Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 hérvári székesegyházban. De előtte - augusztus 28-án Csíkszentdomokoson - emlékeztek meg születésének 100. évfordulójáról. Az emlékezés azonban mindig kötelezettséggel is jár. Nemcsak emlékezünk, hanem megpróbáljuk követni erényeit és kiválóságait. Márton Áron az egyetemes emberszeretetnek az elitje volt. Az ima, a munka, az igazságos karakter-embere. A gondolat, a szó és a tett egy volt nála. Tehát amit gondolt, azt mondta és amit mondott, azt tette. — Csíkszentdomokost az ismeretlenségből a világ figyelmének középpontjába boldog emlékű Márton Áron püspök állította. Mert az Ő neve örökre összekapcsolódott Csíkszentdomokossal. Ott lehettem a megemlékező szentmisén és ünnepi programon az ősi székesegyházban szeptember 29-én, amikor Márton Áron év befejeződött. Számos püspök, pap, papnövendék, művész, politikus és Erdély hívő népe tolongott a gyulafehérvári Szent Mihály katedrálisban. Ott hangzott el vele kapcsolatvan, hogy tartóra helyezett fény volt életében és az maradt halála után is. - Küzdelmes volt mindig az erdélyi hívek és az erdélyi magyarok sorsa. Vigasztaló, hogy van világító fáklyájuk, aki ma is híveinek, népének barátja. 1992. november 17-én a Szentszék engedélyezte, hogy beindulhasson boldoggá avatási pere. Boldog emlékű Márton Áron püspök Hargita alján felragyogott csillaga a 100. évfordulón fényesebben ragyog. Túllépi a Szent István alapított egyházmegye, érsekség határait. Hiszen hitvalló lelkűidével, mártír sorsával, ragyogó erényeivel megelőzte korát, mert abban a korban hirdette az ember személyiségének, szabadságának nagy értékét, amikor azt igyekeztek lerombolni és megsemmisíteni. így lett Áron püspök az egyház modern tanúja, az evangéliumi értékekért küzdő mai egyház és józan társadalmi gondolkodás előfutára. A kiváló főpap, Márton Áron példája ihlessen bennünket is arra, hogy megmaradjunk minden szenvedésben és küzdelemben hűséges kereszténynek és lelkes magyarnak. NYILA TKOZA T A XXXVI Magyar Világkongresszus elnöke, Dr. Nádas Gyula, nyílt levelet intézett Tom Lantos amerikai képviselőhöz, amelyben felszólítja, hogy tartózkodjon az amerikai magyarság nevében való megnyilatkozásoktól, mind addig amig velük azt nem egyeztette. Nagy megelégedéssel olvassuk a nyílt levelet és kijelentjük, hogy messzemenően egyetértünk azzal A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége /POFOSZ/ szintén felszólítja Lantos képviselő úrat, hogy az itthoni magyarság nevében is tartózkodjon minden megnyilatkozástól, valamint attól is, hogy belügyeinkbe, bármi formában is beavatkozzon! Tudomásunk szerint ő csak egy választó körzet képviselője, így semmi külpolitikai jogosítvánnyal nem rendelkezik. A POFOSZ elnöksége nevében és megbízásából, v. Krasznay Béla alelnök Stolmár G. Ilona 1997: REMÉNYTELEN REMÉNYKEDÉS Miután a szavazásra jogosult amerikai polgárok 27 százaléka megválasztotta Clintont mindnyájunk(l) elnökének, igazán okunk van a demokrácia természetéről elgondolkodni. Hiszen a leadott szavazatoknak is csak a kisebbik részét szerezte meg az elnök, vagyis az "elsöprő" győzelem széles mellényét nem húzhatja magára. Ez a kisebbségi "győzelem" azt is megmutatta, hogy az amerikai polgárok többsége konzervatív, keresztény és nem kér a liberalizmusból. Ha ezt az oldalt nem osztotta volna meg -- ismét! — Ross Perot "bedobása" Clinton győzelmének érdekében, akkor ma viszonylag konzerv atív republikánus elnöke lenne a többségenk! Mint ahogyan ilyen lett a törvényhozás mindkét háza. Amerika a demokrácia mintaképének hirdeti önmagát, mégis megeshet(ett) az, hogy a három elnöknek induló közül egyik sem nyervén el a demokráciákban szokásos 50% +1 fő többséget, az első két helyezett között nem rendeztek második fordulót, eldöntendő: ki az igazi győztes. Ez nem éppen demokratikus választás, mégis sokkal különb az Antall-féle magyarországinál, hiszen itt legalább a leadott szavazatok 49 százaléka valóban a győztesként kihirdetett Clintonra esett. Nálunk azonban teljesen természetes, ha a "győztes" legnagyobb ellenfeleire -- mondhatjuk: ellenségeire — adott voksokat is, "töredékszavazatoknak" mondva, a legjobb eredményt elért párt és képviselői kapják meg. Nyugodtan állíthatjuk: ilyen a világon sehol sem fordulhat elő. Fekete Gyula íija meg a pontos számítást naplójában, "A kisebbség rémuralma" című részben. Érdemes felidézni! "Nézem a számokat: 1994-ben a szavazásra jogosultak (7.959.206 fő) közül csak minden negyedik-ötödik szavazott az MSZP-re — ebből lett tehát a lenyűgöző, elsöprő, az ellenfeleket végképp lebénító fergeteges győzelem. Tízezer szavazásra jogosult közül 2238 képviselte a hiszékenyekkel, az ügyeletes kolomp köré torlódó arc nélküli nyájjal — a "birka néppel" — vastagon gyarapítóit "elsöprő többséget" az első fordulóban. S ez a "többség" bizony jóval kevesebb a negyedrésznél is. Ha csupán a leadott érvényes szavazatokat számolom, akkor tízezerből 3299 jutott az MSZP-nek, de még ez is reménytelenül kevés az "elsöprő többségre" szabott mellényhez, a harmadrészt sem éri el. (...) De hogyan lett a kisebbségből a parlamentben abszolút többség? Figyeljük a menetrendet: A szavazásra jogosultak 22 százaléka az MSZP-re szavazott. Ez kitette a leadott szavazatok nem egészen 33 százalékát. Választási törvényünk kedvezéseivel, a pártok többségét kirekesztő második fordulóval, a parlamenten kívül rekedt pártokra leadott szavazatokkal — tehát ellenszavazatokkal — felszaporítva bő 54 százalékos parlamenti abszolút többség kerekedett ki..." Most ez a parlamenti többség, megtoldva a kommu- nistaellenességének hazugságával szavazatokat szerzett, ám a kommunistákkal koalícióra lépett szélsőségesen liberális
