Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1997. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXXXIII SZEGVÁRI VÁR Története: Ősrégi község, a Kórogy és a hangulatos Kurca- patak összefolyásánál. Nevét a kis vizek kanyargós szegleteitől és az itt épült, megerősített kastélytól kapta. Ősi birtokosai a Kalán nemzetség és a velük rokon Pósafiak. Az utóbbiaknak Csongrád megye más részén is hatalmas birtokaik voltak. A XIV. században Szegvárt a Bór család örökölte, majd amikor kihaltak, a Dóczyaké lett. Dóczy János szegvári udvarházát a Dózsa György által vezetett parasztok dúlták fel 1514-ben. Dóczy János II. Ulászló idejében főkamarás volt, aztán János király híve és kincstárnoka lett. Nagy, erős falakkal körülvett kastélya a Kurca partján épült. Ezt a kastélyt Ferdinánd hívei egy időre elfoglalták. Amikor János király 1538-ban kíséretével a kastély alatt elhaladt, úgy megsebesítették nyíllal a király lábát, hogy holtáig sántított. Dóczy Jánost a felkelő erdélyi hazafiak Medgyesen végezték ki 1534-ben. A Dóczy család kihalása után a Paksy család tulajdonába került a birtok. A török uralom alatt is jelentékeny hely lehetett, mert 1578-ban 16 forint dézsmát fizetett. A szentesi csata alkalmával, 1617-ben, a megvert és visszavonuló török sereg elpusztította Szegvárt a várral együtt. Ezután mint szegi pusztát emlegetik 1722-ben gróf Károlyi Sándor kuruc generális a még romokban heverő ősi kastélyt újra felépítette. Unokája, gróf Károlyi Antal a kastélyt megyeház részére adta át. Ebből az időből származik egy népdal az emeletes, várszerű, erősfalú épületről, amely a rettegett megyebörtönt is magába foglalta: "Hallottad e hírét Szegvár vidékének, Kurca partján épült erős tömlöcének..." 1883-ig szolgált a szegvári vár megyeházaként. Az egykori megyeháza egyemeletes, középrizalitos, manzárdtetős épület, belül árkádos udvarral. Lépcsőházában szép kovácsoltvas kétszárnyú kapu látható. 1776-ban bővítették. Mögötte, a patak partján húzódó, hosszú téglafalat ma várfalként emlegetik. Valójában a megyeház mögötti börtön védőfala volt, amit a XVIII. században építettek. Környéke: A község Csongrád megye egykori székhelye. Erre emlékeztet az 1700-as években újjáépített megyeház is. Az egykori megyeháza mögött, a Kurca partján, a XVIII. századi téglavár börtönének jelentéktelen maradványai láthatók. A községből vasúton utazzunk Mártélyra. A község nevével kapcsolatban érdekes hagyományt jegyeztek fel az elmúlt években, egy idős falusi házaspárnál. "Sokan úgy vélik, hogy Mártély fiatal község, pedig a hagyomány szerint ősrégi halászfalu. Árpád vezér amikor Pusztaszerre igyekezett, ezen a környéken megszomjazott a több órás lovaglás után. Az itt élő néhány pásztorember egy köcsög friss, hideg tejjel kedveskedett a vezérnek. Valószínűleg az előző településeken fogyasztott tej nem ízlett ennyire Árpádnak - amit valahol Békésben kapott -, mert jókedvében felkiálltott: "ez már téj". Az idevalósiak erre olyan büszkék voltak, hogy a későbbi kialakított települést - a vezér szavai alapján "már-téj"-nek, vagyis Mártélynak nevezték el." Mártély és Szegvár között, a Tisza védőtöltésén haladunk. A percsorai szakasznál, velünk szemben a Tisza túlsó oldalán, 1879-ben átszakadt a gát, és innen zúdult az áradat Szeged felé, amely néhány óra alatt szinte elmosta a várost. "Zúgva, bőgve törte át a gátat, El akarta nyelni a világot." CSONGRÁDI VÁR Története. A városnak, sőt a korábbi vármegyének is nevet adó földvárat Anonymus szerint a szeri (ti. pusztaszeri) országgyűlés után Ond vezér fia, Ete építette. A szlávok saját nyelvükön Csornij grádnak, azaz Feketevárnak nevezték el az erődítményt. A feketevár elnevezés általában a favárat jelentette, tehát jelen esetben egy fapalánkos földvárra gondolhatunk. A feketevárral ellentétben fehérvárnak (belgrád) nevezték a kőből épített várakat - rendszerint vezéri székhelyeket - (Székesfehérvár, Gyulafehérvár). A város a Körös tiszai torkolatánál települt. A több évszázados város többször elpusztult, de azért a csongrádi palánkvár körül mindig új és jelentős település alakult ki. Az egykori vármegye névadója és központja ma már csak szerény, járási jogú város. A város és környéke: Az országos hírű kubikus "társadalom" Csongrád, Szentes környékén alakult ki, a múlt századi folyószabályozásokkal kapcsolatban. A csongrádi kubikusok az első tavaszi napsugárral elindultak - mindenük a talicskájukban -, a legtöbbször csak a nyár végén tértek vissza. Egész idő alatt a szabadban laktak, gyékénnyel "bugyolált" gödör volt az ágyuk és suba a takarójuk. Több ezer kilométeres földfalat húztak a szőke Tisza és mellékfolyói mellé. A Vásárhelyi Pál által készített zseniális tervek szerint gátrendszerrel zabolázták meg az addig rakoncátlan folyókat. A csongrádi múzeumban régészeti, helytörténeti - különösen a kubikusok életéről szóló - dokumentumok láthatók. A főtérről néhány perces sétával a Tiszához érünk. A város felöli oldalán magas töltés húzódik. Közvetlenül a város mellett a meredek partszakasz nem alkalmas fürdésre. A túlsó oldali, tájképileg is megkapó Körös-toroki részen kialakított strandon viszont a fürdözők ezrei élvezik nyaranként a folyóvizet.
