Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. január kasszát töltögetik. A kormányhoz közelálló tolvajok mindig telezsebbel távoztak. Az egyik maszatos korrupció a másikat követte. A belügyminiszterünk banditákkal parolá- zott, a rendőrséget alapítványokon keresztül az alvilág segélyezi. Egyre gyakrabban cikkeztek arról mértékadó külföldi lapok, hogy Magyarországon a turisták veszélyben vannak, és közbiztonságról már régen nem lehet beszéni. A hatalom cinikusságára jellemző, hogy az ellenzék törvénymódosításáról, mely a kiemelt bűncselekményekért a büntetési tételek növelését célozta, egyszerűen lesöpörték az asztalról. Elvbarátaikra gondoltak ekkor és a hazai börtönviszonyokra. Nem lehet szónélkül elmenni a kormány arcátlan viselkedésén anélkül, hogy a Zemplényi ügyet nem említenénk. Ez a buzi zsidó bűnöző, mint az úszószövetség elnöke, közel félmilliárd forintot sikkasztott, majd külföldre szökött, ahol végig szélhámoskodta a fél világot. Még őshazáját Izraelt is megkárosította. Amikor az Interpol már a nyomában volt, a Belügyminisztérium hamis név alatt Koppenhágából haza csempészte. Azóta is szabadlábon van, vásárolt egy öröklakást. Testőrök védik, és éli a homokos aranyifjak gondtalan életét. Sőt, a Dohány utcai sztárriporterünk bemutatta az urat a tévében is, ahol az illető képünkbe vigyorogva adta tudtul, hogyan kell élni. Nyilván ha Zemplényi keresztény lenne, talán már nem is élne. Mind az ami a leváltások körül, illetve a közbizonytalanság körül van, nem írható le terjedelmi okokból egy ilyen írásban. Ez ennél sokkal több és összetettebb. Ahogy ez idehaza közszájon forog, csak a jéghegy csúcsa. Ugyanakkor a kiváltó okok közül talán elsőhelyen szerepel az a meglátás, hogy a hazai politikai körökben az országot vezető politikus gárda nagyon sok tagjánál nem látszik tisztán, hogy hol felyeződik be a politikus, és hol kezdődik a bandita. Soós Géza "...csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha, és sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat" LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Bodnár Gábor, a Magyar Cserekészszövetség elnöke, a külföldi magyar cserkészet megszervezője, 76 éves korában, 1996. december 22-én, rákbetegségben, hosszas szenvedés után, Garfíeld-i otthonában, családja körében elhuny. 1935-től kezdve cserkészkedett, Hárshegyen nyert cserkésztiszti kiképzést, 19 éves korában már elérte a legmagasabb cserkészvezetői rangot, és 1942-től tagja az Országos Cserkész Nagytanácsnak. A németországi Pfarrkirchen-ben 1947- ben bekapcsolódott az akkor - menekülttáborokban - bontakozó magyar cserkészet munkájába és haláláig annak célkitűzéseit szolgálta, fejlesztette és irányította. Nyugodjék békében! GYULA ÉS A PÓNILÓ Horn Gyula először a vasutasok, majd a nyugdíjasok, később az önkormányzatok ellen fordult. Mindenhol ellenállásba ütközött most a meg sem született gyermekek - a nemzet jövője ellen visel hadat. Sokan leírták már, hogy a világbank által levezényelt adóspolitika még sehol sem hozta meg a kívánt eredményt. Fogalmam sincs arról, hogy ez így van-e. Kormányfőként azt nyilatkozta, hogy a minap bejelentett pénzügyi intézkedések előtt honi és nemzetközi szaktekintélyekkel egyeztetett. A hazaiaktól igen, a külföldiektől nem várható el, hogy a szigorú pénzügyi megszorításon felül bármit figyelembe vegyenek. Például azt, a szinte elhanyagolható apróságot, hogy mire a mostani megszorításoknak érezhető hatása lesz, addigra kihalhatunk. Magyarország jelenleg is arra halad, hogy a világban talán példátlan módon, szép csendben, minden rendetlenkedés nélkül kihal. (Nem azért, hogy kormányunk számára előzékenyen elősegítse a lakáskérdés megoldását.) Kihalásunk felgyorsult üteme elképesztő: itt, Nóg- rádban hat évente annyival leszünk kevesebben, mint Szé- csény város lakossága! Két dolog segíti mindezt elő: az önzsaroló életmód és a megromlott egészségi állapot miatt a lakosság, főleg a férfilakosság Európában legkorábban bekövetkező halála, és emelett a születések példátlanul alacsony száma. Többen halnak meg, mint ahányan megszületnek. Nomármost, kikre sújt le a szociális programmal győzedelmeskedő párt feje? Az egészségügyi-társadalombiztosítási kiadásokra szorulókra, és a gyermeküket várókra, nevelőkre. Kész, - végünk. Ennek a húzásnak a hatásához képest az összes pufajkás lődözése csak gömbölyded leány- gyermekek szerelmes tavaszi évődése. Nincs kétség: ez a parlament ennek a kormánynak készségesen megszavaz bármit. Hiszen az ő életükben olyan nagy változás nem lesz- ezt remélik - előbb-utóbb pedig kiváló retorikával kigúnyolják, lemossák az ellenzőket, majd elsöprő média- támogatással átfestik a problémát, "behavazzák", átgyúrják az agyakat. De ha valakik ezért a húzásért Horn Gyulának lovas szobrot állítanának, hát igyekezzenek nagyon, mert mire odáig kerülne a dolog, lehet, hogy már csak pónilóra futja - ami végül is passzol a vezérhez. Tudniillik a drágább megoldást választotta. A maradék kevés pénzből támogatja a hátrányos helyzetűeket, ami tovább gerjeszti a problémát. A középrétegek gyermekszámának várható drasztikus visszaszorulása mellett a következő generációkban azoknak a bizonyos hátrányos helyzetűeknek a relatív növekedése várható — nagyon sok család ebben a rétegben ugyanis nem szokta a születésszámot tudatosan befolyásolni. És ha ők lesznek egyre többen, bizony nagyon sokba fog kerülni, amig kitaníttatjuk őket egyetemi tanárnak, politikusnak, minket - akkorra már nyugdíjasokat - eltartóinknak. S ha nem sikerül? Gyulának póniló, nekünk békés koldus öregkor. - Kiss Oszkár -
