Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
30 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. április SZEGEDI VÁR Története. Szeged a Dél-Alföld központja. A múlt század végén a Tiszaparton még állott Szeged vára. A mai Tisza- parti sétányon, a múzeum mögött állnak a megmaradt kazamata sor csekély maradványai. A török idők után kiépült és 1883-ban lebontott vár emlékét őrzik a falak. A szegedi várra vonatkozó első okleveles adatok még a XII. századból származnak. Valószínű, hogy IV. Béla építtette, közvetlenül a tatárjárás után. Az 1321-ból származó oklevél név szerint említi a várnagyát, aki egyben az óbudai királyi várnagyi vár tisztségét is ellátta. Mindig királyi vár volt, s mint a sóispánság székhelyének megerősítése, már a korai időkben fontos volt. A királyi rendeletek a XIV. században sokszor említik a várat. Ez ugyancsak a jelentőségére utal. Később a Balkán felé irányuló magyar külpolitika, majd az egyre közeledő török veszély növelte a vár hadi jelentőségét. Hunyadi János 1444-ben itt fogadta Murad szultán küldöttségét, Bran- kovics szerb fejedelmet és Cesarini Julián pápai követet. Itt szervezte meg tiszai hajóhadát és innen indította Nándorfehérvár ellen. Halála után Szilágyi Mihály a szegedi vár falai alól indult húszezer főnyi hadával budára, hogy Mátyás királlyá választását előkészítse. Mátyás király is többször járt Szegeden, s adományaival elősegítette fejlődését. 1516-ban az ország egyik főhada Szegeden állomá-sozott. Zápolya János idején is fontos szerepe volt. A Buda felől visszaözönlő török seregek sok kárt okoztak a várban, de János király 1528-ban helyreállíttatta. 1542-ben török kézre került. Szandzsák székhelye lett és a török seregek egyik főhadiszállása. Megerősítésével nem késlekedtek: az építkezés alkalmával a megrongálódott középkori templomok és kolostorok kőanyagát is felhasználták. A török 1686-ig volt a várban. Az 1692-ben a megrongálódott vár tiszai oldalon levő fala, az északkeleti kerektoronnyal a Tisza vizében maradt. Megerősítésére és helyreállítására csak 1714-ben került sor. Kossuth idejében a városban hatalmas hadsereg gyűlt össze. Az 1879. évi árvíz az akkor még álló várat erősen megrongálta. Ezzel végleg lezárult a vár története. A várban akkor a város fejlődésének egyik legfőbb akadályát látták, s ezért 1883-ban megindították lebontását. Itt kell megemlítenünk Kováts István kőművesmester nevét, aki a vár bontási mukáit nagy szakértelemmel vezette. Megfigyeléseit rajzokban és írásban is rögzítette, s a bontásból előkerülő, értékes faragott köveket és egyéb leleteket a múzeumnak adta. Lelkiismeretes munkájával nagymértékben hozzájárult, hogy a szegedi várról utólag rekonstruált elképzelés hiteles adatokra támaszkodhassék. A Tisza partjára épített középkori várnak - az előkerült leletek és a Szeged városban végzett ásatások szerint - voltak előzményei. Szeged nem tartozott a római uralom alá, de a Maros mentén haladó római kori út egész Szegedig húzódott, s a régészet mai feltételezései szerint a vár helyén a római út védelmére szolgáló őrtorony (burgus) állt. A Tisza árterületéből kiemelkedő sziget - amelyre a középkori vár is épült - régebbi korokból származó, földsáncokkal határolt terület volt. Az eltűnt, illetve lebontott középkori várról csak keveset tudunk, de számos régi várrajz és távlati rajz maradt ránk, amelynek alapján az egykori vár képe főbb vonásaiban rekonstruálható. A nagyjából négyszög alaprajzú vár a sarkokon kör alakú tornyokkal, a várnak már későbbi, XVI. száadi külsőtornyos megerősítését mutatja. A kerek tornyok közül néhányan a délkeletit török korinak vélik, az alapfalairól feltűnő analógiák alapján. Eredetét csak az ásatások fogják biztosan eldönteni. A köralakú saroktornyokon kívül még négy négyzetes tornya is volt a várnak. Ezek a bejáratokat védték. Mint királyi várnak - egyben nagy települést is magában foglalt -, a magánvárakkal ellentétben több kapuja is volt, hogy a kereskedelmi forgalmat a városba, illetve a várba vezessék. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a vár kereskedelmi jelentősége nagyobb volt katonai jelentőségénél. Falain belül a polgári jellegű piaci települést az egykori Szent Erzsébet-templom rajzokról, festményekről ismert képei is bizonyítják. Kellett, hogy palotaépülete is legyen, ami királyaink gyakori tartózkodásai miatt vált indokolttá. Ezenkívül a vagyonosabb kereskedők, iparosok magán- lakóházai, továbbá istállók, cselédházak, börtönök, gabonaház stb. álltak még a belső vár területén. A mai Dóm tér helyén húzódott az egykori palánkvár, azon a területen, melyet még ma is Palánknak neveznek. Ez a terület a belső vár palánkkal megerősített elővárának tekinthető, amely ugyancsak polgári települést védett. Amig a vár a király tulajdonába tartozott, a királyi várnagy kormányozta. Palánknak önálló városi tanácsa volt. A törökök - bár helyreállították a megrongálódott várat - munkájuk nagyságát ma már lehetetlen lemérni. Még a vár visszafoglalása utáni újjáépítéséről is bizonytalanok az adataink, mert a ránk maradt számos tervből ma már nem lehet megállapítani mi valósult meg, s mi sem. A Tiszába dőlt várfal Mária Terézia korában újjáépült, és azt egy boltozott kazamata sorral látták el. Ezek azok a maradványok, melyek még ma is láthatók. Benne jelenleg múzeum működik, s előtte az Országos Műemléki Felügyelőség egy kőtárat alakított ki a vár bontásából előkerült faragott kőanyagból, amelyeket az egykor rombadőlt templomok és egyéb kőépületek anyagából építettek a vár falaiba. Ez a kőtár azért fontos, mert a már eltűnt középkori, főleg Árpád-kori Szeged és az azt közvetlenül övező települések építészetére nyerünk a kőtárban betekintést. "...Buda vára hogy lön Szulimán császáré, Sok szép kővárakat vétete az mellé, Gondolá, hogy egy várat az Tisza mellé Szépen rakattatna Buda oltalma mellé. Azt felrakattatá Szeged városában Csuda bölcsen rakták minden állatjában, Kinek mása nincsen, mondják, ez országban, Élést, álgyut sokat szőrzete be a várába." (Tinódi Lantos Sebestyén: Szigeti veszedelem /részlet/.) (Vége)
