Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-04-01 / 4. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. április Luka, Szarajevó és Brcko térségében is. * Mint az várható volt, a Magyar Demokrata Fórum belső ellentétei oda vezettek, hogy a Lezsák Sándor pártel­nökké választása után kettészakadt a parlamenti frakció: az elnökségért való küzdelemben alulmaradt Szabó Iván 16 képviselővel Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot alapított. Lezsák Sándor sajnálattal vette tudomásul a frak­ció kettészakadását, de hangsúlyozta, hogy csak a képviselőcsoport válik ketté, a Demokrata Fórum nem. Ez persze csak önvigasztalás, mert az MDF-ben már eddig is rivalizáló Lezsák-féle nemzeti vonal és a Szabó Iván mögött álló liberális csoport között már eddig is áthidal­hatatlan ellentétek voltak, amelyek most nyilván el fognak mélyülni és párt tagjainak is dönteniük kell: melyik irányzatot támogatják? A pártszakadást különbözőképpen kommentálták a parlament többi pártjai: Giczy György, a KDNP elnöke szerint a kereszténydemokraták továbbra is az ellenzéki együttműködés hívei és nem aszerint válo­gatják meg partnereiket, hogy melyik párt színeiben ülnek a parlamentben. Orbán Viktor a Fidesz véleményét abban összegezte, hogy a mostani tisztázó viták új helyzetet teremtettek ugyan az ellenzéken belül, de ennek lehetnek előnyei is. A Kisgazdapárt szóvivője örömmel üdvözölte, hogy Lezsák Sándor nem alkudott meg és nem kötött elvtelen kompromisszumot a párt egybentartása érde­kében, hanem egyértelműen a nemzeti elkötelezettségű politika mellett döntött. * Február 17.-én lezajlott a nagy garral beharango­zott pesti Operabál. Hatvanvalahány év után ismét a bálozó közönség vette birtokba a Operaház minden helyiségét, a deszkapallóval lefedett széksorok fölött kialakított tánc­parkettet éppúgy, mint a páholysorokat és az elnöki foga­dótermeket. Egy belépőjegy ára vacsorával potom 50 ezer forintba került, de vacsora nélkül már meg lehetett úszni 25 ezerből is. Ott volt "egész Budapest", az új menedzser- réteg képviselői, a rendszerváltás újgazdagjai, a művész­világ ismert alakjai és természetesen a politikusok színe- java. Felvonultak a párizsi tervezésű estélyiruhák és csillog­tak a vagyonértő ékszerek. (Mesélik, hogy az egyik felékszerezett hölgyben valaki felismerte azt a hajdani út­törő-vezetőt, aki a gyerekeit arra a mozgalmi dalra taní­totta, hogy "királyok, hercegek, grófok, burzsoák és nap- lopók, reszkessetek, mert feltámad az elnyomott pro­letár"...) A televízió egy teljes órán át tartó élő adásban közvetítette a dolgozóknak a báli forgatagot és a riporter többek közt megszólaltatta a főétekmestert is, aki arról tájékoztatta a TV-nézőket (akik közül egyesek talán éppen töpörtyűt vacsoráztak...), hogy ilyen színvonalú ételválasz­ték Ferenc József koronázása óta nem volt Magyar- országon. Kérdés, milyen hatást tett mindez azokra, akik filléres gondokkal küszködnek és nem tudják, másnap miből vesznek kenyeret? A legszomorúbb az, hogy a jótékonycélúnak meghirdetett estélyről már a TV-köz- vetítés folyamán kiderült, hogy az Opera átrendezése, a nézőtér és a színpad teljes átalakítása és az egyéb felmerült kiadások olyan összegre rúgnak, hogy jó, ha sikerül vesz­teség nélkül megúszni az egészet. Nyereségről senki ne is álmodjon. Nesze neked jótékonycél! * Melescanu román külügyminiszter fogadta az RMDSZ küldöttségét, amely Markó Béla elnök vezetésével a két ország közti alapszerződéssel és a megbékélési doku­mentumokkal kapcsolatos véleményét ismertette, néhány pontban módosításokat javasolva. A konzultáció az ál­láspontok közeledése szempontjából hasznos volt, ami nem mondható el a hírhedt magyarellenes Funar kolozsvári polgármester legújabb akciójáról, amely az ellentétek kiélezését célozza. Gheorghe Funar március 15. közeledtét használta fel arra, hogy egy minden eddiginél durvább levélben követelte a román-magyar tárgyalások azonnali felfüggesztését mindaddig, amíg Magyarország és az RMDSZ nem teljesíti az általa megfogalmazott felté­teleket. * Az MDF-ben eldőlt a hatalmi harc, mert a leg­utóbbi pártvezetőségi választáson Lezsák Sándor nagy sza­vazataránnyal legyőzte a liberális szárny jelöltjét, Szabó Ivánt. Mindkét oldal azzal vádolja a másikat, hogy hűtlenné vált az "antalli politikai örökséghez" és a pártban olyan szellem honosodott meg, amely egyenlő az "antalltala- nítással". A Magyar Demokrata Fórum válságban van és a párt a 94-es vereség óta nem talált magára. Bajok vannak a kereszténydemokratáknál is: a legutóbbi versengés Giczy György és Isépy Tamás között a frakcióvezetői helyért mé­lyebb ellentétekre utal és a KDNP kettészakadása sem tar­tozik a lehetetlenségek közé. A polgári fronton nincs egyetlen párt, amelyik egységes lenne: a Fideszben hason­lóképpen nagy a széthúzás, de legújabban az eddig meg­dönthetetlennek hitt Torgyán hegemóniája ellen is megin­dult a támadás. A hajdani "harminckettők", a pártsza­kadáskor különvált régi kisgazdák ismét aktivizálódtak és nem tudni, mindez hová fog vezetni? Szomorú, de való, hogy a két év múlva esedékes új választás közeledtével összefogás helyett a széthúzás jelei tapasztalhatók a jobb­közép politikai erők berkeiben. Megosztottan pedig nem lehet legyőzni a jelenlegi kormánykoalíció két pártját, mert azok egységesek a hatalomban. * Nemzetközi integrációs szimpóziumot tartottak Budapesten, melynek témája az Európai Unióhoz csat­lakozni szándékozó országok felkészítése volt. Itt elhang­zottak olyan számítások, amelyek a felvétel költségeit igyekeztek megbecsülni, mind az Unió, mind a leendő tagországok oldaláról. A témához hozzászólók szerint a négy visegrádi ország integrálása az EU kölségvetésének kb. egy százalékát emésztené föl, a tagjelöltek számára pedig a csatlakozás a GDP 2 - 2,5 százalékába kerülne, míg a NATO-belépés költségeire csak a GDP alig egy száza­lékát kellene fordítaniok. A budapesti szimpóziumon résztvett dr. Werner Hoyer német külügyi államminiszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom