Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
1996. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Független Magyar Hírszolgálat Szerkeszti: Stirling György Meciar miniszterelnök fogadta a szlovákiai magyar pártok egyeztető tanácsának küldöttségét és átvette a készülő közigazgatási felosztásra és a nyelvtörvény végrehajtására vonatkozó írásbafoglalt javaslataikat. A magyar tervezetben 21 olyan járás kialakítása szerepel, ahol a magyarok abszolút többségben vannak s ezért a nyelvtörvény alkalmazása más feltételeket kíván, mint amelyek szlovák többségű vagy éppen vegyes lakosságú járásokban megfelelnek a törvény szellemének. Meciar nem nyilvánított véleményt, de ígéretet tett a javaslat tanulmányozására. * A kárpátaljai magyarok küldöttsége járt a Határon Túli Magyarok Hivatalában, ahol Lábody László elnök és Törzsök Erika elnökhelyettes fogadta az ukrán meghatározás szerint Kárpátontúli Területek megyei tanácsainak magyar tagjait. A megbeszélésen többek között szóba- kerültek a millencentenáris ünnepségek is, amelyekből Kárpátalja magyarsága is kiveszi a részét. Verenckén emlékművet avatnak és kopjafát állítanak Kijevben is, ahova a honfoglalás idején eljutottak a kalandozó magyarok. A Kárpátaljai Ungorológiai Intézet tudományos ülésen emlékezik meg az évfordulóról. Szó volt arról is, hogy elakadt Kárpátalján több magyar segítséggel szervezett oktatási program és mág máig sem készült el a beregszászi magyar színház, amelyre korábban a magyar kormány 20 millió forint támogatást adott. A küldöttség tagjai végül kedvezőtlen véleményt mondtak az ukrán-magyar határon tapasztalható jelenségekről: tapasztalatuk szerint az Ukrajnából érkezőkkel szemben méltatlan, antihumánus és durva a magyar határőrizeti szervek bánásmódja, amelyben ők felsőbb utasítást, kormánypolitikát vélnek látni. Magyar részről ígéretet kaptak az ügy kivizsgálására, mert az ilyen esetek károsan hatnak a Magyarország és a határon túli magyarság közti jóviszony alakulására. * Csalódtak azok a magyar vállalkozók és üzletemberek, akik azt hitték, hogy a taszári IFOR-támaszpont révén jó üzleteket csinálhatnak. A sokezer amerikai katona ellátása és a tábor kiszolgálása nagy reményeket keltett egyesekben és valóban: a bázis felépítésekor sokszáz munkáskézre volt szükség és akiket az amerikaiak alkalmaztak, azok jól kerestek. Decembertől kezdve körülbelül ezer munkahelyet teremtett az IFOR-parancsnokság, de ezek egy része az építkezés befejezésével megszűnt. Maradtak a konyhások és egyéb kiszolgáló személyzet. A katonák ellátását azonban az amerikaiak maguk intézték: a hadsereg ellátására szakosított texasi cég szállított minden felszerelési tárgyat és élelmiszert. Az amerikai katonák nem kapnak Magyar- országon készült főtt ételt, hanem hazai konzerveket melegítenek fel számukra. A konyha csak friss zöldséget szerez be a helyi piacról, minden mást Amerikából kap. De nemcsak a vállalkozók csalódtak, hanem a magyar alkalmazottak is. Legutóbb hatvan magyar konyhai dolgozónak mondott fel a texasi cég, mert nem volt megelégedve a nyújtott teljesítménnyel. Ugyanakkor nyolcvan kaposvári tolmácsot bocsátottak el, mert az egyébként igen jól fizetett fordítók munkája nem felelt meg a parancsnokság igényeinek. Az elbocsátott konyhások hiába mentek panaszra az őket kiközvetítő kaposvári Korona Rt. vezetőihez, azok csak a piacgazdaság kemény törvényeire tudtak hivatkozni. A konyhások szóvivője panaszkodott a munkakörülményekre is, mert — úgymond - a hatalmas konzerveket nem volt könnyű felbontani és a magyar kon- zervnyitók két-három doboz felnyitása után tönkrementek. Csalódottak a kaposvári boltok, vendéglők és bárok tulajdonosai is, akik felkészültek az amerikai vendégekre. Aztán kiderült, hogy az amerikai katonák csak kivételes esetben kapnak eltávozási engedélyt, ám ugyanakkor mindent megtalálnak a táboron belül: több szupermarket, sportterem, mozi és televízió és egyéb szórakozási lehetőség áll rendelkezésükre, ha nincsenek szolgálatban. Kaposváron mindenki csalódott. Azok a könnyű hölgyek is, akik az ország minden részéből sereglettek a dunántúli városkába, dollárlesre. De az üzlet elmaradt... * Jól vizsgázott a magyar műszaki alakulat által épített pontonhíd, amely Okucani horvát városkánál vezet át a Száva szerb partjára. A híd Stara Gradiskát köti össze Bosanska Gradiskával és miután több nehéz kamion haladt át a két part között teherpróba végett, a hidat átadták a forgalomnak. Egyelőre csak az IFOR-erők járművei használják, de a tervek szerint rövidesen megnyitják a polgári forgalom előtt is és a nap bizonyos szakában bárki átmehet vagy keresztülhajthat rajta. Ehhez az is kell, hogy a horvát és a szerb hatóságok meg tudjanak egyezni a határellenőrzés részleteiben. Mindkét part lakosai már nagyon várják azt a pillanatot, hogy átmehessenek a túloldalra, mert az állandó híd évekkel ezelőtt történt fel- robbantása óta nem volt összeköttetés a két part lakossága között. A híd feljáróit mindkét oldalon többszörösen ellenőrizték, hogy nincs-e aknaveszély és a szerb parton több aknát is találtak, amelyeket a katonaság felszedett. A 31 elemből álló, 220 méter hosszú pontonhídnak a magyar utászok Zsuzsanna nevet adták és azt megnyitás előtt megszemlélte John Field ezredes, az 1FOR brit ellenőrzés alatt álló szektorának műszaki főnöke is. Az ezredes nagyon elégedett volt a magyar katonák teljesítményével és melegen gratulált Ronkovics József ezredesnek, az egység parancsnokának. Az okucani pontohíd csak addig fog állni, amig el nem végzik az állandó híd helyreállítását. Az angol ezredes tájékoztatása szerint a magyar katonákra még további feladatok várnak: hidakat fognak építeni Banja
