Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. június Stirling György Otven éve történt VOLT EGYSZER EGY HOLNAP Amikor Magyarország ötven évvel ezelőtt lezajlott tragédiájá­nak, a kommunisták 1947-es erőszakos hatalomra törésének részleteit akarjuk felidézni, hogy ismertessük: milyen mód­szerekkel akadályozták meg Rákosiék egy polgári demokrati­kus rend kialakulását hazánkban és hogyan készítették elő a teljes hatalomátvételt, érzékeltetnünk kell az akkori politikai légkört és írnunk kell arról a kétségbeesett utóvédharcról, amelyet az ellenzék folytatott az egyre fokozódó terrorral szemben. Az ’’Ötven éve történt’- két előző részében már fog­lalkoztunk azzal az eredményes kommunista szalámitakti­kával, amelynek következtében egyrészt sikerült szétdarabolni az 1945-ös választáson elésöprő többséget szerzett Kisgazda- pártot. másrészt sikerült az ellenzéket megosztani így aztán az 1947. őszi sorsdöntő választáson a munkáspártok vezette egységes szélsőballal szemben hat különböző ellenzéki párt indult, ami azt jelentette, hogy hiába képviselte ez a hat párt az ország többségét, Rákosiék a politikai rendőrség segítségé­vel egyenként számolták fel az ellenzék hadállásait és semmi­sítették meg ellenfeleiket a Parlamentben és a Parlamenten kívül. (Zárójelben meg kell itt jegyezni, hogy aki végigcsi­nálta ezt a fél évszázad előtti korszakot és tanúja volt az ak­kori történetnek, az kénytelen összehasonlítást tenni a mai magyarországi politikai helyzet és az 1947-es fejlemények kö­zött, annyi párhuzam kínálkozik. Akkor is az segítette hata­lomra a szélsőbalt, hogy a polgári ellenzéki pártok képtelenek voltak szövetségre lépni és egy ségesen szembeszállni a kom­munistákkal. Ma is az hajtja a szociálliberális kormány mal­mára a vizet, hogy az ellenzéki pártok nem tudnak egymással megegyezni és ha a jövő évi választásokig nem változik a helyzet, az elaprózódott ellenzék nem lesz képes megdönteni Homék uralmát. Jó lenne, ha az ellenzéki pártok hangadói visszaemlékeznének az 50 évvel ezelőtt történtekre és okul­nának azokból, nehogy elkövessék ugyanazt a hibát, amit 1947 polgári politikusai elkövettek...) A polgári front felszalámizása 1946 őszén kezdődött s ennek a folyamatnak fontosabb fejezeteiről - a kisgazdapárt válságáról, a Magyar Közösségi összeesküvési perről. Nagy Ferenc lemondásáról - már írtunk az előző két folytatásban, a befejező részben most a Kisgazdapártból kommunista nyo­másra kizárt képviselők által alapított Magyar Szabadságpárt néhány hónapos hősies, de kudarcra ítélt küzdelmét, majd a Rákosiék számára hatalomhoz utat nyitó 1947-es őszi válasz­tások körülményeit ismertetjük. Az 1946 nyarán kizárt kisgazda képviselők Sulyok Dezsővel az élen még ez év őszén új pártot alapítanak. Sza­badságpárt néven. November 24-én a budapesti Sportcsarnok­ban tartott zászlóbontó nagygyűlésen mondta el Sulyok Dezső világszerte feltűnést keltett beszédét, amellyel bejelentette a párt megalakulását. A következő napokban valóságos népvándorlás in­dult meg a párt pesti központja felé és ezrek kérték felvételü­ket a Szabadságpártba. Ugyanakkor tucatjával jöttek létre a párt vidéki szervezetei is. Az addig megfélemlített polgárok tódultak a párt zászlói alá. mert Sulyok bátor beszéde után úgy érezték: már van aki szót emeljen az érdekükben, van egy párt. amelyik ki meri mondani sérelmeiket és nem retirál a kommunista erőszak előtt. 1947. elejére Rákosiék már látták: taktikájuk ezúttal nem vált be. mert az új párt engedélyezése nem azt a célt szolgálta, amit elképzeltek, hogy méginkább megosszák az ellenzéket, hanem a Szabadságpárt megv alósí­totta a szélsőballal szemben álló erők egységét. Rákosiék tud­ták, hogy ha az év őszére tervezett választásokon ez a párt in­dul. számukra sok babér nem fog teremni. Megindult hát a hajsza a Szabadságpárt ellen Kom­munista suhancok és az R-gárda emberei minden pártgyűlést megzavartak, verekedést provokáltak és a háttérben felsorako­zott rendőrök százával vitték be a gyűlés résztvevőit. A leg­kirívóbb volt a szegedi Tisza Szállóban tartott nagygyűlés el­len indított szervezett akció, amelynek során számosán súlyo­san megsebesültek és a párt helyi szervezői közül sokakat el is ítéltek De nem voltak biztonságban a pártirodák dolgozói sem: nem múlt el nap anélkül, hogy a felhecceit és provokáto­rok vezette tömeg ne támadjon meg valahol egy szabadság- párti irodát, amelyet a “reakció elleni spontán felháborodá­sukban” feldúltak és ízzé-porrá zúztak A rendőrség persze mindezt karba tett kézzel nézte és a kisujját sem mozdította, vagy ha mégis közbelépett, a párt alkalmazottait és a párt tag­jait vitték el rendbontás ürügyén. Külön fejezetet érdemel a párt lapjának, a HOLNAP- nak a története, minden idők legsikeresebb magvar napilapjá­nak rövid pálkyafűtása, amelynek részletei rémregénybe illő- ek voltak A párt már megalakulásakor kért lapengedélyt, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet tagjainak taktiká­zása miatt a lap első száma csak 1947. március 15-én jelenhe­tett meg A HOLNAP sikere minden elképzelést felülmúlt. Ezekben a hónapokban a közönség szomjazta az igaz szót, a bíztatást, az iránymutatást. Már elege volt abból, hogy min­den nap a Kisgazdapárt deferálásáról és kudarcairól olvasson a lapokban; kemény kiállásra vágyott. S ebben a lélektani pil­lanatban, éppen a márciusi szabadságünnepen jelent meg a magv ar sajtó történetében áttörést jelentő ellenzéki napilap, a HOLNAP Az újság példátlan sikert jelentett: az utcán az embe­rek egymás kezéből kapkodták ki példányait, az újságárusok a pult alól és felárral, majd más lapokkal együtt, árukapcso­lással adták állandó vevőiknek. Az akkori papírellátási nehéz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom