Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-03-01 / 3. szám

1996. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXXV REGÉCI VÁR Története: Gyönyörű földrajzi környezetben, egy vulkáni ere­detű hegy tetején épült. Geográfusaink szerint a vár alap­ját képező dácitkúp tulajdonképpen vulkáni kráterdugó, amelynek könnyebben máló környezete a külső erők (víz, szél, hőmérséklet stb.) hatására lepusztult. A szabálytalan alaprajzú belsőtornyos hegyi várak kategóriájába tartozik a korai eredetű és a későbbi szá­zadokban leghíresebb Rákóczi-várként szereplő Regéc vá­ra. Nagy, négyzetes tornya lakótorony lehetett. 10,7-6,8 ni­es belső területével és 2,4 m-es vastag falaival meghaladja nemcsak a szokásos öregtornyok méreteit, de még a nagyvázsonyi vár lakótornyának méreteit is. Ez lehetett a regéci várnak az a legkorábbi részlete, amely már az 1285-i tatárjárás idején fennállt. Építtetője valószínűleg a tatá­rokkal csatát vívó Simon fia, György családja a Baksa nemzetségből. A vár később az Aba nembeli híres Amadé nádor birtokába került, aki 1307 és 1310 között több okle­velet adott ki. 1316-ban királyi vár lett, a Drughetek voltak várnagyai és később valószínűleg birtokosai is, mert 1330- ban Drugeth Vilmos itt őriztette okleveleit. Későbbi bir­tokosa a Debrő nemzetség, akiktől Zsigmond kobozta el, és Boldogkővárhoz hasonlóan Brankovics György szerb fejedelemnek zálogosította el, s így megszerzett tőle több szerb várat, köztük Belgrádot. Mátyás a Szpolyai családnak juttatta. János királytól Ferdinánd birtokába került, és 1551-ben Serédy György kapta meg zálogul. A fiuörökös nélkül elhalt Serédi György halála után Alaghy Békény János tulajdonába került a hozzá tartozó falukkal együtt, majd a Rákócziak voltak a birtokosai egészen a szatmári békekötésig. Ez az időszak a vár történetének legnevezete­sebb és legfényesebb korszaka. Már I. Rákóczi Ferenc is sokat tartózkodott itt, de a halála után még többet lakott itt özvegye, Zrínyi Ilona, aki az öthónapos kis Ferenccel ide költözött. Öt éves koráig itt nevelkedett Rákóczi. Innen került később Munkácsra. Ekkor már hatalmas kiépí- tettségű vár volt Regéc, északdéli irányban hosszan elnyúló, mindkét végén egy-egy négyzetes toronnyal. A két torony közül az északi lehetett az előbb említett lakótorony. A két torony között, 24 m hosszú és 10 m széles udvar mentén, 5 és 6,8 m belső méretek között változó helyiségsor volt, amelyhez a végén 10-6,8 m méretű terem és a várfalak men­tén szerényebb méretű, keskenyebb helyiségek csatlakoz­tak. A lakótorony elé 12,5 m átmérőjű rondellát és ez elé még egy kapuudvart építettek, amikor a lakótornyot kapu­toronynak használták föl. Mindezt ma föld-törmelék borítja egészen a palota első emeleti ablaksoráig, hiszen az 1715 után elkobzott kincstári birtok mint gyűlölt Rákóczi vár az osztrákok dühének esett áldozatul: katonai védőműveit felrobbantották, falait lerombolták. Berende­zési tárgyaiból néhány darab mégis megmaradt. Ezek a sárospataki Rákóczi vármúzeumban láthatók. Túraút: Mogyoróska községben a várfeljárót irá­nyítótábla jelzi. Onnan 10 percnyi erős kapaszkodóval felérünk a vár déli sarokbástyájához. Innen szinte teljes körkép tárul elénk. Északnyugatra a Gergely-hegy hosszan elnyúló háta látszik, elöl a nála jóval alacsonyabb Kis-Szár- kővel. Tovább északra, a vár innen jól áttekinthető rom­falai mögött a Bán-hegy, Kerek-hegy, Nagy-Szár-kő, Hosz- szú-kő Nagy-Bekecs és Tokár-tető sorakozik. Kelet felé a háromhutai völgyet egyik oldalról a Nagy-oldal-tető, Közép-bérc, Nagy-Királyos, Nagy-Kőrös, a másikról a Zabarla, Simonos, Barlang-tető és Mogyorós-tető egymás mögötti lejtői szegélyezik. A háromhutai völgy felett, leghátul az újhelyi Sátor-hegyek csúcsai kéklenek. Délre Magoska hegytömbjének főbb kiemelkedése - Sas-kút, Polánka, Sós-verem - több kis nyereggel átmegy a sort kelet felől lezáró Halyagosba és Zabarlába. A Malom-patak ( a korábbi Arkai-patak) felé lenyúló réteken erdőcsikok, tisztások váltakoznak. Alattuk Mogyoróska házai sorakoz­nak. A háttérben elöl a Fony felé kígyózó műút és Csonkás­puszta házai látszanak, majd azokon túl a Hernád-völgy lapálya - a Cserhát dombsoraival zárja le a körképet. A vár északi sarokbástyája (a lakótorony) van viszonylag legjobb állapotban. Gótikus ívelésű kapuján kilépve félkörívű bástya alapfalairól (a rondelláról) a háromhutai völgybe lá­tunk le. Lefelé vigyázzunk a csúszós gyalogösvényen! A várfeljárótól - úticélunknak megfelelően - vagy visszaté­rünk Magyaróskára (k. 30 p), vagy leereszkedünk Regéc községbe. SÁTORALJAÚJHELYI VÁR Története: Az egykori várnak már csak nagyon csekély falma­radványát, szinte csak egy-két kövét láthatjuk. A gyepszin­ten azonban az egykori falak nyomvonala a terepalakulat­ról leolvasható. Ez volt az a vár, amit szinte napjainkig Sá­toraljaújhely várának ismertek és tartottak, de egyes ku­tatók állítása szerint itt valójában nem az Újhelyi vár, hanem az Árpád-kori, egyben a késő középkori sárospataki vár állt. SZERENCSI VÁR Története: Szerencs már a korai feudalizmusban is jelentős tranzit (átmenő) forgalmat bonyolított le. Ősi "kapuváros" volt, ahol jelentős kereskedelmi és stratégiai utak találkoz­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom