobánkán. Az eredetileg Chicagóban megjelenő színvonalas folyóiratot Mózsi Ferenc alapító főszerkesztő néhány évvel ezelőtt részben hazatelepítette és azóta a lap közös amerikai-magyar és hazai együttműködésben készül. A mostani találkozónak "Az emigráció alkonya" címet adták a szervezők, akiknek hívására a vadregényes fekvésű Ózon motelben sok érdekes vendég gyűlt össze, hogy a háromnapos változatos program keretében az emigráció és a határokon túli magyar irodalom gondjait megvitassák. Az előadók közül meg kell említeni Pomogáts Bélát, Mózsi Ferencet, Szakály Sándort, Györgyei Klárát és Dezséry Andrást, aki az ausztráliai magyar könyvkiadás problémáiról beszélt. A jólsikerült találkozó vasárnap közös ebéddel ért véget. EMLÉKEZÉS TOLLAS TIBORRA Augusztus 30-án szombaton Budapest két helyén is emlékeztek a július 19-én elhunyt Tollas Tiborra a barátok, volt börtön- és emigrációs társak, valamint a költő tisztelői. Hetekkel előbb, a nagybarcai temetésen a szűkebb család vett búcsút az elhunyttól, most, ezen az esős szombat délután a fővárosban valamennyien összegyűltek azok akik le kívánták róni kegyeletüket Tollas Tibor előtt. A koradélutáni órákban a Politikai elitéltek közössége (Pék) hirdetett emlékező gyűlést a magyarok Világszövetsége Semmelweis utcai új székházában. Sok- százan jöttek össze a nagyteremben, ahol a volt bajtársak fölelevenítették az elhunyt emlékét. Este 7 órakor pedig a budavári Mátyás Templomban tartottak engesztelő szentmiseáldozatot. A hatalmas templom padsorai teljesen megteltek a Magyarország legkülönbözőbb vidékeiről és külföldről - Nyugat-Európából és Amerikából - érkezett gyászolókkal, akik előtt Lezsák Sándor megható beszédben idézte föl Tollas Tibor alakját és méltatta munkásságát. A gyászszertartást követően a meghívottak átvonultak a volt Pénzügyminisztérium épületébe, ahol a nagyteremben emlékműsor keretében többen szóltak Tollas Tiborról és szavalták el néhány szép versét, egyebek közt a hires Bebá- dogoztak minden ablakot címűt is. Az elhunyt életének kiemelkedő mozzanatairól a régi bajtársak nevében Fe- hérváry István beszélt megrendítően. Az emlékezés után a gyászolók frissítők mellett még sokáig együtt maradtak. S. Gy.
