Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Közpénzek és közerkölcsök A RENDŐRSÉG, A KORMÁNY ÉS AZ ALVILÁG Kuncze Gábor belügyminiszter egyik pillanatról a másikra menesztette a rendőrség vezérkarát. Pintér Sándor altábornagy, országos rendőr-főkapitány, Túrós András vezérőrnagy, az ORFK (Országos Rendőr-főkapitányság) közbiztonsági főigazgatója, Valenka László vezérőrnagy, az ORFK gazdasági igazgatója és Bodrácska János vezérőrnagy, Budapest rendőr-főkapitánya, azért lett kegyvesztett, mivel nem tudták megfékezni a már lassan egy éve tartó alvilág háborúját. Ennek a háborúnak számlájára irható több mint harminc robbantásos merénylet a fővárosban, bérgyilkosság, illetve gyilkossági kísérletek. Az elkövetések eszköze többségében Jugoszláviából számazó kézigránátok, poroltókból fabrikált időzített bombák, és a legkorszerűbb kézifegyverek. A fegyverek és a kézigránátok illegálisan minden nehézség nélkül idehaza beszerezhetők. A bandák háborúját több figyelmeztetés, illetve figyelmeztető jel előzte meg. Kormányunk és annak mélyépítő mérnök belügyminisztere a jólbevált struccpolitikához folyamodott. A veszély elhárítása helyett olyan törvény megszületésén dolgoztak, mely a cigányságnak azt sugallta, hogy ebben az országban ők az elsők az egyenlők között, és bizonyos plusz jogokkal is rendelkeznek a kötelesség helyett. Ennek szellemében ma már bűncselekménynek számit a cigány bűnözésről statisztikát készíteni olyan vonatkozásban, hogy a kb. 7%-os lélekszámúkhoz képest a bűnözésben milyen százalékban vannak jelen, illetve a börtönök lakói milyen arányban cigányok. Ahogy mondani szokták az alvilág vette a lapot. A gengszterek megkezdték Budapest felosztását. A magyar bűnözők mellé felsorakoztak az orosz, az ukrán, a csecsen, az örmény, az albán, a román és a szerb alvilág tagjai úgy, hogy sokhelyen már ők vették át a kezdeményezést. Közben olyan hírek is érkeztek, hogy az alvilág "főpénztárnoka" négymilliárd forinttal megugrott és ez jelentette a gengháború kezdetét. A bandaháborúk mellett a hagymányos bűnözés is reneszánszát éli. Ma a bűnözők elfogása, illetve megbüntetésének valószínűsége olyan kicsi, hogy bűnözőnek lenni szinte veszélytelen foglalkozás. A zsiványok nem egy moralizáló emberek, de azt számtalanszor elmondják, hogy tevékenységükhöz onnét merítenek erkölcsi bátorságot, hogy a koalícióhoz tartozó politikusok egy része ma már összefonódott a bűnözéssel, és lassan egymás nékül nem tudnak meglenni. Ebben az országban milliókat és milliár- dokat lehet lopni és sikkasztani büntetlenül, csak némi pártszín kell hozzá. A fehérgalléros banditák barátai ma bent ülnek a parlamentben. Az egyik korrupciós botrány még be sem fejeződött, már kirobbant a másik. Ma idehaza mindenki tudja, hogy a 800 milliós Tocsik botrány csak a jéghegy csúcsa. Azt is mindenki sejti, hogy ezek a korrupciós milliárdok mely pártok pénztárainak bevételét növeli. Furcsa mód amikor már a rendőrtábornokok is megelégelték az állami banditalizmust, és néhány képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kérték, azonnali hatállyal leváltották őket. Ezt az arcátlanságot Gyula és csapata már nem tűrhette. Az alvilág meg vidáman ott folytatja, ahol abban sem hagyta. Az egész eset jól példázza a hazai közállapotokat. A leváltások tükrében érdemes megvizsgálni a hazai bűnüldöző szervek tevékenységét. Az, hogy a hazai rendőrség többségében korrupt ez nyilvánvaló. Mindenki tudja, hogy a rendőrök közül sokan megvesztegethetők. Az ilyen jelenségekkel naponta találkozunk. Az átlag magyar polgár, valahol már meg is érti őket. Hiszen a rendőrök több mint fele a szegénységi küszöb alatt él. Ez annyit jelent, hogy gondot okoz köztartozásaik kifizetése, gyermekeik éhesen mennek az iskolába, és a család használt- ruha turkálókból öltözködik- Lakásszerzési lehetőségeik egyenlő a nullával. Sokszor a kilátástalan helyzetben az alkoholhoz menekülnek. A családok harmóniáját gyakran a nélkülözés mérgezi alattomosan. A rendőri szolgálat ellátásának alapvető feltételei is hiányoznak. Nem ritka az olyan eset, hogy a vidéki őrsök rendőrei úgy tudnak kimenni intézkedni, ha az áldozat vagy annak családja bemegy értük kocsival. Más esetben stoppal mennek a helyszínre. Előfordult olyan szituáció is, hogy bűncselekmény esetén 8-10 órát kell várni, amig kimegy a nyomszakértő. Ilyenkor már értékelhető nyomokról nem lehet beszélni. Mind ennek az a következménye, hogy az állampolgárok félnek, nem bíznak a rendőrségben. Mindehhez hozzátartozik a cigány bűnözők kegyetlen arcátlansága, akik közvetve még támogatást is kapnak a liberális koalíciós partnertől. Ma a cigány bűnözés egyik motivációját az SZDSZ Mérleg utcai székházában kell keresni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a rendőrök egyébként sem angyalok. Az apró csínyek mellett a nehéz bűnözésből is kiveszik a részüket. Hazánk az autólopásokban is előkellő helyen van. Ez az iparág a rendőrség hathatós segítsége nélkül nem virágozhatna. De találkoztunk már bérgyilkos kommandósokkal, lányokat futtató zsarukkal, és nincs a bűnözésnek olyan ága, ahol rendőreink ne fordultak volna meg. A büntetésekkel velő manipuláció bocsánatos stiklinek számít. Az utóbbi két év alatt, alig van olyan megye, ahol a megyei rendőrkapitány ellen ne folyt volna vizsgálat. Itt érvényes talán legjobban az a mondás, hogy fejétől bűzlik a hal. Visszatérve a rendőrtábornokok menesztésére az itt felsoroltak után joggal lehet gondolni, hogy valóban ráfért a rendőrségre a megújulás. Mint mindenben itt is az ördög a részletekben van megbújva. Az hogy a rendőrség ilyenné vált egyértelműen a koalíció számlájára Írandó. Ez a kormány tudatosan és nem kevés sandaságból züllesztette ilyen mélyre a rendőrséget. Naponta lehetett hallani, hogy a rendőrség minden tartaléka kimerült, és több mint kétmilliárd forint adósságot halmoztak fel. A rendőrök és családjaik nélkülöznek. Kormányunk cinikusan vállát vonogatja, miközben Tocsikék zsebeit és közben a párt
